Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Nyugdíjrendszer: újításra vagyunk ítélve
Retraites: nous sommes condamnés à innover
Emmanuel Chalandon
Le Figaro, le 22 mai 2007


Franciaországban egyre többen aggódnak nyugdíjas éveik biztonsága fel?l, hiszen az inaktívak lakosságon belüli növekv? aránya, valamint a születéskor várható élettartam emelkedése azt valószín?sítik, hogy gyermekeink megfizethetetlen számlákkal fognak szembesülni a nyugdíjrendszer finanszírozása kapcsán. Ha a jelenlegi rendszer marad érvényben, akkor a kiadások fedezéséhez a személyi jövedelemadók 2020-ig, vagy az áfa 2040-ig való megduplázása elkerülhetetlen lesz.

A nyugdíjrendszer változatlansága mellett Franciaországban a felhalmozott hiány 2020-ig 500 milliárd, 2040-ig 3600 milliárd euró lenne, vagyis a mai GDP kétszerese. A helyzet 25-30 év múlva válik kritikussá, és 40 év múlva éri el a mélypontot, így nyilvánvaló, hogy elégtelen a 20 éves id?távra el?retekint? politikák életbe léptetése. Ehhez adódik az az igazságtalanság, hogy e hiány 60%-a a közszférában foglalkoztatottak számlájára írható, akik az aktív népességnek mindössze 20%-át alkotják. Éspedig azért, mert az általuk befizetett minden egyes euró járulékhoz 3-4 euró adódik a nyugdíj megállapításakor, míg ugyanez a magánszféra esetében mindössze 1-2 euró. Ráadásul e járulékfizetés fiktív, hiszen az állam által a közalkalmazottak után fizetett járulékok sosem kerülnek bele a nyugdíjkasszába, amib?l a mostani nyugdíjakat finanszírozzák.

Számos kérdés vár tehát megválaszolásra: Meddig m?köd?képes az a rendszer, amelyben a járulékfizet?kre úgy nehezednek súlyos terhek, hogy ?k abból semmit nem profitálnak, mert azt a mostani nyugdíjak finanszírozására fordítják? Az újraelosztásra épül? rendszert nem kezdi-e ki óhatatlanul az aktív és inaktív népesség közötti növekv? egyensúlytalanság? Meddig tartható az az igazságtalan állapot, hogy a magánszféra finanszírozza a közszféra nyugdíjait is? Mostanra szinte teljesen kimerültek az aktív népesség tehervisel? képességei: a munkában kötelez?en eltöltött id?szak 41 évre n?tt, emelkedett a járulék mértéke, létrehoztak egy tartalékalapot. Ezek után már csak két megoldás kecsegtet reménnyel. Az egyik a nyugdíjazásig ledolgozandó évek számának további 9 évvel való meghosszabbítása, ami 70-74 éves korban való nyugdíjba vonulást jelentene. A másik a mostani nyugdíjasoknak a rendszer fenntartásába való bevonását jelentené, a nyugdíjuk után fizetend? járulék formájában, melynek mértéke 8,5% lenne. Önmagában mindkét megoldás drasztikusnak, és politikailag nehezen elfogadtathatónak t?nik, ezért a kett? kombinációja t?nik a leginkább célravezet? megoldásnak.

Így olyan rendszer jönne létre, mely továbbra is az újraelosztásra épülne ugyan, de annak m?ködtetéséb?l aktívak és inaktívak egyaránt kivennék a részüket. Másrészt megszüntetné azt a fennálló igazságtalanságot, ami a magánszférát sújtja a közszférával szemben. A rendszer ily módon sokkal átláthatóbbá, s a leend? nyugdíjasok számára kiszámíthatóbbá és tervezhet?bbé válna. Meg kell szüntetni továbbá a nyugdíjaskori munkavállalást sújtó szabályozást, és lehet?vé tenni, hogy a nyugdíjasok is vállalhassanak munkát, amennyiben így óhajtanak tenni. Ezzel ugyanis nemcsak saját jövedelmüket növelik, hanem járulékaik a nyugdíjrendszer finanszírozásához is hozzájárulnak. A megreformált rendszer lényege tehát az öngondoskodásra helyezett nagyobb hangsúly, de a rászorulókkal való szolidaritás vállalása mellett, és a fokozatosság talaján.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány