Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Európa, piac, globalizáció
Europe, marché, mondialisation
Éric Zemmour
Le Figaro, le 17 mai 2007


A választás mindig elnagyolt, mert a választók egy táborba gy?jtésér?l szól: a különbségek, s?t nemegyszer az ellentétek összebékítésér?l. Azért, hogy a kormányzáshoz szükséges többséget megteremtse. Az V. Köztársaság k?be vésett szabálya alól Nicolas Sarkozy kampánya sem volt kivétel: a gy?zelmet nem egy, hanem két Sarkozy érte el. Az egyik Sarkozy: a liberális, a világra nyitott, a burzsoá, a jómódú negyedek kedvence, a francia szociális modell ostorozója, Balladur és Pompidou örököse. Aki az állami adóterhek mérséklésének, az örökösödési illeték eltörlésének, a munkaer?piac rugalmasabbá tételének, az állam reformjának ígéretével nyerte meg a választókat. Akit a szocialisták épp ezzel a liberalizmussal akartak megfogni, s ami mégsem sikerült nekik. S miért? Azért, mert ott volt a másik Sarkozy: a társadalmilag érzékeny és a hazafi. Aki Jeanne d’Arc és Jaures, De Gaulle és Zola örökségét magasztalta, aki a munkások, a bérb?l és fizetésb?l él?k megvédését ígérte. Aki a gyárlátogatások során meggy?zte az egyszer? embereket, a külvárosok lakosait, a francia forradalom szellemi örököseit éppúgy, mint a vidék népét és a bevándorlóktól tartókat. Aki az egyenl?ség jegyében ítélte el az iszlám n?kkel szemben tanúsított bánásmódot, s ostorozta az 1968-as nemzedéket, amely az egyenl?ség talaján való asszimiláció helyére a különbségtételen alapuló integrációt állította.

Sarkozy sikere annak a bonapartista szintézisnek volt köszönhet?, mely a rendet és az egyenl?séget, a liberalizmust és a protekcionizmust képes volt összebékíteni, az ellentétes elvek szintézisét létrehozni, a szabadkereskedelem szószólóit és a globalizáció ellenz?it egy táborba terelni. Ahogy azt Charles de Gaulle és Georges Pompidou is tette annak idején. A globalizáció azonban a deregulációról szól: a szabadság sokszor káoszhoz vezet; a gazdaság kicsúszik a politika gyámkodása és a szociális szempontoknak való alárendelés alól; a munkaigényes ágazatok az olcsó munkaerej? országokba települnek; a gazdagság éppúgy n?, mint az egyenl?tlenségek. A protestáns etikán nyugvó angolszász modell ezeket a folyamatokat sokkal könnyebben elfogadja, mint a lényegét tekintve katolikus gyöker? francia gondolkodás.

Gy?zelme estéjén, május 6-án Sarkozy megfogadta, hogy nem engedi el a füle mellett a népek panaszát, akik az EU-ban a globalizáció trójai falovát látják. Az európai vezet?k eddig rezzenéstelen arccal söpörték le az asztalról Sarkozy javaslatait: a gyengébb euró, a közösségi preferencia, az európai iparpolitika vagy az európai „gazdasági kormányzat” ötletét. Úgy t?nik, Sarkozy és Franciaországa elszigetel?dött Európától. Sarkozy maga nem bocsátkozott ideológiai vitákba, méghozzá a pragmatizmus jegyében, a cselekv?képesség meg?rzése érdekében. Így válik lehet?vé, hogy létrejöjjön a liberalizmus és protekcionizmus, a szabadpiaci szemlélet és a szociális szempontok szintézise. Az egymásnak ellentmondó szempontok összebékítésének herkulesi feladata pedig már miniszterelnökére, François Fillonra fog hárulni.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány