Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A boldogság közgazdaságtana
The Joy of Economics
By Rana Foroohar
Newsweek International, April 5, 2007


A boldogság mindenütt jelen van – a bestseller eladási listákon, a politikusok elképzeléseiben, de még a közgazdaságtan középpontjában is –, mégis olyan nehezen megfogható fogalom. A közgazdaságtan mindig is a jövedelem függvényeként tekintett a jólétre. Azért törekszünk világszerte magasabb bevételre, mert a pénz megadja számunkra a választási lehet?séget és a szabadságot. Mégis egyre több tanulmány mutatja ki, hogy nem a jólét az, ami feltétlenül boldoggá tesz minket. Egy bizonyos jövedelem fölött a pénz már abszolút nem számít. És nem is igazából az a fontos, hogy mi mindenünk van, hanem az, hogy ez mennyivel több, mint a szomszédé. De akkor mi az, ami ténylegesen befolyásolja egy társadalom általános boldogságát, jólétét? E kérdés egyre több politikust foglalkoztat, így ne lep?djünk meg, hogy a jöv? közéletében a jólét, a boldogság közgazdaságtana oly fontos szerepet játszik majd. Az igazi „jóléti” társadalom igénye szinte feltartóztathatatlan. De miért épp most? Egyes kutatók úgy vélik, hogy boldogság utáni vágyunk azért fokozódott fel oly mértékben az elmúlt években, mert a televízión és az interneten keresztül jóval több, látszólag boldog ember életébe nyerhettünk bepillantást. Természetesen nem számít újdonságnak az elképzelés, miszerint nem a pénz a boldogság els?dleges letéteményese. Jeremy Bentham már a 18. században arról érvelt, hogy a jó kormányzatnak mindenkor a boldogság maximalizálására kell törekednie. Kés?bb számos közgazdász követte kezdeményezését, de koherens képet egyik?jük sem tudott kidolgozni, mivel nincs mód arra, hogy objektív módon mérhessük a boldogság mértékét. A prosperitás területi kiterjedésével mindez némiképp megváltozott, a tudomány egyre nagyobb figyelmet szentelt a boldogság tanulmányozásának. A közelmúlt egyik legfigyelemreméltóbb felfedezése Richard Easterlin, a Southern California Egyetem professzorának kimutatása volt. E szerint a jövedelem növekedése a szegénységi küszöb fölött jóval kisebb mértékben növeli a boldogság érzését, mint alatta. Easterlin ezt a „hedonista ciklussal” magyarázza: rendkívül gyorsan hozzászokunk a gazdagsághoz, amit garantáltnak veszünk; másokéhoz hasonlítjuk életkörülményeinket, nem pedig ahhoz, amink valaha nekünk volt.

Innen már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy a kutatók azzal kezdjenek foglalkozni, hogy mi is tesz boldoggá egy egész társadalmat. Meglep? módon az egyik els? tanulmány szerint épp az adószint növekedése bír ilyen eredménnyel. A Warwick University professzora, Andrew Oswald szerint a fogyasztási adók növelésén keresztül a másik iránti irigység fokának csökkentése révén növelhet? a társadalomban a boldogság élménye. Lord Richard Layard, a London School of Economics tanára pedig azt javasolja a politikusoknak, hogy gondolkodjanak el a mobilitás csökkentésének lehet?ségeir?l (mely tényez?t ? a b?ncselekményekkel és a családi problémákkal kapcsol össze), miközben a cégeknek azt javasolja, hogy változtassanak a meritokráciát érvényre juttató el?léptetési politikájukon, mivel azzal csak az alkalmazottak hajszolását érik el. Emellett Layard növelné a mentális állapotra és az erkölcsös gondolkodásra való nevelésre fordítandó közkiadásokat. Mindez nagyon jól mutatja, hogy mily könnyen lehet a boldogságkutatásokat a legkülönböz?bb politikai akarat szolgálatába állítani. S?t, egyesek szerint a boldogságkutatásokat nagyon könnyen föl lehetne használni autoriter célok alátámasztására is. Így a legutóbbi, Rómában tartott boldogságról szóló konferencián a szakért?k figyelmeztettek, hogy a kutatásokat csak egyének vonatkozásában lehet, érdemes tovább folytatni, össztársadalmi szinten nem rendelkeznek és nem is rendelkezhetnek kell? tudományos megalapozottsággal.

Ruut Veenhoven, a Rotterdami Egyetem professzora szerint a boldogság nemzetspecifikus formulájának megtalálása jelenti a legnagyobb nehézséget. Els? ránézésre listája egybevág az általános közvélekedéssel: a skandináv országok állnak az élen. Veenhoven azonban kiemeli, hogy ezek az országok nem azért a legboldogabbak, mert oly nagy lenne a társadalmi egyenl?sség, mert oly er?s a társadalom szociális érzéke. Izland például listája szerint boldogabb, mint Svédország, miközben az izlandi szociális kiadások felét sem érik el a svédnek. S?t, a szociális államoknak számító európai országokban, mint például Belgiumban, kisebb mértékben növekedett a társadalom boldogságának foka, mint az Egyesült Államokban. Ráadásul Veenhoven kutatása azt a boldogságkutatók által általánosan vallott álláspontot sem támasztja alá, miszerint a „kevesebb munka, több fizetés” egyenes arányban volna a társadalom elégedettségének fokával: a keményen dolgozó amerikaiak a lista 17. helyen állnak, míg a nagy vakációzóknak számító franciák csak a 39.-ek. Az emberek egyrészt európai mintájú szociális biztonságot szeretnének, ugyanígy szükségük van azonban a szabadságra, és a kiteljesedés lehet?ségeire is. A Sorbonne-on nemrégiben elvégzett kutatás pedig arra világít rá, hogy az emberek boldogabbnak érzik magukat, ha jobb életmin?ségre számítanak az el?ttük álló tizenkét hónapban – függetlenül attól, hogy elérik-e azt vagy sem. Így tehát látható, hogy a GDP növekedési üteme is fontos tényez?je lehet a társadalmi boldogság alakításának. A boldogságot tehát számos dolog befolyásolhatja, és forrása nemcsak anyagi, de családi, közösségi, spirituális és még rengetegféle lehet. A tudósok egyedül azt tudják biztosan állítani, hogy nem jó, ha az ember teljesen szegény. Ennek felszámolására eszközök tárháza áll rendelkezésre minden kormány el?tt. A kérdés csak az, tudnak-e élni a lehet?séggel.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány