Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Bush és Putyin hálátlan utódjelöltjei
When Ingrate Successors Attack!
By Michael Currie Schaffer
The New Republic Magazine, 26 April 2007


Borisz Jelcin halálát követ?en, az egykori orosz elnök csodálói utódjára, Vlagyimir Putyinra mutogatnak, aki közkelet? vélekedés szerint tudatosan rombolta el?dje hírnevét és eredményeit. Putyin, miközben nem titkoltan igyekszik autokratikus rendszerét meger?síteni, a jelcini érát a rendetlenség és a káosz id?szakaként emlegeti, amivel szemben a mai demokráciadeficites Kreml-vezetés rendkívül el?nyös fényben mutatkozik. Ahogy Jelcin egyik egykori tanácsadója fogalmaz a Wall Street Journalban: „ez a politika is a Putyin legenda része.

A fontos szerepet betölt? politikai vezet?ket azonban nem csak orosz földön éri utol az utód saját imázs-építése, melynek alapját a megel?z? id?szak kritikája képezi. Bush elnök mai adminisztrációja hasonló kommunikációt folytatott a „kaotikus, koncepciótlan, elvesztegetett” Clinton-éra degradálása érdekében. Ám mit remélhetnek a jelenlegi elnökök? A következ? években Putyin és Bush egyaránt át kell, hogy adja helyét saját utódjainak. Az amerikai elnök szempontjából ironikus módon a legjobb az volna, ha 2008-ban a Fehér Házat egy demokrata hódítaná el. Bár ez esetben az új elnök nyilván minden rosszért Busht okolná, ugyanakkor minden régi vagy új probléma beszorítható lenne a két rivális szekértábor közötti vita elfogadott kereteibe. Nem úgy, mint ha Busht valamely közeli szövetségese, egy republikánus követné az elnöki székben. Hasonlóképp, Putyin még meg nem nevezett utódja sem építhet saját politikai legitimációt arra, ha a tökéletes változatlanságot képviseli: önálló mozgásteret, támogatói hátországot csak úgy építhet, ha visszamen?leg képes legalább néhány fontos dologban ellentmondani el?djének. Egyetlen nagy nemzet vezet?je sem fogadhatja el azt a történelmi szerepet, hogy egyszer?en csak az el?dje utódaként azonosítsák.

Az Egyesült Államokban már zajlik a republikánus elnökjelölt-jelöltek közötti vita. Alapvetéseikben már most kikristályosodnak a Bush-korszakkal szembemen? politikai, retorikai tételek. John McCain szívósabb, kitartóbb elnöki ars poeticát, Rudy Giuliani több kompetenciát, Mitt Romney karakteresebb republikánus arcélt ígér saját megválasztására. S hogy mihez kezd majd Bush és Putyin nyugdíjba vonulásuk után? Egyikük sem t?nik alkalmasnak, hogy Gorbacsovhoz vagy Clintonhoz hasonlóan afféle béke-nagykövetként járják a világot. Ám egy ideig valószín?leg mindketten távol tartják majd magukat az ideológiai vitáktól, és elnöki ténykedésük védelmét hátrahagyott szakpolitikusaikra, tanácsadóikra hagyják majd. Akik – tehetjük hozzá - nem fognak unatkozni.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány