Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Globális öregedés
Global Aging
By Pete Engardio and Carol Matlack
Business Week, January 31, 2005


Nem, nem csupán Európáról van szó: Kína és a többi fejl?d? piacgazdaság szintén gyors elöregedés tanúja. Megoldások természetesen kínálkoznak a problémára, mint ahogy itt is van az id?, hogy tegyünk valamit.

Alacsonyabb életszínvonal

A napnál is világosabb, hogy a jöv? szociális ellátórendszere a jelenleginél jóval kevésbé lesz b?kez? a nyugdíjasokhoz, mindenhol a világon. Nem véletlen, hogy Jacques Chirac francia államf? 2003-ban új szabályozást fogadtatott el, amelynek értelmében a franciák tovább dolgoznak, hogy biztosítsák maguk számára az eddig természetesnek vett, kés?bbi el?nyöket.

A kormányzat az országot keresztül-kasul átszel? sztrájkhullámmal kényszerült megküzdeni az intézkedések nyomán. Olaszországban és Németországban a megszólalásig hasonló eseménysor zajlott le. A japán miniszterelnök, Junichiro Koizumi a közelmúltban 14%-ról 18%-ra emelte a nyugdíjjárulék szintjét. Finnország, Dél- Korea, Brazília és Görögország hasonló úton jár – az Egyesült Államokban pedig most kezd kibontakozni a vita a kérdésr?l.

Márpedig a nyugdíjtérítések csupán egy résztémát jelentenek a történelem egyik legjelent?sebb társadalmi változásában, az ún. baby-boom generáció elöregedésében. A 60 évnél id?sebbek aránya a világ lakosságában évente 1,9%-kal növekszik, ez az arány pedig 60%-kal nagyobb, mint a teljes lakosság növekedése. 1950-ben még tizenkét, 15 és 64 év közötti ember volt hivatott eltartani egyetlen nyugdíjaskorút, ez a szám ma már csak kilenc.

A század közepére ez a mai szint is minden bizonnyal négyre csökken (az ENSZ felmérései alapján). A legtöbb közgazdasági szakember ennek ismeretében evidensnek tartja az életszínvonal folyamatos csökkenését a világban.

A trend – ahogy az mára már köztudomású – Európában és Japánban a leger?sebb, ahol is a dolgozó korú népesség az idén mintegy 0,6%-kal csökken majd. A 15 és 64 év közötti népesség 2025-re 10,4%-ra csökken Spanyolországban, 10,7%-ra Németországban, 14,8%-ra Olaszországban és 15,7%-ra Japánban. De – a közhiedelemmel ellentétben – nem csupán ezeket az országokat érinti a demográfiai probléma. Kínában 2020-ra 265 millióra emelkedik a 65 évesek száma, és hasonló tendenciákat tapasztalhatunk Oroszországban, Ukrajnában, Csehországban, Magyarországon és Lengyelországban is. Nem utolsósorban: tíz év alatt Kelet-Ázsia kistigrisei is kin?tték fiatal korukat: Dél-Korea, Thaiföld, Tajvan, Szingapúr és Hongkong belátható id?n belül középkorú társadalmak lesznek, megközelít?leg 40 éves átlagéletkorral. Az elmúlt két évtizedben Indonézia, India, Brazília, Mexikó, a Fülöp-szigetek, Irán és Egyiptom a dolgozókorúak számának gyors növekedését produkálta, ám ennek megfelel?en, két generációval kés?bb ?ket is utoléri a fenti demográfiai hullám.

Az öreged? munkaer? a legjelent?sebb kihívás, amellyel a jelen és a közeljöv? politikai döntéshozóinak szembe kell nézniük a következ? húsz évben – jelenti ki Monica Queisser, a Gazdasági Együttm?ködési és Fejlesztési Szervezet (Organization for Economic Cooperation and Development, OECD) szakért?je. A problémák mindenhol ugyanazok (lesznek): csökken? termelékenység, valamint hosszabb élettartam. Mindkét folyamat mélyen a 20. században gyökeredzik, s felgyorsulása is annak során kezd?dött. Jelent?sen hozzájárult ehhez a születésszabályozás elterjedése és a n?k helyzetének (értsd: önállóságának) javulása, amely a vállalt gyermekek számának csökkenéséhez vezetett. Például egy olyan harmadik világbeli országban, mint Nyugat- Szahara, az 1950-es években az egy anyára „jutó” gyermekek száma 5-6 körül mozgott, ma ez a szám 1-2 (!). Ez id? alatt a világ népességének születéskor várható átlagos élettartama 66 évre kúszott fel.

A második világháborút követ?en a gy?ztes országokban új életmodellek terjedtek el, amelyeket a kisebb család, ugyanakkor a nagyobb jólét, a mindennapokra és az oktatásra költött nagyobb összegek fémjeleztek. Azonban egyre inkább e képlet fordítottján kell, hogy elgondolkodjunk: mihez kezd a világ, amikor az egykori baby-boom képviselte nemzedék az „öreg szivarok generációjává” válik. A nemzetközi gazdaság és a nemzetgazdaságok szempontjából a képlet ugyanaz: amennyiben az országok nem tudják szinten tartani az aktív munkaer? számát, a termelékenységet kell növelniük ahhoz, hogy meg?rizzék a növekedés ütemét. Ez a feladat minden bizonnyal Európában jelenti majd a legnagyobb gondot, ahol a termelékenységi növekedés 1995 óta így is mindössze 1,3% körül alakul.

Az Egyesült Államokban ett?l jelent?sen különbözik a helyzet, amelyet egyrészt a termékenységnek az európainál jobb arányai, másrészt az évi 900 000 legális bevándorló magyaráz. E kett?nek köszönhet?en ugyanis az USA lakossága a jelenlegi 285 millióról 2025-re 385 millióra n? majd. Emellett azt is meg kell jegyeznünk, hogy az amerikai társadalom átlagéletkora az elmúlt negyedszázad során mindössze három évvel emelkedett, s ma 39 év. A szociális rendszerek jöv?je ugyanakkor Amerikában sokkal kevésbé felmérhet?, hiszen a társadalom jó részének megtakarításai szerteágazó befektetésekben és privát alapokban vannak. Ám az, hogy vannak, komoly differenciát jelent Európához, Ázsiához és Latin-Amerikához viszonyítva.

Utóbbi kett? esetében az igazi tünetek még középtávon nem jelentkeznek, Európának azonban már most valódi válaszokat kell adnia a kérdésekre. Mindenekel?tt a nyugdíjkorhatárt illet?en, hiszen a legtöbb európai országban ez a szint meglehet?sen alacsony.

Franciaországban a feln?tt lakosság 85,5%-a 60 évesen már nyugdíjba megy, s csupán 1,3%-uk(!) dolgozik még 65 év felett is. Olaszországban a feln?tt lakosság 62%-a 55 évesen megy nyugdíjba. Az Egyesült Államokban ugyanakkor a munkaképes korúak 47%-a 65 éves kora el?tt nem kéri nyugdíjazását, Japánban pedig ez az arány az 55%-ot is eléri. Európában ez idáig csupán néhány kormányzat – így a finn és az olasz – látszik aktívan elkötelezettnek a problémával való szembenézésre.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány