Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Orosz–európai elhidegülés
Le froid Russie–Europe
Edito
Le Monde, le 9 mai 2007


Már a május 17–18-án a Volga menti Szamarában tartandó féléves EU–orosz csúcstalálkozó el?tt látszott, hogy nem várható áttörés. A két fél közötti kapcsolatok talán a berlini fal leomlása óta nem voltak ilyen fagyosak, amire a mindkét oldalról tett h?vös nyilatkozatokból egyértelm?en lehetett következtetni. A kapcsolatok leh?lésének els? jeleit 2006 elején tapasztalhattuk, amikor Oroszország az Ukrajnával támadt nézeteltérései miatt néhány napra elzárta a gázcsapokat, veszélyeztetve a nyugat-európai országok ellátását is. Ugyanekkor tiltotta be Moszkva a lengyel hús behozatalát is, hivatalosan egészségügyi indokokra hivatkozva, valójában azonban az intézkedés hátterében az a megfontolás húzódott meg, hogy az ukrajnai narancssárga forradalomnak, valamint a belorusz demokratikus mozgalmaknak segítséget nyújtó Varsót megbüntesse. Ilyen körülmények között persze kétséges, hogy az EU teljes mellszélességgel kiáll-e Oroszország WTO-tagsága mellett, hiszen a Kereskedelmi Világszervezetben való tagság a szabadkereskedelem elveinek elfogadásán alapul.

Újabb konfliktusforrás az EU két új tagállamában, Cseh- és Lengyelországban kiépíteni tervezett amerikai rakétavédelmi pajzs terve, mely Vlagyimir Putyin orosz elnök részér?l egy hidegháborús hangulatú beszédet provokált 2007 februárjában a Münchenben tartott biztonságpolitikai konferencián. Az orosz elnök bejelentette, hogy országa felülvizsgál két fegyverzetkorlátozási szerz?dést is. Legutoljára pedig az észt f?városban, Tallinnban található szovjet katonai emlékm? áthelyezése kapcsán bontakozott ki diplomáciai szópárbaj egy uniós tagállam és az egykori megszálló hatalom között. E konfliktusok egy tágabb és alapvet?bb feszültség mentén értelmezhet?k, melyet az EU 2004-es keleti b?vítése eredményezett. Az egykori szovjet blokkba tartozó államok EU-tagsága, a nyugat-európai integrációba teljes jogú tagként való betagolódása Moszkva számára jelent?s arculcsapás volt, melyen mind a mai napig nem tudta túltenni magát. A keleti b?vítés az EU külvilághoz való viszonyát is módosította, hiszen az új tagok – a több évtizedes szovjet megszállás múltjával a hátuk mögött – jóval érzékenyebben reagáltak az orosz lépésekre, mind gyanútlan vagy naiv nyugati társaik.

Ráadásul Vlagyimir Putyin az elmúlt évek nyugat-európai belpolitikai eseményei következtében elvesztette néhány fontos szövetségesét is. A Putyin „pacsipajtásnak” tekintett Gerhard Schrödert a kancellári székben váltó Angela Merkel jóval kritikusabb hangnemet üt meg az orosz elnökkel szemben, s a nemrég francia elnöknek megválasztott Nicolas Sarkozy is deklaráltan szakítani kíván el?dje, Jacques Chirac politikájával. A német kancellárn? és a francia elnök bizonyosan nem hagyják majd figyelmen kívül Oroszország súlyát, de nem is hagyják magukat zavarba ejteni vagy megfélemlíteni.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány