Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Jelcin: egy ember a népéért
Ein Mann seines Volkes
von Johannes Vosswinkel
Die Zeit, 24. April 2007


Borisz Jelcin orosz elnökként és demokratikus reformerként jobb volt, mint ahogy ma sokan gondolják, mindenekel?tt, ha utódjával, Putyin jelenlegi elnökkel kellene összehasonlítani. Már az év elején olyan hírek keltek szárnyra Moszkva-szerte, hogy a volt elnök súlyos beteg. Márciusban bejelentették, a klinikai halál állapotában van. Hét esztend?vel ezel?tti lemondása óta szinte teljesen visszavonult a politikától. Néhanapján megjelent egy-egy Davis-kupáért folyó teniszmérk?zésen, vagy adott egy interjút. Jelcin halála aligha fogja történelmét gyorsan elfeledni hajlamos és hálátlan népét mélységes szomorúságba dönteni, pedig a vén szibériai medve többet tett országáért, mint azt ma a többség gondolná. Ellentmondásos személyisége, hirtelen döntései pontosan egész népe gyengeségeit tükrözték. Minden kétely ellenére Jelcin a népét szolgálta.

Az utóbbi években a Jelcin korszakot jobbára negatív színben tüntették fel, kisebb anekdotákon, legendákon keresztül, f?leg iszákosságát kidomborítva. A nemzet azonban csodálta, mert egyszerre volt viccesked?, kedélyes, ugyanakkor harcias és józan paraszti ésszel megáldott, a nép lelki társa. Putyin elnök propagandája megpróbálta minél jobban befeketíteni Jelcin korszakát, mint a jogtalanság, a káosz és az ország gátlástalan felprédálásának idejét. Minél sötétebbnek látszik az el?z? éra, annál szebben csillog a jelen. Azonban most Jelcin halálával egy rövid id?re visszatér egy másik Oroszország emléke, amikor az egyén sokkal nagyobb szabadsággal rendelkezett és a társadalom sokszín?ségét a vezetés nem leküzdend? rosszként tekintette. A Szovjetunió összeomlása után Jelcin nevéhez f?z?dik az a pár esztend?, amikor a sajtószabadság a maga teljességében kivirágozhatott Oroszhonban, és nem csupán az oligarchák, a vezet?réteg kedvére tett. A tanult kommunista pártkatona képes volt az ország demokratizálására, új alkotmányt adott népének, mely valóban a demokrácia szellemében íródott. Munkássága megnyitotta az utat a változások el?tt. Putyin pedig mindezt a liberalizmust igyekszik a visszájára fordítani. Az olaj-milliárdokból finanszírozott viszonylagos jóléttel igyekszik elnémítani az ellenzéket és korlátozni a szabadságjogokat. A nagyhatalmi all?rök mellett azonban egy tekintélyes adag kisebbrend?ségi érzés is megbúvik a mai orosz elit szívében, melyet kemény szavakkal és még keményebb tettekkel igyekeznek palástolni. A Jelcin által megalkotott demokratikus intézményeket a putyini vezetés jobbára kirakati kellékként használja.

A polgári középosztályok szemében, akik a kilencvenes években mind nagyhatalmi érzésüket, mind megtakarított vagyonkáikat elveszítették, Jelcin az orosz történelem sötét zsákutcája volt. Akik viszont látják a mélyebb összefüggéseket és képesek nagyobb távlatból szemlélni a közelmúlt történéseit – f?leg Putyin elnök tevékenységével összehasonlítva, azok szerint Jelcin szolgálatai Oroszországnak egy rövid, köztes id?szakra biztosították a nyitást, a demokratizálódást, mely sem korábban, sem azóta soha nem adatott meg az oroszoknak.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány