Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Nem félünk a sárkánytól!
Few Fear the Dragon
By George Wehrfritz
Newsweek International, May 28, 2007


A kínai sárkány egyszerre nem is olyan félelmetes. Kínai vezet?k és diplomaták évek óta keményen dolgoznak azon, hogy jóindulatú, barátságos képet alakítsanak ki országukról a világban. Egy nemrégiben napvilágot látott globális felmérés szerint er?feszítéseiket siker koronázta. Úgy t?nik, hogy az egykori zsigeri félelem, mely Kína felemelkedését övezte, ma már a múlté. Hu Csin Tao „békés felemelkedést” hangoztató kampánya minden jel szerint nem t?nik el nyomtalanul a világban. A Chicago Council of Global Affairs és a WorldPublicOpinion.org által végzett felmérés szerint a mintavétel alapjául szolgáló 14 országból nyolcban a lakosság többsége úgy véli, hogy a kínai gazdaság utol fogja érni az amerikai fejlettségét – amivel kapcsolatban többségük közömbös. A megkérdezetteknek csupán harmada tekint negatív fejleményként Kína felemelkedésére, míg többségük vegyes vagy pozitív érzelmeket táplál ezzel kapcsolatban. Meglep? módon azonban a legtöbb országban a többség úgy véli, hogy Kína nem folytat felel?sségteljes politikát határain kívül, és a legtöbb ázsiai országban – a folyamatos kínai fegyverkezés árnyékában – úgy vélik, hogy az amerikai biztonsági erny? kedvez?bb számukra, mint a kínai.

E bizalmatlanság illusztrálásaként elég csak belegondolnunk, hogy a kínai külpolitika megítélése világviszonylatban gyakorlatilag ugyanolyan negatív, mint az amerikai külpolitikáé, mely utóbbi megítélése az 1990-es években romlott rohamosan, de legf?képp az elmúlt öt évben, dönt?en az iraki háborúnak köszönhet?en. Mindez azt sugallja, hogy Kínának van még teend?je nemzetközi imázsának javítása terén, habár jelent?s javulás tapasztalható azóta, mikor még Kína a forradalmi eszmét exportálta oly vehemenciával, mint ahogyan azt most teszi a televíziók és más elektronikai cikkek esetében. A szabadkereskedelem propagálása központi eleme Kína vonzerejének, talán ez az a tényez?, ami miatt sokan hajlamosak elsiklani más, aggodalomra okot adó lépések fölött. A felmérés szerint az ázsiai országok lakosai pozitívan ítélik meg a Kínával kötött kereskedelmi egyezmények hozadékait. A dél-koreai megkérdezettek fele véli úgy, hogy hasznosak ezek az egyezmények, míg Thaiföldön a Kínával, Japánnal és az Egyesült Államokkal kötött egyezményeket a lakosság 60 százaléka értékeli pozitívan. Kínában hasonlóképp favorizálják a Japánnal és Amerikával kötött kereskedelmi egyezményeket. Mindez teljes mértékben beleillik Kína folyamatos nyersanyagigénye által támasztott követelmények kontextusába, valamint arra is rávilágít, ily mértékben integrálódnak gazdaságilag az egykori riválisok.

Az Ázsián kívüli országok lakossága azonban már kevésbé nézi jó szemmel a Kínával kötött szabadkereskedelmi egyezményeket. A megkérdezett amerikaiaknak például az 56 százaléka ellenzi azokat. Ez az averzió nagyban egybevág a kiszervezéssel és a versennyel kapcsolatos európai és amerikai félelmekkel. Afrikában szintén vegyes érzelmekkel tekintenek a kínai jelenlétre – mint a legnagyobb külföldi befektet? és els? számú kereskedelmi partner. 2006 végén például a Sino-Africa csúcson 48 afrikai ország vezet?je vett részt, akik örömmel fogadták Kína azon célkit?zését, hogy 2010-re meg kívánják duplázni az afrikai kontinenssel folytatott kereskedelem értékét (100 milliárd dollárra). E kereskedelem jellege már kevésbé biztató rájuk nézve, mivel Kína a nyersanyagok származási helyeként tekint Afrikára, melyért cserébe alacsony min?ség? ruházati és más árukkal teríti be az ottani piacokat. Ez kevés esélyt hagy Afrika számára, hogy ? is ráléphessen arra az ipar vezérelte fejl?dési útra, melyen Ázsia a 60-as évek folyamán indult el.

A pekingi kereskedelmi politika puszta gazdasági érdekek általi vezéreltsége – ti. hogy politikai feltételeket szab partnerei számára, és hogy gazdasági kapcsolatot tart fenn Afrika legelnyomóbb rezsimjeivel is – szintén nemtetszést vált ki a világ legtöbb országában. A G-8-ak például az elmúlt hónapban figyelmeztették Kínát arra, hogy „kölcsönfolyósítási” gyakorlatával – azaz a nyersanyagok felderítési és bányászati jogáért cserében folyósított kedvezményes kölcsönökkel– aláássa a nyugati országok által foganatosított adósságcsökkent? intézkedéseket. Kína emellett szoros kapcsolatokat tart fönn olyan diktatórikus rendszerekkel, mint Szudán, Észak-Korea vagy Burma. Ami a legmeglep?bb a felméréssel kapcsolatban, az az, hogy épp a kínaiak a legpesszimistábbak országuk gazdasági kilátásait illet?en. A megkérdezetteknek mindössze a fele véli úgy, hogy országuk utol fogja érni az Egyesült Államokat gazdaságilag, szemben az Amerikában mért 60, és az Izraelben mért 75 százalékkal. Lehetséges, hogy a kínaiak tudnak valamit, amit a külvilág nem. De lehet, hogy csak a konfuciánus hagyományokhoz híven szerények a saját országukban rejl? potenciálokkal kapcsolatban. A legelfogadhatóbb magyarázatnak mégis az t?nik, hogy Kínán belül az ország gazdasági fejl?dése korántsem t?nik olyan kézenfekv?nek, mint külföldön.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány