Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A grandeur napja leáldozott
The Days of Grandeur Are Over
By David Lawday
The New Statesman, April 9, 2007


A miniszterelnöki pozíció jogosítványaiból és hagyományaiból kifolyólag, párosulva a magabiztos parlamenti támogatással, Tony Blair komoly mozgástérrel rendelkezett egyéni döntéseinek meghozatalában miniszterelnöksége alatt. A májusban megválasztott francia elnökre azonban még ennél is szélesebb kör? hatalmi kompetenciák várnak. A nyugati világban aligha képzelhet? el olyan politikus, aki nagyobb személyes hatalom kapujában áll, mint Nicolas Sarkozy vagy Ségnolène Royal. Igaz az Elysée Palota jelenlegi lakója, Jacques Chirac elnöksége végéhez érve éppenséggel nem nevezhet? mindenhatónak. Ez azonban annak tudható be, hogy nem rendelkezik oly er?s legitimációval, mint amilyennel Sarkozy vagy Royal fog megválasztása esetén. Chirac maga ellen hívta ki a sorsot, mikor feloszlatta a parlamentet és új választásokat t?zött ki, melyen óriási többség? gy?zelmet szerzett, mely többséget azonban nem személyes népszer?ségének, hanem a széls?jobboldali ellenfelével Jean-Marie Le Pennel szemben érzett ellenszenvnek köszönhet.

A tiszta gy?zelemmel és a minden bizonnyal támogató parlamenttel a háta mögött az elnökválasztások gy?ztese egyedül gyakorolhatja azt a hatalmat, mellyel a de gaulle-i alkotmány felruházza. A világ számára pedig rendkívül fontos kérdés, hogy a gy?ztes miként fogja hatalmát érvényesíteni a nemzetközi politika porondján. A politikának ez az a színtere ugyanis, mely legnagyobb teret enged az egyén számára, mint ahogyan azt Francois Mitterand mondta, a külpolitika az „elnöknek van fenntartva”. Ami az európai politikát illeti, Sarkozy a politikai unió lelkes támogatója. Az alkotmány újjáélesztését szeretné látni – habár valamivel karcsúbb változatban –, amit – az el?zményekb?l tanulva – parlamenti ratifikáció útján szeretne életbe léptetni. Törökország uniós csatlakozását nem támogatja. Ezzel szemben Royal csak abban az esetben támogatná az európai alkotmány ügyét, ha az támogatná jóléti programjának megvalósítását, és az alapdokumentumot ismételten népszavazásra bocsátaná.

Franciaország Nagy-Britanniával szembeni politikája várhatóan kevesebb konfliktussal lesz terhelt, mint a Chirac-Blair páros idejében, mely viszonyt jól jellemez a Chiracnak a francia farmereknek juttatott EU-s támogatások ügyét kísér? pengeváltás során tett kijelentése, miszerint Blair „egy rendkívül durva fiatalember”. Ami azt illeti, Sarkozy nagy tisztelettel tekint a brit gazdaság elmúlt évtizedben mutatott gazdasági teljesítményre. Kampányában hangoztatja is, hogy ? a britekhez hasonlóan kívánja kezelni Franciaország problémáit, utalva a munkanélküliség alacsony színvonalára vagy a szabadpiaci liberalizmusra, a Thatcher-Blair-Brown iskolára. Ha végre a miniszterelnöki székbe kerül, akkor Brownnak minden bizonnyal keményebb francia vezetéssel kell szembetalálkoznia Royal elnöki gy?zelme esetén. Habár magáénak vallja Brown alapvet? munkáspárti nézeteit, sokkal inkább a francia h?sn?höz, Jean d’Archoz igyekszik hasonlítani magát. Úgy t?nik, hogy nem csak kampánycélokra használja a nacionalista húrokat.

Mindazonáltal az elnökválasztás után a francia külpolitikában a legnagyobb változást a transzatlanti kapcsolatok terén várható. Az iraki háború kapcsán a francia és az amerikai álláspont közötti törésvonal és kölcsönös neheztelés az óceán két partján a világ rendjér?l alkotott különböz? képeknek volt betudható. Sarkozy azonban egyértelm?en atlantista a legtöbb ügyben – mégha a Közel-Keletet érint? kérdésekben nem is. Royal felfogása minden bizonnyal megegyezik demokrata elnökjelölt társaiéval, ami azonban nem jelenti azt, hogy Hillary Clintonnal felh?tlen kapcsolatot ápolna. Bizonyára megvan az oka, hogy a két n?i politikus mindezidáig vonakodott a személyes találkozóktól. Sarko és Sègo új arcként próbálják ábrázolni magukat. Nemcsak Franciaország, de az egész világ el?tt. Hogy miben fog állni ez az újdonság? Véleményem szerint profán módon a francia grandeur hangoztatásától való elállásban. Ez pedig nem rossz hír a világ számára.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány