Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Katolikusok dogmatizmus és tolerancia között
Katholiken zwischen Dogmatismus und Toleranz
von Franz Walter
Der Spiegel, 20. April 2007


A párhuzamos társadalmakról sok vita látott már napvilágot, ugyanakkor az egységesen katolikus kultúrákkal ritkán hasonlítják össze ?ket. Jelen cikk Németország, Hollandia és Ausztria példáján keresztül igyekszik megválaszolni, mi is a különbség valójában. A katolikusok Németországban és Hollandiában a 19. század végére kisebbségi helyzetben találták magukat, mindkét országban a lakosság körülbelül harmadát adva. Ez jó kiindulópont a kett?s, vagy párhuzamos társadalom kialakulásához, mivel kisebbségi helyzetük ellenére a kulturális életben igen meghatározó volt szerepük. A porosz-protestáns többség? Németországban Bismarck idején több állami program indult a katolicizmus visszaszorítására. Ez és a liberálisok támadása az egyház ellen okozta a német katolikus közösség összefogását és a máig er?s iskolarendszer kiépítését, mivel a család mellett ez az az intézmény, mely legjobban összetartja és neveli a hív?ket. A korábbi ellentétek a katolikus alsó- és fels?papság, valamint a pápa között háttérbe szorultak, a küls? ellenség összefogta ?ket egy közösséggé. Ez a közösség pedig az élet minden területén megalkotta a maga társadalmi-kulturális autonóm önellátó rendszerét mind Németországban, mind Hollandiában a többségi protestánsokkal szemben.

Fentiekkel ellentétben Ausztriában a katolikusok nem alkottak különálló társadalmi egységet. Ausztriában alakult ki a 20. század els? harmadában Európa valaha volt politikailag legagresszívebb katolikus országa. Korábban a császár jó katolikus volt, az állam anyagi támogatásban részesítette és részesíti máig az államegyházat. Ausztriában a katolikus vallás nem egy veszélyeztetett kisebbségi vallás volt, hanem a többség kultúráját formáló er?, a társadalom és állam legitimálója egyben. Ezért különbözik az osztrák katolicizmus a némett?l, vagy a hollandtól. Bels? felépítésében hasonlítanak az egyes katolikus közösségek, de politikai mentalitásukban nagy különbségek vannak. A katolicizmus elvei egységesek és dogmatikusak voltak és a felvilágosodástól kezd?d?en elleneztek minden fajta liberális gondolkodást. Az 1860 óta kiadott pápai enciklikák egyt?l egyig az egész katolikus világot kötelezték a toleranciamentes állásfoglalásra a katolikus egyház mellett. Azonban a kisebbségi katolicizmus megtanulta a polgári-liberális jogállami eszméket, védelmezte azokat amellett, hogy vallásában megmaradt. Tette ezt azzal a céllal, hogy vallását megmentse a modern eszmék hatásaitól és ezáltal került mégis közelebb a modernhez. Az osztrák katolikusok azonban nem tanultak ebb?l a leckéb?l. Nekik a tolerancia, vagy a kisebbségvédelem kifejezések mit sem jelentettek. Nem volt szükségük az alkotmányos állam jogi intézményeire. Ebb?l azonban ellenfeleik profitáltak, nevezetesen a szociáldemokraták. Ausztriában így a kett?s, vagy párhuzamos társadalom másik fele a szociáldemokratákból alakult ki. A katolikusokat Ausztriában egy mindennél er?sebb és gyorsabb ellenfél késztette az egységes táborba, a szociáldemokrácia. A század közepére kialakult az az ellentét, mely nyomokban ma is fellelhet?, a vidéki, mez?gazdasági területek mélyen vallásos katolikus lakossága szemben Béccsel, ahol a munkásság adta a szocialisták bázisát és a zsidó értelmiségiek a vezetését.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány