Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Egy európai er?központ születése
Europe: The Making of a Monolith
By Stanley Reed
Business Week, May 7, 2007


A számok csak úgy röpködnek Európában. Úgy t?nt, hogy a londoni székhely? Barclaysnak az ABN AMRO megvásárlására tett 91 milliárd dolláros ajánlata a pénzügyi szektorban minden id?k legnagyobb vállalategyesülése el?tt fogja kikövezni az utat. Aztán jött a Royal Bank of Scotland Group, és 98 milliárd dollárt ajánlott a holland bankóriásért. Lélegzetelállítóan magas számok, legyen is bármi a licit végs? kimenetele. Röpköd? összegeknél azonban jóval fontosabb, hogy e tranzakció mit sugall a globális pénzügyi szféra jelenlegi állapotáról. Egy ilyen óriási bankegyesülés ugyanis komoly lökést adhat az oly sokat várt európai pénzügyi integrációnak, és ezen keresztül a karjait az egész kontinensre kiterjeszt? pénzügyi er?központ kialakulásának – ami szinte egyenesen következne a közös piac és az egységes fizet?eszköz bevezetésének logikájából. Az egyesülés gazdasági jelent?sége óriási. A pénzügyi integráció el?rehaladása a t?ke olcsóbbá válásával dollármilliárdokat hozhat az európai vállalatok számára. A cégeknek így nemcsak a b?vülés válik könnyebbé, de az országok közötti kereskedelem tranzakciós költségei is csökkennek. E háttérrel az Európai Unió eséllyel szállhat versenybe az Egyesült Államokkal, Japánnal és Kínával szemben. A bankok számára a folyamat az óriási mérték? európai megtakarításokhoz való hozzájutást hozza el, mely összegek egyre csak halmozódnak az európai társadalom öregedésével. Ezzel párhuzamosan számolhatunk az európai bankok befektetési szolgáltatásainak folyamatos b?vülésével, amit az egyre élénkül? kelet-európai, kínai és indiai vállalati pénzügyi tranzakciók csak tovább ösztönöznek.

Mindez nem csak egy jöv?beni fényes illúzió. A tranzakciók már most is zajlanak, amint az európai vállalategyesülések volumene (495 milliárd dollár) maga mögé utasítja az amerikaiakat (442 milliárd dollár). Ráadásul kihasználva a pénzügyi integráció újdonsült lendületét, az Európai Unió szervei végre elkötelezték magukat a határokon átnyúló banki szolgáltatások nyújtását hátráltató akadályok felszámolása mellett. Egyes országokban – els?sorban Franciaországban és Olaszországban – a pénzügyi piacokat ellen?rz? állami szervek igyekeztek gátját szabni a külföldi bankfelvásárlásoknak. A pénzügyi szektor megindulása sehol nem érzékelhet? jobban, mint Londonban. Miközben a brit kormány úgy döntött, hogy kimarad az eurózónából, épp a brit f?város húzza a legnagyobb hasznot a közös valutából. London a hét közben a kontinenst járó üzletköt?k legf?bb bázisa. A város új pénzügyi központja, Canary Warf, pedig tucatszámra csalogatja a világ legnagyobb bankjait, akik termékeik egyre szélesed? palettájával kívánnak betörni az európai piacokra. Ez csak részben tudható be a lazább pénzpiaci szabályozásoknak. London felkapottságát els?sorban kedvez? adórendszerének, földrajzi elhelyezkedésének és kozmopolita légkörének köszönheti. A város a közeli feltörekv? piacok vállalatbejegyzéseinek központi célterületévé vált, így nem csoda, hogy a londoni értékt?zsdén, a London Stock Exchangen (LSE) jegyzett értékpapírok összértéke 2004 óta 15 százalékkal növekedett, miközben ez a mutató a New York-i t?zsdén ugyanezen id?szak alatt 0,6 százalékkal csökkent. Az európai pénzügyi integráció mélyülése persze nem magában értelmezend?, hanem a globális mélyülés keretébe illesztend?. Ennek tudható be, hogy az amerikai pénzügyi nagyvállalatok semmiképp sem akarnak lemaradni a londoni gyorsról. A NASDAQ például 30 százalékos részesedéssel bír az LSE-n belül. Az európai pénzpiacok sokkal fontosabbak, mint 10 évvel ezel?tt, mivel jóval integráltabb módon m?ködnek. E trendre kit?n? példát szolgáltat a Barclays, amely tíz évvel ezel?tt még egy gondokkal terhelt brit kereskedelmi bank volt. Ekkor azonban az évszázados múltú intézményt a feje tetejére állította egy néhány amerikai befektetési bankárból álló csapat, amely a Barclayst a strukturált pénzügyek, a derivatívák és az árupiac vezet? szerepl?jévé léptette el?.

Nem fér semmi kétség ahhoz, hogy a Barclays lábvizét kihasználva más európai bankok is a felvásárlások és a b?vülés útját fogják választani. Egyre több európai nagybank vezérigazgatója ismeri fel, hogy cége egyszer?en túl kicsi, hogy eséllyel szállhasson be a globális versenyfutásba. A HSBC-n kívül nincs még egy európai bank, amely a sikeres szerepléshez elengedhetetlen 200 milliárd dolláros t?keer?vel rendelkezne, miközben kínai, indiai vagy brazíliai ügyfelek szerzésével óriási többletbevételre lehet szert tenni. Az új irodák indítása és a tranzakciós költségek visszavágásához elengedhetetlen automatizált kereskedési platformok kialakítása viszont hatalmas befektetéseket kíván. Így nem csoda, hogy a leveg? egyre jobban izzik az európai bankszférában. Egyes híresztelések szerint a francia Société Général az olasz UniCredito bankra vetett szemet, mások pedig arról számolnak be, hogy a belga KBC Kelet-Közép-Európa felé kacsintgat, és az osztrák Erste Bankot, illetve a görög EFG-t szeretné megvásárolni. „Ha a pénzügyi tanácsadás területén összehasonlítjuk Európát és az Egyesült Államokat, azt kell látnunk, hogy Amerika nagy el?nnyel vezet” – mondja Herbert Walter, a német Dresdner Bank vezérigazgatója. Ilyen körülmények közepette nem biztos, hogy ez a jöv?ben nem változik.





© 2005-2017, Polgári Szemle Alapítvány