Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Tegyük helyre a befektet?ket
Put Investors In Their Place
By Calyton M. Christensen & Scott D. Anthony
Business Week, May 28, 2007


Miért van az, hogy az éles esz?, motivált, keményen dolgozó menedzserek nehezen hajlanak az innovációra? Leginkább azért, mert els?dleges kötelezettségüknek azt érzik, hogy megfeleljenek a részvényesek elvárásainak, ami torzulást okoz felel?sségérzetükben. A t?kepiacok mai fejl?dési tendenciáit ismerve azonban mindez már elavult gondolkodásmódnak számít. Azáltal, hogy a vezet?k mindenek el?tt a részvényesek érdekeit részesítik el?nyben, abban a profán jelenségben csapódik le, hogy els?sorban a negyedéves kimutatások sikerére koncentrálnak. Így sokan nem hajlandóak olyan innovatív kezdeményezésekbe fogni, melyek rövid távon veszteségesnek mutatkoznak. Így a korszakos változtatások meglépése el?tt mind iránymutatásukat, mind lendületüket vesztik, miközben igyekeznek a lehet? legnagyobb hozamot felmutatni a befektet?k el?tt.

De minek tudható be e veszélyes fixáció kialakulása? A háttérben nem áll más, mint az alapvet? közgazdaságtan, és az ott alkalmazott költség- és haszonszámítás, melynek lényege a költségek minimalizálásában és a hasznok maximalizálásában áll. A korai közgazdászok pedig el?szeretettel hangoztatták, hogy „a menedzser feladata a befektet?k profitjának maximalizálása”. Ami azt illeti, a 60-as évek folyamán a kijelentés nem is állt olyan távol a valóságtól. Ekkor egy befektet? ugyanis átlagosan öt évig tartotta meg részvényeit, így a vállalat hosszú távú növekedéséért és jövedelmez?ségéért síkra szálló vezet?k maximálisan ki tudták elégíteni a türelmes befektet?k elvárásait. Ma azonban a befektet?k átlagosan kevesebb, mint 10 hónapon át tartják csak meg tulajdonosi részesedésüket egy adott vállalatban, tehát tényleg az lenne a leghasznosabb vezet?i célkit?zés, hogy az ? hozamuk növekedését helyezzék mindenek elé?

Eljött az ideje a paradigmaváltásnak. A menedzsmentnek ilyen körülmények közepette fel kellene hagynia a rövid távú befektet?k igényeinek kielégítésével, és azon stratégiák mellett kellene kiállniuk, melyek olyan hosszú távú érdekek szolgálatában állnak, mint a fogyasztók és a munkavállalók elégedettségének javítása, vagy a kevés, de hosszabb távra befektet? részvényesek hozamainak maximalizálása. A vállalatoknak, melyek tényleg komolyan veszik türelmes t?késeik érdekeit, sok esetben még szervezeti struktúraváltással is számolniuk kell. Az indiai Tata Sons holdingvállalat például egy magánkézben lév? konglomerátum, melynek egyes leányvállalatai nyílt, mások zárt társaságokként m?ködnek. Ez a tulajdonosi struktúra rendkívül kedvez? lehet a folyamatos alkalmazkodás, az innováció számára. De nem a Tata az egyetlen ilyen vállalat. Hasonló szerkezettel rendelkezik a hongkongi Li & Fung és az amerikai Cox Enterprises is. A közös bennük, hogy jóval nagyobb mértékben képesek meglépni a korszakos, rövid távon komoly ráfordításokat igényl? változtatásokat, mint a teljes mértékben a t?zsdén bejegyzett versenytársaik. A magánvállalatoknak természetesen megvan az a hátrányuk, hogy elriaszthatják a befektet?ket; mi azonban hiszünk abba, hogy a helyes tulajdonosi szerkezet nagyban hozzájárul az innováció központi stratégiává tételéhez.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány