Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Sarkozy, növekedés, foglalkoztatás
Quelles marges de manouvre pour le nouveau président…
Jean-Paul Fitoussi
Le Monde, le 3 mai 2007


Az Európai Unióban a tagállamok gazdaságpolitikájának mozgásterét különböz? tényez?k sz?kítik: a monetáris politika a független Európai Központi Bank irányítása alatt áll; a költségvetési politikának a Stabilitási és Növekedési Paktum szab korlátot; az iparpolitikát pedig a közösségi irányítás alatt álló versenypolitika szorítja korlátok közé. Ebben a helyzetben jogosan vet?dik fel a kérdés: az egyes tagállamoknak milyen gazdaságpolitikai eszközök is állnak rendelkezésére, hogy elképzeléseiket megvalósítsák? Közben egy sajátos ellentmondásra is fel kell hívni a figyelmet, ami az EU-ban a legitimitás és a hatalomgyakorlás között feszül. A közösségi intézmények számos területen, mint a monetáris, a költségvetési vagy a versenypolitika, domináns vagy egyenesen kizárólagos hatalommal rendelkeznek. Ugyanakkor nem bírnak e hatalom gyakorlásához szükséges klasszikus legitimitással, amit a közvetlen választások testesítenek meg. Ezzel szemben a nemzeti intézmények bírják ezt a legitimitást, ugyanakkor nem rendelkeznek elegend? hatalommal. Ez a helyzet gyakran vezet az uniós döntéshozatal megbénulásához, a tagállamok és közösségi intézmények közötti megrekedéséhez. Ebb?l a helyzetb?l jelenthet kiutat az új francia elnök, Nicolas Sarkozy javaslata a min?sített többségi döntéshozatal kiterjesztésére.

Visszatérve a nemzeti gazdaságpolitikák mozgásterének kérdéséhez, ott egy alapvet? lehet?ség kínálkozik, méghozzá a strukturális reform. A strukturális reform állandó és szükségszer? folyamat, melyet a technológiai fejl?dés és az igények változása kényszerít ki. Az persze más kérdés, hogy a strukturális reform hogyan valósul meg, progresszív vagy regresszív módon. Minden strukturális reform alapvet? célja a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét növelése, tehát e két szempontot egyszerre szem el?tt kell tartani, és ennek megfelel? intézkedéseket tenni. Ha például a gazdasági dinamizmust a foglalkoztatás rugalmasabbá tételével kívánjuk fellendíteni – ami természetesen a munkába állást és az elbocsátást egyaránt megkönnyíti –, akkor ennek egy olyan szociális véd?háló kiépítésével kell párosulnia, mely az elbocsátottak számára lehet?vé teszi a munkaer?piacra való miel?bbi visszatérést. A nemzeti gazdaságpolitika mozgásterének szabadságát két további lehet?ség adja: a köz- és magánszféra együttm?ködése, vagyis a PPP (public private partnership), valamint a hitelpolitika. A PPP lehet?vé teszi, hogy bizonyos beruházások az állami költségvetésen kívül valósuljanak meg, ugyanakkor gondos mérlegelést kíván ennek az eljárásnak az igénybe vétele. A közösségi szintre emelt monetáris politikát pedig részben a hitelpolitika pótolhatja, hiszen végs? soron a hitelezés pénzteremtéssel jár. Az új elnök elképzelései, mint a fiataloknak és pályakezd?knek nyújtott hitel, valamint a lakásra igénybe vehet? állami garancia, ebbe az irányba mutatnak.

Úgy t?nik tehát, hogy az uniós tagságból fakadó korlátok mellett is számos lehet?ség kínálkozik a versenyképesség növelésére, a nemzetgazdaság vonzóbbá tételére, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás serkentésére. A lehet?ségek felismerése és kihasználása azonban egy hosszú és nehéz tanulási folyamat eredménye. Sok minden függ a gazdaság teljesítményét?l. Az új elnök által beharangozott ígéretek jelent?s része – teljes foglalkoztatottság, a munka értékének helyreállítása, a fels?oktatásra fordított kiadások növelése, az adók és az államadósság csökkentése – a jó irányba mutat, de együttes megvalósíthatóságuk csak robosztus gazdasági növekedés mellett valósítható meg. Nyilvánvaló, hogy az adók csökkentése és az államadósság lefaragása, valamint a kiadások növelése csak akkor lehetséges, ha a torta is nagyobb lesz, amit fel kívánunk szeletelni. Ebb?l a szempontból a jelenlegi kilátások biztatóak, hiszen úgy t?nik, Európa kilábalóban a válságból, és a tartós növekedés útjára léphet.

A teljes foglalkoztatottság ellentmondásos fogalom ugyan, de mindig tartsuk szem el?tt, hogy ami abnormális jelenség, az inkább a tömeges munkanélküliség. Természetesen egy kormány sem akadályozhatja meg a vállalatokat, hogy leépítést hajtsanak végre, vagy adott esetben más országba települjenek. Megteremtheti viszont azokat a körülményeket, melyek mellett a vállalatoknak megéri helyben beruházni, új munkaer?t felvenni, a vállalkozó kedv? fiataloknak saját vállalkozást indítani. A vállalkozásbarát környezet megteremtésének alapvet?en három eszköze van: egyrészt igazságos és átlátható szabályokra van szükség; másrészt a foglalkoztatottak védelmét és a munkanélküliek munkaer?piacra való visszatérését el?segít? véd?háló m?ködtetése szükségeltetik; végül európai szint? szabályozás mellett megakadályozható a fiskális és szociális dömping, vagyis az a nemkívánatos gyakorlat, hogy egyes tagállamok kedvez? adórendszerükkel és alacsony szociális normáikkal nyerjék el a befektet?k kegyét.

Az államadósság csökkentése fontos feladat, de sosem lehet a gazdaságpolitika els?dleges célja, hiszen az csak középtávon, a gazdasági növekedés fenntartása mellett lehetséges. Ezért a jó gazdaságpolitikának mindig a gazdasági növekedés stimulálására kell törekednie, ami átmenetileg akár az adósság növekedésével is járhat, id?vel mégis lehet?vé teszi annak csökkentését. A közgazdászok ebben a tekintetben alapvet?en az anticiklikus gazdaságpolitikára esküsznek a prociklikussal szemben, ami azt jelenti, hogy er?teljes gazdasági növekedés mellett az államadósság csökkentésére kell koncentrálni, vagyis a nemzetgazdaság növekv? teherbíró képességét fel kell használni a jöv?ben valószín?síthet? terhek csökkentésére. A gazdasági növekedésb?l származó extrabevételeket tehát eleve magas államadósság mellett nem szabad elherdálni, mert akkor csak még nagyobb problémával találjuk szemben magunkat gazdasági visszaesés esetén.

A közigazgatás reformja szintén rendkívül fontos kérdés, aminek középpontjában a közszolgáltatások színvonalának és hatékonyságának növelése áll. Ez gyakran, de egyáltalán nem szükségszer?en a közszféra karcsúsításával jár együtt. Gyakran, mert a technológiai fejl?dés, a lehet?ségek és igények változása sokszor elavulttá, idejétmúlttá tesz olyan struktúrákat, melyek korábban hosszú id?n keresztül fennálltak és elmeszesedtek, vagy létszámukat tekintve túlzott méret?re duzzadtak. De nem feltétlenül szükségszer?en, hiszen a cél mindig a közszolgáltatások hatékonyabbá tétele és színvonaluk emelése, az államtalanítás tehát nem öncél, hanem eszköz. Elképzelhet? például, hogy bizonyos területeken lehetséges a leépítés, más területeken viszont b?vítésre van szükség, attól függ?en, hogy az állam hol kíván kevesebb, s hol nagyobb szerepet vállalni.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány