Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Miben változtak a brit konzervatívok?
Have the Conservatives Really Changed?
By Anthony Giddens
Prospect, May 2007


A Tony Blair által fémjelzett korszak let?nésével, és David Cameron fiatal konzervatív vezet? növekv? népszer?ségével párhuzamosan a szigetországban vita bontakozik ki arról, vajon mennyiben változott meg az imázs-frissítésen átesett tory párt, és mit is képvisel a brit jobboldal a mai modern id?kben? Alább két meghatározó brit gondolkodó, Anthony Giddens és David Willetts levélváltásának összefoglalóját olvashatják.


Kedves David,


Nagy-Britannia mindenképp rázós esztend?k el?tt áll. Az elmúlt évtized ideológiai csatáit a Munkáspárt nyerte, a választók azonban egyre hitetlenebbé váltak, és a konzervatívok ma újra jó eséllyel pályáznak a polgárok bizalmának elnyerésére. A baloldal sokéves sikeres szereplése nem t?nik el nyomtalanul: Blair kormányai olyan normákat és igényeket honosítottak meg a társadalomban, melyek alapján a brit politika, a konzervatívokat is beleértve, egyfajta szociáldemokrata irányultságot öltött magára. Ma a politikai térfél mindkét oldala az er?s és széleskör? közszolgáltatásoknak, az egyenl?tlenség és a gyermekszegénység valamint a b?nözést kiváltó okok felszámolásának a híve. Jobb- és baloldal egyaránt támogatja a kormányzat decentralizációját, az egészségügyi és az oktatási szolgáltatások elérhet?bbé tételét, valamint az illegális bevándorlókkal és a terrorizmussal szembeni szigorú fellépést. David Cameronnak a többek között George W. Bushtól ellesett „könyörületes konzervativizmusa” a szociálpolitikai lépések megvalósításában az eddiginél nagyobb szerepet szán önkéntes, civil szervezeteknek, és a „szociális felel?sséget” választja új jelszavának. A tory vezér ugyanakkor szkeptikusabb az európai integráció tekintetében, mint egykor Margaret Thatcher volt.

A konzervatívok a közvélemény-kutatásokban messze el?zik munkáspárti riválisukat, és a tendencia az id? el?rehaladtával csak er?södik. Ha választ kívánunk kapni rá, vajon mit is képvisel a baloldal három ciklus óta tartó regnálásának megszakítására törekv? brit jobboldal, alapvet?en négy kérdést kell tisztáznunk.

El?ször is mennyire valós, és mennyire fenntartható a konzervatívok programja egy, a jelenleginél er?teljesebb kormányzati szociális politikára? A számos tekintetben mintaként használt George W. Bush megválasztását követ?en nagyrészt elfeledkezett ilyen jelleg? ígéreteir?l, adócsökkentéseivel a leggazdagabb rétegeknek kedvezett, elnöksége alatt a legszegényebb rétegek amerikai polgárok sokaságával b?vültek. A szociális missziót teljesít? civil szervezetek b?séges támogatása is csak komoly hiányosságokkal valósult meg. A meghasonlás oka Bush esetében a republikánusok bels? megosztottsága volt: komoly esély van rá, hogy valami hasonló tanúi lehetünk Nagy-Britanniában is. Cameron pártjában jelent?sen különböz? nézetek harcolnak egymással, többek között az adócsökkentések szükségességét és módját illet?en.

Másodszor, helyes stratégia-e egyáltalán a konzervatívok részér?l, hogy programjukban a gazdaság és társadalom felpörgetésére, s nem pedig meger?sítésére helyezik a hangsúlyt? Cameron egészen addig pehelysúlyú figura marad, amíg a grandiózus elképzelések mellett nem mutat fel konkrét programot. A Munkáspárt annak idején els?sorban annak köszönhette sikerét, hogy részletes, kidolgozott válaszokkal tudott szolgálni a polgárok és az ország problémáira. Tony Blair stábja el?ször reális elemzést végzett a globalizációnak a brit társadalomra gyakorolt hatásáról, a tudásalapú gazdaság megjelenésér?l, a demográfiai dinamika és a jóléti állam kapcsolatáról. A konzervatívoknál ma nem mutatkozik hasonló elemz? szándék, és nem olvashatunk releváns elemzéseket, melyekb?l egységes program rajzolódhatna ki.

Harmadszor, Cameron központi témája, a társadalom „szociális felel?sségének” ideája több sebb?l vérzik. Az egészségügyi, oktatási és más közszolgáltatások nyújtásában természetesen komoly szerep hárulhat a magánszféra, a civil társadalom és az önkéntes szervezetek együttesére, ám professzionális színvonalon minden társadalmi igény kielégítéséhez megbízható és hiteles szolgáltatók, valamint az állam által nyújtott szabályozási keret szükséges. Senki sem bízna meg például olyan oktatási szolgáltatásban, amelyet komoly és állandó szabályozás nélkül, a magánszféra valamely szerepl?je biztosítana.

Végül negyedszer, nem megkerülhet? kérdés az Európai Unió. Azzal, hogy Cameron konzekvens és ellentmondást nem t?r? euro-szkepszist képvisel, s pártjának még az Európai Parlamentben sem igyekszik fenntartani megbecsült helyet, eljátssza az esélyt, hogy egyszer európai vezet?vé váljon. S bár a konzervatívok nem gy?zik hangsúlyozni, hogy a szigetországban els?ként ?k vállalták fel a zöld szempontok politikai képviseletét, az e téren élenjáró Európai Uniót negligálják elképzeléseikb?l. Az euroszkepticizmus a tory hagyományok azon kizárólagos szelete, amelyet a nagy imázs-frissítés érintetlenül hagyott Nagy-Britanniában.


Barátsággal,

Tony


Kedves Tony,


Azt kérdezed, vajon mennyire valós a konzervatívok szociális demokrácia-felfogása. A politikával kapcsolatban gyakran gondolkodunk úgy, hogy sohasem változik – pedig a brit konzervatívok igenis változnak. A szociális érzékenység jobboldali artikulálását azonban semmi esetre sem keverném össze a szociáldemokráciával. Sokkal inkább egy régi konzervatív hagyomány felélesztésér?l van szó. Az ország ma az 1980-as években tapasztaltakhoz hasonló súlyú problémákkal néz szembe, miközben természetesen újabbak is felbukkantak: a környezeti kérdések, a megbízható közszolgáltatások és a társadalompolitika ma csak együtt alkothatnak koherens programot. Az új konzervatív program a piacgazdaság és a közösségek erejének kombinációját hangsúlyozza. Ez nem szociáldemokrácia, hiszen továbbra is hiszünk a polgárok szabadságában, mindazon intézmények karakteres szerepében, melyek az egyént az államtól elválasztják.

A részletes politikai programot kéred számon a konzervatívokon, ám a toryk tanultak egy s mást ellenzéki éveik alatt. Többek között, hogy kár részletekbe men? vitát folytatni akkor, amikor a polgárok többsége nem figyel, s amikor a különböz? programpontok még nem álltak össze egységes egésszé. David Cameron pártelnöki indulása éppen azért ígéretes, mert el?ször helyi szinten kezdeményezett párbeszédet a konzervatívok között, hogy hónapok és évek alatt egy, a zöldkérdésekre, a családok problémáira, a lokális ügyekre érzékenyebb tory politika jöhessen létre. Kritika tárgyává teszed a „szociális érzékenység” hangsúlyozását, pedig ez sem más, mint Edmund Burke régi ideájának feltámasztása, mely szerint a morál legalább annyira fontos, mint a törvény. Az állam ma számos területen képtelen jó példát mutatni, bizonyítani problémamegoldó képességét, erkölcsi alkalmasságát. Ezért kaphat a magánszféra, a civil társadalom egyre nagyobb szerepet a polgárok gondjainak megoldásában.

A konzervatív Európa-politika sem olyan reménytelen, mint els?re t?nik. Az európai partnerek sosem érezhetik a konstruktív együttm?ködés feltételének, hogy a toryk viselkedjenek föderalistaként akkor is, ha egyébként nem azok. A környezetvédelem és számos más terület integrációs programokba emelése valóban fontos és támogatandó, ha pedig Brüsszel diktátumok helyett a tagállamokkal egyenrangú partneri viszonyra törekszik, akkor a brit euró-szkepticizmus is változhat az id?k során. Bár a Munkáspárt régi támogatójaként és fontos szellemi meghatározójaként ezt bizonyára bánod, a konzervatívok sikere ma már nem a baloldal teljesítményén múlik. Sokkal inkább azon, hogy a toryk megértik-e, a polgárok miért mondtak nemet rájuk 1997-ben, és mit várnak t?lük tíz évvel kés?bb. E két kérdés megválaszolása kell, hogy a konzervatív program gerincét adja, s ma nincs ennél izgalmasabb feladat Nagy-Britanniában.


Üdvözlettel,

David





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány