Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Az elátkozott kínai szén
Maudit charbon chinois
Par Jean-Michel Bezat
Le Monde, le 7 avril 2007


Kína – a néhány évvel ezel?tti el?rejelzéseknél tíz évvel korábban – 2009-t?l a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója lesz a Nemzetközi Energiaügynökség szerint. Ezzel megel?zi a jelenleg els? helyezett Egyesült Államokat is, és 2020-ig összességében megduplázza energiafogyasztását. A szén-dioxid-kibocsátásért pedig háromnegyed részben a szén lesz felel?s. Az évi 10%-os gazdasági növekedést produkáló Kína számára a szén els?rangú stratégiai és gazdasági kérdéssé vált. A k?olajból 1993 óta importra szoruló ország ugyanis csökkenteni kívánja függ?ségét a Közel-Kelett?l, Közép-Ázsiától és Afrikától. Márpedig ha a nukleáris és a megújuló energia szerepe a jöv?ben is marginálisnak ígérkezik, akkor a szén lehet az egyetlen megoldás. 118 milliárd tonnás szénvagyonával Kína a világ széntartalékainak 13%-át birtokolja, ami a jelenlegi ütem?, évi kétmilliárd tonnás felhasználás mellett jó fél évszázadig kitarthat.

Jelenleg a szénbányák nyomorúságos állapotban vannak és sokszor illegálisan m?ködnek, s a hivatalos adatok szerint csak a tavalyi év során 6000 halottat követeltek. A széner?m?vek pedig elmaradott technológiával és alacsony hatékonysággal m?ködnek, s ezért rendkívül szennyez?ek. A kínai kormány ezeknek a f?leg kis és közepes teljesítmény? er?m?veknek a következ? évtized közepére való leállítását tervezi, de az önkormányzatok mindegyre csak újakat építenek, hogy energiaéhségüket csillapíthassák. Úgy t?nik, a szén nemcsak Kína számára jelent kihívást, de egy globális környezetvédelmi problémát testesít meg. Ezért Kína saját er?feszítései mellett az amerikai és európai államokkal és vállalatokkal is együttm?ködve igyekszik hatékonyabbá tenni szénágazatát, s áttérni a tiszta szenes technológiára. A szén légnem?sítésére és cseppfolyósítására épül? technológiák (Bosch-Bergius és Fischer-Tropsch) már a ’20-as évek Németországában ismertek voltak, s kés?bb lehet?vé tették Hitler számára, hogy csökkentse országa k?olajtól való függ?ségét. Kína számára az eljárás egyrészt azért fontos, mert a növekv? gépjárm?park üzemanyag-fogyasztását részben szénb?l kívánja biztosítani. Jelenleg még csak 25 gépjárm? jut 1000 lakosra (szemben az amerikai 800-zal), de a jöv?ben e téren robbanásszer? fejl?dés várható. Másrészt a villamosáram-termelésben is nagy jelent?sége lesz a szénnek, s a modern technológiával megakadályozható a széndioxid légkörbe való kijutása.

A szénben különösen gazdag Észak-Kínában gigantikus ipari komplexumok n?nek ki a földb?l, melyek már ezekkel az újszer? technológiákkal kísérleteznek. A két szénipari óriás, a Shenhua Group és a Jankuang is ezekkel az eljárásokkal kísérletezik, és a térség a külföldi vállalatok érdekl?dését is felkeltette. A legnagyobb problémát az okozza, hogy bizonytalan a technológia megtérülése, s nagymértékben a nemzetközi olajáraktól függ. Mindenesetre a kínai állam a megtérülést?l függetlenül, stratégiai okokból támogatja a beruházásokat, és a GreenGen program tervei szerint az évszázad közepére a kínai energiatermelés jelent?s részét nagy teljesítmény? és hatékony széner?m?vek fogják adni, melyek a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kivonására és elkülönítésére is képesek lesznek. A technológiai fejl?dés a szénre épül? energiát olyan bonyolult és összetett folyamattá tette, mint a nukleáris energia vagy a k?olaj, hiszen a legmodernebb eljárások a légnem?sítésre, cseppfolyósításra, villamosáram és hidrogén együttes el?állítására, valamint a szén-dioxid kivonására épülnek. Kérdéses, hogy a Föld tud-e várni addig, amíg e technológiák elterjednek?





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány