Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A közép helye a francia politikában
Quelle place pour le centre sur la scène politique française?
Richard Robert
Le Figaro, le 24 avril 2007


A francia elnökválasztás els? fordulójának eredményei sajátos paradoxont tükröznek: a jobb- és baloldal közötti törésvonal megnyilvánulása mellett kétségkívül meger?södött a politikai közép is, ami a francia politikai élet átrendez?désének kérdését veti fel. François Bayrou viszonylagos sikere kapcsán el?ször az a kérdés vet?dik fel, vajon a harmadik legtöbb voksot kapott jelölt ki mellett fog elkötelez?dni, vagy elkötelez?dik-e egyáltalán valaki mellett. Másrészt sokan úgy vélik, eljött az ideje – akár már a második forduló el?tt – egy nagy centrista párt létrehozásának, melynek célja egyfel?l a most megnyert szavazóbázis meger?sítése és a közelg? parlamenti választásokra való felkészülés lenne, hosszabb távon pedig a 2012-es elnökválasztások szempontjából is ésszer?nek t?nhet a mostani alapok kiszélesítése.

A centrum helyével kapcsolatos eszmefuttatás annak fényében nyer értelmet, hogy úgy t?nik, mára számos régi törésvonal elmozdult, s a jobb-bal válaszvonal folyamatos mozgásban van. Ennek egyik legfontosabb eleme a piacgazdasághoz való viszony, ami jó hatvan éven keresztül áthatotta a francia politikai vitát, s épp ennek megváltozása eredményezte a Szocialista Párt (PS) és a centrista párt (UDF) közötti válaszvonal meggyengülését. A piacgazdasági törésvonal ugyanis ma már nem a pártok között húzódik, hanem magán a Szocialista Párton belül. Természetesen számos baloldali szavazó nem szociálliberális beállítottságú, mégis azért szavaz Bayrou-ra, mert megunta a gyámkodás és újraelosztás szocialista retorikáját. A változások mellett azonban két olyan politikai törésvonal is létezik napjainkban, melyek már régóta meghatározzák a politikai paletta fragmentáltságát. El?ször is a társadalomról alkotott kép, ami két nagy táborra osztja a pártokat: az unitárius és a dualista szemlélet?ekre. A dualista társadalomkép eredend?en a kommunista-szocialista frazeológia sajátja, amely legszéls?ségesebb formájában az osztályok harcát vizionálta. De ugyanígy a jobboldalon is megtalálható ez a „mi-?k” felosztás, csak ott a dolgozók és az inaktívak szembeállításával. Ezzel szemben a centrum a társadalom egységét és homogenitását hangsúlyozza, ami els?sorban kereszténydemokrata gyökereire vezethet? vissza. Az ördög megoszt, a keresztény összefog. Ennek számlájára írható a „balos keresztények” és a kereszténydemokraták egy táborba gy?lése és szembehelyezkedése a bal- és jobboldal dualista társadalomképével.

A másik törésvonal az egyén társadalmi autonómiájával és az állam szerepével áll összefüggésben. Az egyik oldalon a gaulle-ista jobboldal, valamint a baloldal részér?l a kommunisták és a szocialisták egy része áll: ?k a jakobinus, republikánus és bonapartista elvek hívei, s alapvet? bizalmatlanságot táplálnak az egyén társadalmi autonómiájával szemben, s ezért az állami beavatkozás szükségességét hirdetik. Ezzel szemben a közép hisz a szociáldemokráciában és a civil társadalom erejében, s ez az attit?d részben az állammal szembeni keresztény bizalmatlanságban gyökerezik. Úgy t?nik tehát, bizonyos értelemben nem új törésvonalak keletkeztek, hanem régiek elevenedtek fel. A nagy kérdés most már csak az, hogy ez a centrista politikai kultúra képes lesz-e pártpolitikai szinten is megnyilvánulni, vagy sem.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány