Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Alternatívák Európára
Alternativpläne zur EU
Von Judith Kösters
Financial Times Deutschland, 22. März 2007


1945-ben olyan terv is felmerült – amely ma nevetségesnek t?nne – hogy Franciaország belép a Brit Nemzetközösségbe.

A britek számára kisebb szenzációval ért fel, amikor a napokban a BBC újságírói olyan dokumentumokat találtak 1956-ból, miszerint a franciák akkoriban elfogadták volna a királyn?t államf?jüknek. Az akták tanúsága szerint Sir Anthony Eden brit, és Guy Mollet francia kormányf?k beszélgetése során a francia miniszterelnök felvetette a két ország összeolvadásának lehet?ségét. „Égalité ide, vagy oda, ha a franciák el kellene hogy ismerjék az angol királyn?t uralkodójuknak, nem okozna nagy nehézséget”, mondta akkoriban Mollet. Ennek ellenére Nagy-Britannia nemet mondott. Franciaország mégis aláírta 1957-ben a Római Szerz?dést.

„A mai helyzetben egy ilyen egyesülés lehet?sége egyenl? a nullával”, mondja Wilfried Loth, a duisburg-esseni egyetem európai történelem professzora. A Római Szerz?dés aláírása idején azonban hasonló projektek sokakban felmerültek. Némelyik igen elrugaszkodott volt, míg mások közel álltak a valósághoz. Példának okáért Jean Monnet – akit az EU atyjának is szoktak nevezni – felvázolta egy föderális Európa lehet?ségét. Egy hatalmas szövetségi állam lebegett a szeme el?tt, ahol a tagországok feladják nemzetállami szuverenitásuk egy részét. Egy teljesen más megközelítést javasolt Winston Churchill híres, 1946-os zürichi beszédében. Egy Európai Egyesült Államokat, amely azonban inkább egy laza államszövetségként m?ködött volna, a tagok teljes szuverenitásának meg?rzésével. Churchill ötlete volt a közös európai hader? is. Ez az ötlet volt többek közt, amely létrehozta az Európa Tanácsot. 1950-re kidolgozták az els? terveket, majd megalakult az Európai Védelmi Közösség (EVK). A cél egy közös hader? volt, melyben a nyugatnémet, francia, olasz, holland, belga és luxemburgi egységek közös parancsnokság alá kerültek volna. A védelmi közösség legnagyobb szószólója Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár volt, aki ett?l remélte, hogy hazája megszabadul a külföldi megszállástól és elnyeri teljes szuverenitását. Azonban 1954-ben az EVK zátonyra futott, amikor a francia parlament elutasította ratifikációját. Ha akkor megszavazzák a francia képvisel?k, ma talán a német kiskatonák Toszkánában, vagy akár a belga partvidéken teljesítenék sorkatonai szolgálatukat. Akkoriban azonban ez még nehezen volt kivitelezhet?. Az angol, mint világnyelv még nem terjedt el oly széles körben Európában, és négy különböz? nyelven kiadott parancsok inkább káoszhoz, mint rendhez vezettek volna.

Német, holland, vagy olasz katonák ugyanazt az egyenruhát viselték volna és a különböz? egységekben a szövetségesek katonái együtt szolgáltak volna, egy európai f?parancsnoksággal az élén. „Ez lett volna a NATO európai oszlopa”, teszi hozzá Loth professzor, „és ez egy európai, nem csupán francia atomhatalomhoz vezetett volna.” Az EVK meghiúsulása után különféle tervek láttak napvilágot, hogy milyen síkon kellene elkezdeni az integrációt, szóba került egy kutatási-fejlesztési közösség, vagy egy központi mez?gazdasági hatóság felállítása is. Egy közlekedési közösség terve is felmerült, ahol a szárazföldi, vízi, légi és vasúti közlekedést európai szinten szabályozták volna. Bár a Deutsche Bahn (DB) és a francia SNCF mégsem egyesült, Wilfried Loth szerint el?nyös lett volna, ha a mai privatizációs folyamatot nem a német kormány, hanem az Európai Bizottság vezényli le.

A Franciaország és Nagy-Britannia közötti uniónak van egy el?története. Amikor 1940-ben a nácik megtámadták a franciákat, London felajánlotta Párizs eleste után az uniót. Az angolok és franciák közösen akarták a Harmadik birodalmat legy?zni. Franciaország akkor másként döntött.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány