Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A bal-jobb törésvonal új határai
Économie: les nouvelles frontieres du vieux clivage gauche-droite
Par Marie-Béatrice Baudet
Le Monde, le 16 avril 2007


Az elnökválasztás kapcsán több francia közgazdász is nyilvánvalóvá tette, hogy kire adja a voksát, holott a szakemberek politikai véleményüket többnyire megtartják maguknak, vagy csak a beavatottak sz?k köre el?tt hajlandóak feltárulkozni. Ez a tény elgondolkoztathatja azokat is, akik szerint napjaink globalizált világában már nincs is értelme bal- és jobboldalról beszélni, mert a kett? már „túlságosan hasonlít egymásra”. 2006. novemberben, az amerikai id?közi kongresszusi választások demokrata gy?zelmét követ?en, a Business Week amerikai hetilap a címlapon közölt egy cikket, miszerint a választások egy dolgon biztosan nem fognak változtatni: azon, hogy a gazdaságban a globális er?k vették át az irányítást. Vagyis az amerikai gazdaság mozgatórugói már nem feltétlenül Washingtonban vannak, hanem éppenséggel Pekingben, Londonban vagy Mexikóvárosban. Az nyilvánvaló, hogy a világgazdaság természetében alapvet? változások mentek végbe, s itt nemcsak Kína és India menetelésére kell gondolnunk, hanem azokra az apró, de fontos változásokra is, melyek az eurózóna országaiban mentek végbe, s melyek a globalizációhoz való alkalmazkodást célozzák.

A Közgazdászok Köre 2006-ban kiadott könyve, a Baloldali gazdaságpolitika, jobboldali gazdaságpolitika öt olyan tényez?t említ, melyek korlátozzák Franciaország mozgásterét: a feltörekv? országok felé való nyitást; a „fiskális verseny/termelési tényez?k mobilitása/költségvetési korlátok” hármasát; a megváltoztathatatlan nemzetközi szabályokat (például az Európai Unió vagy a Kereskedelmi Világszervezet versenyjogi szabályozását); a népesség elöregedését; az Európai Központi Bank monetáris politikáját. Ezeket a korlátokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, de ahol lehetséges, habozás nélkül élni kell az állami mozgásszabadság adta lehet?ségekkel. Ha pedig van szabad mozgástér, ott lehet is helye külön jobb- és baloldali gazdaságpolitikának. Régen a különbséget abban látták, hogy míg a keynesiánus alapokon nyugvó baloldali gazdaságpolitikák a kereslet élénkítését célozták (a bérek emelése és a közkiadások növelése által), addig a neoklasszikus megalapozottságú jobboldali gazdaságpolitikák a kínálatra helyezték a hangsúlyt (vállalatoknak nyújtott támogatások, szabályok egyszer?sítése). „Ennek a felosztásnak ma már nincs értelme” – mondja Jean-Hervé Lorenzi professzor, a Közgazdászok Körének elnöke. „Az 1995-ös elnökválasztáson még szembe lehetett állítani egymással az »archaikusnak« titulált baloldali és a »modern« jobboldali programot, 2002 óta azonban ez már nem lehetséges.”

Úgy t?nik tehát, a bal- és jobboldali gazdaságpolitikai szembenállás történetében új fejezet nyílt. „Ma már voltaképpen minden gazdaságpolitika a kínálat élénkítésére törekszik” – folytatja Lorenzi professzor. Napjaink felfokozott nemzetközi versenyhelyzetében ez nem is lehet másképp, f?leg mivel az utóbbi évek fizetésimérleg-hiánya rámutatott, hogy Franciaországnak problémái vannak a versenyképesség terén. A tudásalapú gazdaságban adódó problémákat, a francia gazdaság jelenlegi helyzetét tehát a közgazdászok többsége egyformán ítéli meg, a megoldások tekintetében azonban már jelent?sek az eltérések. A költségvetés, a nyugdíjak vagy a munkanélküliség kérdésében már megjelennek a nézeteltérések a jobb- és baloldal között. Így például, bár mindkét oldal egyetért abban, hogy inkább a munkavállalót kell támogatni, semmint az általa betöltött munkahelyet (ez a szakmai társadalombiztosítás vagy a dán típusú „flexicurity” – a „flexibility” és a „security” szavak ötvözete – lényege), annak módját illet?en eltérnek a javaslatok. Már csak az a kérdés, aki hatalomra kerül, vajon követni fogja-e az általa beígért gazdasági programot.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány