Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Befolyási harc a csendes-óceáni térségben
Contest for Influance in Asian-Pacific Region
By Lee Kuan Yew
Forbes Magazine, June 18, 2007


Kína folyamatosan ellen?rzése alatt tartja a környezetében lév? országokat, és habár Peking erre a befolyásra nem alkalmazza a „puha eszközök” kifejezést, mégis magas szinten gyakorolja azt. Egyedül Japán és az Egyesült Államok fejezte ki aggályait ezzel kapcsolatban, és érdekl?dött az iránt, milyen valódi szándék is áll a kínai katonai költségvetés növelése, vagy egy saját m?hold nemrégiben történt kilövése mögött. Kína szomszédai közömbösek e biztonsági fenyegetésekkel szemben. Legtöbbjük egyedül az ország gazdasági fejl?désére koncentrál, és arra, hogy a kétoldalú kereskedelem intenzitásának növelésével és a kínai t?ke becsalogatásával hogyan tudják ezt a saját javukra fordítani. Például Kína folyamatos energia- és nyersanyagéhségét kihasználva az ausztrál gazdaság meredeken felfelé ível? pályára állt, és mint a régió más f?városaiban Sidneyben is az a f? érdek, hogy a Kína töretlenül növekedjen tovább.

Peking nemrégiben szabadkereskedelmi egyezményt írt alá az ASEAN-országokkal, melyhez hasonló egyezményt belpolitikai csatározások miatt India és Japán képtelen volt tet? alá hozni. Kína sikere e téren annak tudható be, hogy a döntéshozatal stratégiai megfontolásokon alapul, melyek felülemelkednek a hazai verseng? érdekcsoportok csatározásain. Peking nem titkolt szándéka, hogy magához kösse az ASEAN-országokat, hogy azok ezáltal táplálják gazdasági növekedését, és fejl?désük a kínai gazdaság fejl?dését?l nagymértékben függ?vé váljon. Kína ennek érdekében számos lépést tett a közelmúltban, amire jó példa Ven Csia-pao tokiói látogatása, ahol rendkívül békülékeny és barátságos hangot ütött meg a japán vezet?kkel. Tokióban és Washingtonban viszont attól tartanak, hogy a katonai kiadások növelése az els? lépést jelenti egy agresszívabb külpolitikai kurzus felé. Ezek az aggályok véleményem szerint alaptalanok.

Kína célja sokkal inkább az, hogy modern technológiai nagyhatalommá n?je ki magát a század második felére. Ennek érdekében óriási összegeket fektetnek a fiatal generációk oktatásába. Pekingben azonban tudják, hogy e téren messze le vannak maradva az Egyesült Államok mögött, hogy hiányzik az a vállalkozói kultúra, ami a kreatív és dinamikus gazdaság f? mozgatórugója. Így az ázsiai vezet?k úgy vélik, hogy Amerika továbbra is a világ vezet? gazdasági és technológiai hatalma marad. Ezt a számok világosan tükrözik. Habár az Egyesült Államok lakossága (300 millió) alig egynegyede a kínainak (1,3 milliárd), GDP-je hatszor nagyobb (12,4 billió dollár szemben a 2,2 billióval). De ami még árulkodóbb, az az, hogy a lakossági fogyasztás Amerikában a GDP 70 százalékát, míg Kínában csak 38 százalékát teszi ki. Így nem csoda, hogy Pekingben nem hisznek abban, hogy a hatalmi egyensúly valamikor is át fog billenni Kína javára. Hisznek abban, hogy 2030-ra a kínai lesz a világ legnagyobb gazdasága, így már most el akarják kerülni, hogy a két óriás a kés?bbiekben összet?zésbe kerülhessen.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány