Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A francia–brit páros próbatétele
Le couple franco-britannique à l’épreuve
Thomas Ferenczi
Le Monde, le 12 juillet 2007


Nemrég óta két új tagja van az európai állam és kormányf?ket tömörít? Európai Tanácsnak: Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök, valamint Gordon Brown brit miniszterelnök. Két nagy ország vezet?jér?l van szó, mindkett? harcedzett politikus, akik jó egy évtizeden keresztül el?djük árnyékában éltek, s most végre a hatalom csúcsára jutottak. Az 1951-ben született Gordon Brown Tony Blairt váltotta a miniszterelnöki poszton, míg az 1955-ös születés? Nicolas Sarkozy Jacques Chiracot az államf?i székben.

A két vezet? között számos hasonlóság fedezhe ? fel. El?ször is az, hogy születésüknél fogva mindketten a világháború utáni generáció tagjai, s így kimaradtak az ezzel kapcsolatos ideológiai vitákból. Mindketten fiatal mozgalmárként kezdték politikai pályájukat, hogy aztán a ranglétrán araszolva, lassan de biztosan elérjék annak csúcsát. Mindketten hosszú id?n keresztül töltöttek be jelent?s kormányzati pozíciót el?djük alatt, de közben mindvégig gondosan építették karrierjüket a végs? cél elérése érdekében. Most aztán itt vannak, eljött az ? idejük. Most végre megmutathatják, mire képesek, s nekigy?rközhetnek a régóta óhajtott reformoknak. Az általuk befutott pálya szembeötl? hasonlósága mellett mindketten különleges figyelmet fordítanak arra, hogy megkülönböztessék magukat el?djükt?l: Brown ezt teszi az iraki háború miatt rendkívül népszer?tlenné vált Blairrel szemben, s Sarkozy sem gy?zi eleget hangsúlyozni a chiracizmussal való „szakítás” szükségességét. Ugyanakkor mindkettejüknek ügyelniük kell arra, hogy az el?djükkel szembeni kritika ?ket – akik korábban fontos politikai szerepet vállaltak – lehet?leg ne tüntesse fel rossz színben.

E két ambiciózus és tehetséges politikus nagymértékben meghatározza majd azt, milyen változások mennek végbe Európában. Együttm?ködésükt?l sok minden függ, els?sorban azonban az, vajon a brit–francia páros képes lesz-e a jöv?ben komoly politikai szerepet játszani az EU-ban, hasonlóan a Párizs–Berlin tengelyhez? Jacques Chirac és Tony Blair viszonya rendkívül terhelt volt: Iraktól kezdve a közös agrárpolitikáig alig volt olyan téma, amiben egyetértettek volna. Vajon Sarkozy és Brown képes lesz az együttm?ködésre?

A kilátások nem túl biztatóak. Bizonyos esetben a hasonlóságok, más esetekben viszont a különbségek miatt találhatják magukat konfrontációban. Mindketten nagy hangsúlyt helyeznek a nemzeti identitás és érdekek védelmére, ami minden bizonnyal megnehezíti majd, hogy az európai integráció kérdésében komoly engedményeket tegyenek. Melynek mikéntjér?l egyébként teljesen eltér? elképzeléseket táplálnak: Brown a hagyományos brit szuverenitásfelfogás talaján állva lehet?leg minimálisra szorítaná a „politikai Európát”, s helyette a verseny érvényesülését lehet?vé tev? szabad verseny er?sítését látja kívánatosnak. Ezzel szemben Sarkozy az európai bajnok nagyvállalatok felneveléséhez elengedhetetlennek tart bizonyos mérték? protekcionizmust, s nem kívánja az európai integrációt egy szabadkereskedelmi övezetté degradálni, s megfosztani azt politikai célkit?zéseit?l. Az összecsapás talán épp azért látszik elkerülhetetlennek, mert mindkét ország vezet?je központi szerepet vindikál magának Európa politikai térképén, s a saját elképzelései szerint óhajtja azt átformálni. Közben talán egyikük sem gondol arra, hogy a többi tagállam sem a brit, sem a francia Európából nem kér.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány