Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Az üzlet ismét fellendült
Business is Back
By Geoff Colvin
Fortune, April 30, 2007


Egy vállalati igazgató sem meri kijelenteni, de attól még így van: vége a szégyenkezésnek. A technológiai lufi kipukkadása utáni botrányokkal telet?zdelt öt és fél év mélyrepülése után az amerikai üzleti élet ismét pályára állt. Ez történelmi változás, mely nem köthet? egy konkrét eseményhez. Kemény, verejtékes munka eredménye. Az elmúlt éveket vizsgáló legfrissebb közvélemény-kutatások szerint napjainkban a legbizakodóbbak az üzleti szférával kapcsolatban. Az Edelman PR tanácsadó cég szerint az amerikaiak 57 százaléka véli úgy, hogy a vállalatok a „helyes úton járnak”, ami 2001 óta a legmagasabb érték. Ez még az Enron-botrány kitörése el?tti id?kben tapasztaltakat is felülmúlja. Az optimizmust támasztja alá a business schoolok iránt érdekl?dés növekedése is. Az MBA programok tömeges megjelenését kísér? láz a 2002-?t követ? három évben oly mértékben visszaesett, hogy az iskolákban már egy hosszabb távú negatív trend kialakulásától kezdtek tartani. Tavaly azonban csaknem 70 százalékkal növekedett a két éves üzleti képzésekre beiratkozó hallgatók száma. Mindemellett az elmúlt három év gödréb?l kilábalva a befektet?k bizalma is növekedésnek indult.

De az üzleti szféra magabiztossága leginkább talán mégis ott érhet? tetten, hogy mily nagy intenzitással lépnek fel a nagyvállalatok egyes össztársadalmi szempontból kiemelked? jelent?séggel bíró ügyek érdekében. Január végén például tíz vezet? cég állt ki a szigorú szén-dioxid-kibocsátás ellen és a kibocsátási kvóták kereskedelmének bevezetése mellett. A tíz között olyan vállalatok is találhatók, mint a Duke Energy, a PG&E, az Alcoa vagy a Caterpillar, melyeknek energetikai és nehézipari tevékenységükb?l kifolyólag igazából nem állna érdekében a kibocsátás-korlátozó rezsim bevezetése. Persze ez nem azt jelenti, hogy e vállalatok nem saját érdeküket tartják szem el?tt. Egyszer?en megpróbálják beel?zni az immáron demokrata többség? kongresszust, mely biztos, hogy nem kedvez nekik úgy, mint azt a republikánusok dominálta törvényhozás tette. Ezen nincs miért meglep?dni. A vállalatok ugyanis elég magabiztosaknak érzik magukat ahhoz, hogy a napirend meghatározásában megpróbálják saját kezükbe venni a kezdeményezést, és minden esélyük megvan arra, hogy a vitában érvényesíteni tudják akaratukat. Mindezt pedig annak köszönhetik, hogy olyan befolyásos környezetvéd? csoportokat tudnak maguk mögé állítani, mint pl. a Természeti Er?források Védelmének Tanácsa (Natural Resourse Defense Council). Egyszer?en hitelesek kezdeményezéseik, komolyan veszik ?ket – nem úgy, mint korábban. De az általános egészségbiztosítás támogatása is hasonló történelmi jelent?ség? fordulat a nagyvállalatok stratégiáját illet?en, mely során vezet? cégek álltak össze a közös ügy érdekében Amerika leger?sebb szakszervezeti csoportjaival.

De hogyan mászott ki az amerikai üzleti szféra az elmúlt hetven év talán legmélyebb gödréb?l? Mint minden hasonló esetében, 2001-ben is számos csapás együttesen érzékeltette hatását. Talán nem is olyan nehéz visszaemlékezni a kilencvenes évek végére, amikor is a nagyvállalatok pénzgyártó gépezettekként m?ködtek, a cégvezet?k félisteneknek tartották magukat, miközben az internet-mánia hátán minden id?k egyik legnagyobb piaci lufija volt kialakulóban. Majd 2000 elején a piacok elérték csúcspontjukat, és alig egy év múlva az internet ostoba, ámde annál veszélyesebb hóbortnak t?nt a befektet?k szemében. A recesszió 2001-ben vette kezdetét, amit csak tetézett az Enron-botrány kibontakozása és 2001. szeptember 11-e rémálma. Az érdekl?dés az üzleti szféráról egy pillanat alatt Washingtonra tev?dött át. Ott történtek az igazán fontos dolgok. Az amerikaiaknak védelemre volt szükségük mind a terroristák, mind a csalfa üzletemberekkel szemben, aminek biztosítását a kormánytól várták. Nem is csoda, hogy George W. Bush népszer?sége a terrortámadások után az egekbe szökött. A Gallup felmérése szerint a korábbi 36 százalékkal szemben a fiatalok 60 százaléka vélte úgy, hogy a kormány a megfelel? dolgot teszi. Az üzleti szféra megítélése pedig ezzel párhuzamosan rohamos romlásnak indult.

Így a magánszféra ismételt felértékel?désében nem csekély szerepet játszik a kormányzat tevékenységével kapcsolatos általános csalódottság: a terrorizmus elleni háború kudarca, a politikai botrányok sorozata. A fordulatban talán legnagyobb szerepet a két szektor Katrina hurrikánra adott válaszában megmutatkozó különbségek játszották. A FedEx például 440 tonnányi segélyszállítmányt vitt a vihar sújtotta térségbe, a Wal-Mart meteorológusai 12 órával hamarabb jelezték a vihar közeledtét, mint ahogyan azt az állami hatóságok tették, majd a cég több millió dolláros érték? segítséget nyújtott, mikor a FEMA még sehol sem volt.

A vállalatok egyszer?en azt tették, amit helyesnek tartottak, miközben tudták, hogy magukon segítenek, ha másoknak kezet nyújtanak. „Egyszer?en meg akarták mutatni, hogy lehet rájuk számítani” – mondja John Castellani, a Business Roundtable elnöke. „Végül is ez a marketing legjobb módja”. Emellett folyamatosan n?tt a foglalkoztatottság a magánszektorban. A munkanélküliség jelent?sen visszaesett, miközben a vállalatok nyeresége rekordszintet mutatott. A gazdaság er?teljes ütemben növekedett.

Az amerikaiak igazságérzete is kielégítést nyert. Az Enron vezet?sége rács mögé került, ami összességében sokat javított a szféra megítélésén, habár a vállalati igazgatókkal kapcsolatos ellenérzést továbbra is érintetlenül hagyja. A pozitív trend azonban nem jelenti azt, hogy a vállalatok ne veszíthetnék el ugyanolyan gyorsan nehezen visszaszerzett hitelüket, mint ahogyan tették azt 2001-ben. Az újabb bizalmi válság elkerülése végett többet kell tenni, mint tanulni a legutóbbi háború tapasztalataiból. Újonnan szerzett kedvez? megítélésüket ugyanis fel kell tudni használniuk arra, hogy a renoméjukat ér? radikális kihívásoknak minden esetben megfeleljenek. Ez pedig nem ígérkezik könny? feladatnak, hiszen a részvényesek igényeinek kielégítése mellett a kormányzat, az egyes nyomásgyakorló csoportok és a fogyasztók érdekeit is minden eddiginél jobban szem el?tt kell tartaniuk. És ezen nyomások jóval er?sebbek, mint korábban. Napjaink részvényesei ugyanis dönt? többségben intézményi befektet?k, akiknek t?kéjét profi befektetési vállalkozások kezelik. Az ? céljuk pedig semmi más, mint hogy portfoliójuk megfelel?en teljesítsen, így nem tolerálják a gyengélked?ket. A másik oldalról viszont az egyes lobbicsoportok – els?sorban a környezetvédelmi és munkaszabályozásban érdekeltek – kihagyhatatlan lehet?séget látnak az új vállalati magatartásban, így még er?teljesebben kívánják majd akaratukat érvényesíteni.

Hogy milyen mértékben lesznek képesek a nagyvállalatok kezelni ezt a szorítást, nehéz megmondani. Szinte lehetetlen megjósolni, hogy mi lesz az, ami véget vet majd a kibontakozó pozitív trendnek. Abban azonban a szakért?k egyetértenek, hogy ez mindenképp bekövetkezik. A gazdaságtörténészek úgy vélik, hogy az üzleti szférát megrenget? válságok tizenöt éves ciklusokban ütik fel a fejüket. Így talán nem árt el?re felkészülni a 2016 körüli évekre!





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány