Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A növekedés nem elég
Growth Is Not Enough
By George Wehrfritz
Newsweek International, April 30, 2007


Képzeljünk el egy Ázsiát – ahol a lakosság jelenleg mintegy 20 százaléka 1 dollárból él naponta –, amely 2020-ra le tudja rázni magáról a szegénység rabigáját. Egy ilyen fejlemény méltóképpen koronázná meg azt a regionális fejl?dést, mely Japán második világháború utáni felemelkedésével vette kezdetét, és melynek f? motorja napjainkban Kína és India gazdasága. Egy ilyen jöv?kép nem is áll olyan messze a valóságtól; mint ahogyan azt Nabojuki Idei, a Sony egykori vezérigazgatójának és Lawrence Summers, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának vezet?jének nevével fémjelzett, Egy új Ázsia új Ázsiai Fejlesztési Bankja felé (Toward a New Asian Development Bank in a New Asia) címet visel? jelentése vizionálja. Véleményük szerint mindez csak abban az esetben következhet be, ha a kontinensen változtatnak a jelenlegi üzleti gyakorlaton.

A tanulmány központi üzenete nyilvánvaló: a növekedés önmagában nem elég. A jelenlegi gazdasági rezsim kiszolgáltatottá tette a régiót az exportra történ? gyáripari termelés el?tt, ösztönözte a gyenge pénzügyi rendszer eltorzulásához vezet? külföldi valutatartalékok felhalmozását, kitágította a legszegényebbek és a legvagyonosabbak közötti jövedelmi szakadékot, és rendkívül káros környezeti hatásokkal m?ködik. Ázsiának el?bb-utóbb szembe kell néznie a rohamos gazdasági növekedést követ? új típusú kihívásokkal. Ezen intelmek nem pusztába szálló kiáltások. Az elmúlt években több kisebb jel is utalt már a problémákra. Így például a 2004-es indiai választásokon a 8 százalékos évi gazdasági növekedést meglovagolni igyekv? BJP vezette kormány elveszítette hatalmát, melynek hátterében a társadalomban a vidéki és városi életkörülmények közötti nyilvánvaló ellentét keltette mélyen gyökerez? averzió állt. Az indiai események int? jelként szolgálhatnának a politikai vezet?knek Jakartától Pekingig, hogy próbálják meg kordában tartani a féktelen növekedést. Hasonlóképpen sugallják Kína szennyezett folyói, a szmog, a tömeges migráció és a komoly ellátási nehézségek, hogy az Ázsiában honos „el?ször növekedjünk, aztán majd eltakarítunk kés?bb” mentalitással nem lesznek képesek szembenézni a régió környezeti kihívásaival. Az igazi kockázati tényez? tehát nem az, hogy meddig lesz képes Ázsia ily rohamos ütemben növekedni, hanem az, hogy mily mértékben tud majd megküzdeni a növekedést kísér? mellékhatásokkal.

A változáshoz mindent felforgató gazdaságpolitikai változásra lenne szükség – nemcsak a nemzeti politikai vezetés, hanem az Ázsiai Fejlesztési Bank szintjén is. A prioritáslistán a vidéki régiók felemelésének, a rurális foglalkoztatottság növelésének, az életmin?ség javításának magasabb szintre kell kerülnie. A fejlesztési politika fókuszának pedig a nemzeti szintr?l fokozatosan át kellene tev?dnie regionális szintre. Ez nem azt jelenti, hogy az Ázsiai Fejlesztési Banknak a jöv?ben nem kellene támogatnia a nagyszabású infrastruktúra és gyárfejlesztési projekteket. De fel kellene ölelnie olyan kezdeményezéseket is, melyek célja a technológiai színvonal javítása, a helyi magánt?ke szerepének növelése, vagy a pénzügyi rendszer megreformálása. A régióban felhalmozott tartalékok értéke eléri a 3 billió dollárt, aminek nagy részét Európának és Amerikának adják kölcsön, hogy finanszírozzák ezzel az ott oly nagy méreteket ölt? hitelre történ? fogyasztást. A pénzügyi struktúrák szabályozatlansága miatt pedig a nagy összegek továbbra is Londonon és New Yorkon keresztül folynak át, nem pedig Hongkongon, Tokión vagy Szingapúron keresztül. A pénz régióban tartása és hatékony felhasználása azonban nem ígérkezik könny? feladatnak, hiszen az új intézményeknek mind ki kell forrniuk. Azonban azt el kell ismerni, hogy a régió azért exportál t?két az OECD országokba, mert nem rendelkezik a t?ke benntartásához és helyi forgatásához szükséges pénzügyi rendszerrel.

A tanulmány szerint a banknak tehát fontos szerepe lenne ennek a stabil struktúrának az életre hívásában. Azonban egy radikálisabb ötlettel is el?áll. A szerz?k szerint az Ázsiai Fejlesztési Bankot fel kellene jogosítani a térség valutatartalékainak egy része fölött történ? gazdálkodásra is. Végül is már számos országban hoztak létre olyan állami vállalatokat, melyek célja a t?ke belföldi és regionális befektetésekbe történ? elhelyezése (Ilyen a szingapúri Singapore Government Investment Corp. vagy a Temasek Holdings.) Habár a téma politikailag rendkívül érzékeny, az vitathatatlan, hogy egy hasonló mandátummal rendelkez? regionális szerv jóval nagyobb nyereséget tudna felmutatni, mint ami a New Yorkban forgó államkötvények és kincstári jegyek éves hozama. De a radikális változások nemcsak a pénzügyek területén lennének szükségesek. A környezeti károk talán minden másnál komolyabb következményekkel járhatnak. A tanulmány szerz?i szerint ha az ázsiai országok vezet?i megtennék a megfelel? lépéseket, akkor 2020-ra a térség egy f?re jutó jövedelme akár duplájára, 8000 dollárra növekedhetne, miközben Ázsia a jelenlegi 35 százalék helyett 45 százalékát adná a világtermelésnek. A kontinens szegénységének felszámolása tehát csak az ázsiaiakon múlik.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány