Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Mentsük meg a WTO-t a dohai fordulótól!
Save the WTO From the Doha Round
By Ernesto Zedillo
Forbes Magazine, May 21, 2007


A dohai forduló tárgyalásait tavaly végül felfüggesztették, miután sikerült az addig szinte minden vállalt határid?t elmulasztani, épp úgy, mint megállapodásra jutni alapvet? kérdésekben. A tárgyalások minden bizonnyal ma is teljes nyugvóponton lennének, ha George W. Bush elnöknek nem kellene kereskedelmi tárgyalási el?jogának meghosszabbításáért iparkodnia. Ezen el?jog ugyanis lehet?vé teszi számára, hogy kereskedelmi megállapodásokat köthessen, melyeket aztán a Kongresszus vagy elfogad, vagy elutasít, de a módosítás jogával nem rendelkezik. Ezen elnöki jogosítvány mandátuma június 30-án jár le, és fél?, hogy ha Bush nem tud felmutatni semmi eredményt a dohai fordulót illet?en, akkor a Kongresszus nem hosszabbítja meg a felhatalmazást.

Ez adja a hátteret a dohai kérdések davosi informális csúcson történ? újbóli felkarolásának. Habár a mihamarabbi megoldást sürget? felszólalások hangosak voltak, de korántsem hosszú élet?ek. A mez?gazdaság körül továbbra is állóháború folyik: az európaiak szerint Amerika nem elég elszánt a mez?gazdasági támogatások csökkentését illet?en, miközben az amerikaiak nem tartják kielégít?nek az Európai Unió által kilátásba helyezett mez?gazdasági vámcsökkentést. Mindenki a másik kezdeményezésére vár, és a másikat tartja a megállapodás kerékköt?jének, miközben Japán és más, a mez?gazdaság terén er?sen protekcionista politikát folytató ország továbbra is hasznot húz a patthelyzetb?l. Nem is beszélve arról, hogy a vezet? fejl?d? országok, így Brazília és India, rendkívül kemény protekcionista álláspontot képviselnek a tárgyalások során.

A mez?gazdaság világszinten tapasztalt egyenl?tlenségei szempontjából továbbra is a piacra jutást akadályozó tényez?k – így a különböz? vámok – jelentik a legnagyobb gondot, nem is a termelési támogatások. Az EU példának okáért továbbra is tartózkodik a radikális vámcsökkentést?l, és egyre csak n? az „érzékeny termékek” sorába tartozó áruk száma, melyekre az általános vámcsökkentési szabály eleve nem vonatkozik. Az EU-t egyedül az mozdíthatná ki e pozíciójából, ha Washington jelent?s mértékben csökkentené az amerikai farmereknek fizetett termelési támogatást.

Pedig az Egyesült Államoknak komoly okai lennének e mez?gazdasági véd?rendszer leépítésére. A Cato Intézet nemrégiben megjelent tanulmánya szerint a farmereknek juttatott támogatás az elmúlt 20 évben 1,7 billió dollárjába került az adófizet?knek és a fogyasztóknak. E káros protekcionista csökevények felszámolása a jelen politikai légkörben szinte elképzelhetetlen. Ebb?l kifolyólag sokkal ésszer?bb lenne az eleve asztalon lév? ügyek kisebb célszámokkal történ? ismételt napirendre t?zése. E javaslat hatalmas áttörésként kerül majd tálalásra, miután az elnöki csapat meg is kezdheti a kereskedelmi tárgyalási el?jog meghosszabbításához szükséges anyag el?készítését. Majd ezután nyilvánvalóvá válik, hogy az eredeti dohai reformcélkit?zések lefokozásra kerültek, és a legtöbb WTO-tag elkeseredettségének fog hangot adni.

Na és hosszabb távon mi várható? Két lehet?séggel kell számolni. Egyik, hogy tovább él az eredeti dohai célkit?zések helyességébe vetett bizalom, és addig er?ltetik a fordulót, míg a határszámokat nem sikerül mindenkin keresztülpasszírozni; a másik pedig, hogy elfogadnak egy minimális célkit?zéseket tartalmazó csomagot, aminek a ratifikálását még 2008-ban lezárják.

Mondani sem kell, egyik megoldás sem kecsegtet sok eredménnyel, ha párhuzamba állítjuk ?ket a forduló megnyitásakor meglév? elvárásokkal. Ami az els? opciót illeti, nehéz megmondani, hogy a következ? két-három évben hol történhetne további el?relépés. Eközben pedig a totális kudarc veszélye lebegne folyamatosan a tárgyalások fölött, és egyre több támadás érné a WTO-t, hogy mi értelme van a rendes m?ködés és a fordulós tárgyalások struktúrájának fenntartására.

A második opció is hemzseg a negatívumoktól. Ugyanis semmi garancia nincs arra, hogy a függ?ben hagyott ügyek a kés?bbiekben megoldódnak. Mindemellett egy teljesen megújult világkereskedelmi rendszer hiányában a protekcionista nyomás és a kereskedelmi ellentétek csak tovább rontják az egész szervezet megítélését. Mindkét esetben számolni kellene a kereskedelmi különegyezmények elterjedésével, melynek kett?s következménye lenne. A bilaterális megállapodások sora egyrészt gyengítené a meglév? multilaterális világkereskedelmi rendszert, másrészt pedig e preferenciák megszilárdulásával még nehezebb lenne megváltoztatni a rendszert. Az igazság pillanatának elérkeztekor tehát melyik opciót kellene az országoknak alkalmazniuk? Negatívumai ellenére a második megoldás elfogadhatóbbnak t?nik. Ami tudatosult mindenkiben, hogy elmulasztották a nemzetközi kereskedelmi rezsim megváltoztatását, legalább törekedjenek a meglév?, kiharcolt eredmények biztosítására. Más szóval tehát a kérdés nem úgy hangzik, hogy hogyan mentheti meg a WTO a dohai fordulót, hanem úgy, hogy hogyan menthet? meg a WTO a dohai fordulótól.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány