Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Kossa Lajos–Varga Csaba – Kezdeményező kistérség és demokráciakísérlet

Oldalak: « 1 2 3 4 » Oldaltörés nélkül

3. Az abai–sárvízi módszertan átfogó jellemzése és elemei (a sárvízi modell lényege)
Nézzük előbb a Sárvíz kistérségnél a tervezés módszertani jegyeit.

Ha valaki tüzetesen végigolvassa az abai és a sárvízi elkészült stratégiákat, könnyen arra a megállapításra juthat, hogy ezek a stratégiák – noha akkor még nem volt készen a most megszületett kistérségi tervezési módszertan – magas szinten megfelelnek a most érvényes tervezési módszertannak. Miért állíthatjuk ezt?

– A kilencvenes évek közepétől Aba (és a többi település) önkormányzata kulcsszerepet vállalt a stratégiai tervezés elindításában;
– A stratégiákban helyzetkép-elemzéseknél alkalmazták a SWOT-elemzést, az értékelések nem ragadtak le a nyilvánvaló statisztikai adatsoroknál, a helyzetképfeltárás nemcsak a közelmúltból és a jelenből indult ki, hanem a jövő (hazai és európai) kihívásaiból is;
– Az abai nagyközségi és a sárvízi kistérségi stratégiák egyik nagy előnye, hogy tudatosan és sokoldalúan tervezte meg a jövőképet és a jövőképből fakadó hoszszú és rövid távú stratégiákat. (Már a kilencvenes évek végén globális-lokális térben gondolkodtak);
– A stratégiákhoz minden esetben feltárták, feldolgozták a települések polgárainak elképzeléseit, javaslatait, sőt jövőálmait is. (Ennek a törekvésnek módszertani mintáját adták a holland szakértők vagy a társadalmi szerződést előkészítő interjúkészítők);
– Az elkészült stratégiákat, programokat mindig gondosan illesztették a megyei, a regionális és az országos kormányzati elképzelésekhez. (Ezt persze megkönnyítette, hogy Fejér megyének és Közép- Dunántúl régiónak már az ezredforduló után elkészült a térségi információs társadalom stratégiája.)
– A stratégiák nem tartalmaznak még projektmegvalósítási forgatókönyveket, ám a stratégiák többségében – a korábbi operatív programbeli követelményeknek megfelelően – elkészültek a projekttervek.

Ma azt mondanánk, hogy a tervezés modellkísérleti szinten folyt. Ezért nem véletlen, hogy Abán és a Sárvíz kistérségben készültek általános stratégiák, s készültek egymást kiegészítő részstratégiák.



Ebből a táblázatból látszik, hogy általános stratégiák egyaránt születtek a lemaradás behozására (vidékfejlesztés, közszolgáltatás) és a jövő gyors elérésére (intelligens stratégia, helyi társadalmi szerződés stb.). Ám a táblázatból az is kiderül, hogy hátra van még (mint számos kistérségben) a stratégiák egységes keretbe, egységes rendszerbe adaptálása.

Nézzük részletesebben a Sárvíz kistérség tervezési-módszertani modelljének tartalmi jellemzőit:

– Erős kezdeményező központ jött létre (Kossa Lajos abai polgármester és kistérségi elnök) vezetésével; a kezdeményezés lényege, hogy a mentalitásbeli előnnyel ledolgozni a helyzeti hátrányt;
– A kezdeményező központ rögtön stratégiai központtá vált és elindult a stratégiai tervezés, sorra születtek meg a távlatos stratégiák (ide kapcsolódik az Autonóm Sárvíz Kistérség koncepciója);
– Aba és a Sárvíz kistérség vezetői (polgármesterei, jegyzői, önkormányzati képviselői, szakértői) folyamatosan vállalják, hogy elsőként, gyakran a korszak rutinját messze meghaladó programok és projektek mellé állnak;
– A külföldi tapasztalatok segítségével is elfogadják, hogy nemcsak a kistérség hátrányos helyzetéből, hanem Európa és Magyarország lehetséges és optimális jövőjéből kell kiindulni. (Vállalták, hogy a korszak horizontját meghaladó jövőképeket gondolnak végig.);
– A tervezésbe rögtön bevonták a helyi polgárok folyton bővülő köreit, és ezt a partneri viszonyt intézményesítették, majd elsőként Abán megkötötték a helyi társadalmi szerződést; ez egyben előkészíti a döntéshozatal új módszertanát, amely már támogatja a részvételi demokrácia modelljeit;
– Tartalmilag a sárvízi modell lényege, hogy egyszerre múlt- és jövőközpontú programot dolgozott ki, avagy hagyomány- és tudástársadalom-központú stratégiát választott; méghozzá úgy, hogy a különböző fejlesztési irányokat (gazdaság és ökológia, információs társadalom és kultúra, kistérségi jóléti rendszer és intelligens lakóközösségi park stb.) ötvözte és összekötötte;
– A helyi szakértők mellett tudatosan választottak ki hosszú távú együttműködésre szakértői csoportokat, intézeteket. Az általános stratégia, az információs társadalom, valamint a demokráciakísérlet fejlesztője a Stratégiakutató Intézet Kht., a technológiafejlesztés, a technológia park tervezője a Közép-Pannon Fejlesztési Rt az arculattervezés Ferencz István építész, vagy például az oktatásfejlesztés Hitesy, Bartucz és Hollai Üzleti Tanácsadó Iroda, a Dél- Kapuja projekt az Aquaprofit Rt. munkája volt. Mindez azt mutatja, hogy a tervezésbe a helyi szakértők mellett komoly tudásimportot vontak be.
– Az ambiciózus tervezés mellett nem feledkeznek meg a napi, soron lévő, aktuális fejlesztésekről (csatornázás, iskolafejlesztés, stb.);
– Nem utoljára, de a felsorolás végén meg kell említenünk, hogy Abának és a Sárvíz kistérségnek a magas minőségű tervezés tette lehetővé, hogy minden évben sorozatban nyerje meg a megyei, a regionális és országos pályázatokat.

A Kistérségi Tervezési Módszertan bevezetőjében a következő mondat szerepel: a kistérségi tervezéssel „helyesnek véljük azt a sokfelé már felismert kistérségi tudatot és identitást erősíteni, amely szerint a kistérségek nagy többsége képes lesz önmagát egyfelől versenyképessé tenni, másfelől pedig a versenyképesség előnyeit is kihasználva folytatni a belső építkezést.” Abán és a Sárvíz kistérségben a kistérségi tudat és identitás megerősödött és ennek révén saját belső-külső versenyképességüket jelentősen növelték.

4. A kistérségi „parlament” és a helyi társadalmi szerződés tapasztalat
Aba és a Sárvíz kistérség tervezési gyakorlatából és eredményéből most néhány fontos elemet részletesen ismertetünk. Még egyszer visszatérünk arra, hogy ez a kistérség soha nem tartozott a fejlett, vagy a sikeresen felzárkózott kistérségek közé, így – ez is a sárvízi modell lényege – a fejlett kistérségek közé éppen avval akartak és akarnak felkerülni, hogy először is az új szemlélettel és módszertannal terveztek és terveznek.

A sárvízi tervezési és a helyi társadalmi innováló stratégiának először két egyedi (máshol még nem vagy csak később kezdeményezett) modelljét mutatjuk be: a kistérségi „parlamentet” és az abai helyi társadalmi szerződés programját. Elsőként röviden öszszefoglaljuk a kistérségi „parlament” (avagy kistérségi „alkotmányozó gyűlés”) tervét és gyakorlatát.

A Sárvíz kistérségben 1994-től elmélyült gondolkodás kezdődött arról, hogy a sárvízi településeket hogyan fogják össze, a közösségek hogyan erősítsék egymást. Ma bármennyire is elvontnak tűnik, már akkor evidens volt a települések és vezetőik előtt, hogy egyrészt együttgondolkodás, másrészt együttlét, harmadrészt együttcselekvés szükséges. Igen ám, de mi kell ehhez? Először is kistérségi identitás, aztán közös szimbólumok (címer, zászló stb.), amelyek már növelik az identitást, végül közös önkép és jövőtudat (ezért indult el például a Sárvíz Tükör című lap). Az ezredforduló után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kistérség tényleges megerősödése kifejezetten tervezési- szervezési probléma is. Ekkor vált közös felismeréssé, hogy önmagában nem elég, ha a polgármesterek találkoznak rendszeresen, ezért azt a megoldást választották, hogy 2003-tól évente egyszer-kétszer öszszehívták a kistérség minden önkormányzatának helyi képviselőit is. Az önkormányzati testületek tehát együtt üléseznek, együtt terveznek, és együtt döntenek. (Az első ilyen kistérségi „alkotmányozó gyűlést”, avagy „parlamentet” 2003. április 26- án tartották.)

Mára már kialakult a kistérségi „parlamentek” két típusa: a munkavégző és az ünnepi kistérségi együttes testületi ülés. A munkavégző „parlamenten” döntöttek például a Sárvíz Önkormányzati Társulás megalakulásáról, vagy az önálló kistérségi státus megpályázásáról, vagy a különböző (külföldi és hazai) partnerekkel együttműködési szerződés megkötéséről. Ennek a társulásnak az volt az elsődleges feladata, hogy dolgozza ki az együttműködés koncepcionális alapjait, tárja fel az együttműködés elsődleges célterületeit és állítson össze egy megalapozó program- és projektportfóliót a lehetséges támogatási források elérhetőségének a megalapozására.

2004. május 12-én pedig például ünnepi együttes testületi ülésen felavatták a Sárvíz zászlót, ugyanakkor bemutatták és megvitatták a kistérség jövőképét. Ez a kistérségi „parlament” tehát egyrészt úttörő politikaitársadalmi elképzelés, amelyet nem felülről (az országos parlamentből) kezdeményeztek, másrészt ezt az alulról induló kezdeményezést higgadtan, konzekvensen végigvitték, harmadrészt pedig azért is sikert hozott, mert ez a megoldás „benne volt a levegőben”, mert ki kellett valamilyen kooperációs-kohéziós önkormányzati formát találni. A kistérségi „alkotmányozó gyűlés” kitalálása már közelebb vitt a részvételi demokráciához, amelyet a társadalmi szerződés kapcsán mutatunk be.

Második modellként bemutatjuk a társadalmi szerződés és a Magisztrátus létrehozásának folyamatát.

Világszerte a részvételi demokrácia, a helyi demokrácia vagy a közösségi demokrácia kiszélesítésének programja már minimum több mint tizenöt éves múltra1 tekint vissza. Összességében mégis megállapíthatjuk, hogy megvalósításának egységes rendszere még nem alakult ki, annak ellenére, hogy szinte nincs egyetlen ország, kontinens vagy nemzetközi szervezet sem, amelynek politikai célkitűzései között ne szerepelne a „demokrácia demokratizálásának” programja.

A részvételi demokrácia eszméjének gyors terjedését mindenekelőtt az teszi indokolttá, hogy napjainkra a globalizációs folyamatok egyre erősödnek, s áttörve a gazdaság területét, az információs rendszerek terjedésével elérte a szociális és kulturális szférát is. Ebben az összefüggésben a részvételi demokrácia programja nem tekinthető másnak, mint a lokális világ védekező mechanizmusának a helyi társadalmi, gazdasági és környezeti érdekek valamint identitás megőrzése érdekében. Ez a tény egyszersmind érthetővé teszi a megvalósításban tapasztalható különbségeket is. Hiszen a világ különböző pontjai nem csak más és más mértékben érintettek a globalizációtól. A változatosság okainak másik forrása a helyi demokratikus hagyományokban keresendő, amelyet nagymértékben befolyásol egy adott terület gazdasági és szociális állapota, a meglévő intézményrendszer működőképessége stb.

A civil társadalomkutatások nagy többsége a pillanatnyi állapot felmérésére koncentrál. Ezzel szemben most mi egy rendkívüli lehetőséghez jutottunk, amikor egy a kutatás kezdetekor indult társadalmi kísérlet változásainak nyomon követését végeztük. Fejér megyében már közel tíz éve a legdinamikusabban újat akaró településnek Aba számít, nem véletlen tehát, hogy Aba vezetésével önálló kistérség jöhetett létre. Aba regionális és országos figyelmet, sőt érdeklődést akkor váltott ki, amikor 2004 nyarán megkezdődött a részvételi demokrácia fejlesztésének kísérlete, amit a helyiek röviden demokráciakísérletnek vagy társadalmi szerződés programnak neveznek. Ennek az elképzelésnek van, vagy inkább lesz egy harmadik eleme, az e-demokrácia és az e-közigazgatás fejlesztése, ám ehhez Aba nem nyerte meg 2004-ben az e-közigazgatási NFT GVOP pályázatot, ami így csak egykét múlva kezdődhet.

Miről is van szó? Két lépésben szeretnék a demokrácia működését javítani. Először az önkormányzatok között, aztán az önkormányzatok és a helyi (civil) társadalmak között.

Konklúzióként annyi emelhető ki, hogy az Ipari Korban a civil társadalom tehát lényegében a bürokrácia és a hatalmi berendezkedés ellentéteként jött létre, mindenekelőtt az egyének érdekeinek érvényesítése és védelme érdekében és csak akkor működik megfelelően, ha az állampolgárok a köz érdekében is áldozatot hoznak. Ma természetesen az a kérdés, hogy az új típusú globalizáció és lokalizáció világában ezek a korábbi és tegnapi értelmezések helytállóak- e? Az elmúlt egy-két évtized európai és magyar társadalomfejlődése mennyire alakította át a lokális civil társadalmakat és ezek alapján milyen mértékben szükséges új definíció?

Ha az abai demokráciafejlesztési modellkísérlet előtt megkérdeztünk volna tíz vagy száz szakértőt, hogy Magyarországon 2005- ben van-e reális esélye egy ilyen társadalmi kísérlet indításának, valószínűleg mindnyájan azt válaszolták volna, hogy nincs, vagy igen kicsi az esélye. Ha ez valóban így lenne, akkor Abán el sem indulhatott volna a demokráciakísérlet. Ha azonban a társadalmi szerződés megköttetett, akkor a civil polgárságról és társadalomról alkotott képünk nem igaz, vagy nem pontos. Mi is történt?

Aba polgárai a következő programtervezetet kapták meg 2005 februárjában. Az ezekben a hetekben elkészült és közreadott dokumentumok közül ez vált a legfontosabbá, mert ez foglalta össze 12 pontban a részvételi demokrácia kifejlesztésének programját.

„Örömmel állapítjuk meg, hogy Aba egyszerre a múlt, a jelen és a jövő lehetséges városa. Abának van múltja, mert a múltat fontosnak tartja, és a hagyományokra akar építkezni. Abának van jelene, mert tudja, hogy mit akar, és már karnyújtásnyira van attól, hogy nagyközség helyett igazi kisváros legyen. Abának van jövője, mert van végre egy olyan település, amely világos és meszszire mutató jövőképpel rendelkezik.

Abának a jelenben az egyik legnagyobb gondja az, hogy önmagát hogyan szervezze meg jobban, és polgárainak többségét hogyan emelje fel a részvételi szabadság állapotába.

Ez a furcsa megfogalmazás arra a problémára keres választ, hogy Magyarországon szinte minden településen a helyi polgárok egyáltalán nem, vagy csak részlegesen lehetnek falusi vagy városi világuk belső alakítói. Ezért döntött úgy Aba nagyközség önkormányzata, és a részvételt már igénylő lakossága, hogy az előbbi helyzeten megpróbál változtatni, és a település minden polgárának felkínálja az aktív szerepet egy társadalmi szerződés keretében.

Mindennek a tudatában kinyilvánítjuk, hogy az abai társadalmi szerződés és egyben demokráciakísérlet a következő programot fogadja el:

– A társadalmi szerződés deklarálja Abán, hogy a részvételi demokrácia kiépítése megkezdődött. Ezt maga az önkormányzat döntötte el, amikor testületi határozattal elindította a társadalmi szerződés létrehozásának folyamatát.
– A társadalmi szerződés Abán minden állampolgárnak, minden családnak és minden utcaközösségnek intézményesített formában lehetővé teszi, hogy a mai nagyközség s a közeljövő városában részt vehessen a jelen és a jövő formálásában.
– A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételi demokrácia megvalósuljon, és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze.
– A társadalmi szerződés legfontosabb célja, hogy az abaiak egymásra figyelve, és egymást segítve megvalósítsák messzirevivő jövőképüket.
– Ez a szerződés tíz évre szól, mert maga a program is a tízes évek közepéig fogalmazódott meg, de a szerződés hoszszabbítható, ha eredményes lesz. A társadalmi szerződés lényege az, hogy létrejövő megállapodás és a részvételi demokrácia segítségével Abán mindenkinek javulhasson az életminősége.
– Az életminőség emelését szolgáló program elkészült. Ennek magjában az áll, hogy Aba az európai és a magyar információs és tudástársadalom korszakában nem egyszerűen város, hanem intelligens (tudásszerető és tudást alkalmazó) város lehessen.
– Nem kevésbé lélekemelő távlatot jelent a Dél-Kapuja program, amely Abának konkrét civilizációs és kulturális fejlődést kínál: a gazdaság fejlesztésben technológia parkot, gyógyvizes turisztikai élményparkot, intelligens lakótelepet, valódi és kulturált városközpontot, természeti és környezeti rekonstrukciót, a hagyományokhoz való visszatalálást, kölcsönös emberi tiszteletre építő világot, az emberek és intézmények közötti értelmes dialógust, és egyáltalán olyan városi környezetet és klímát, amelyben a település szélén élők sem érzik azt, hogy ki vannak rekesztve.
– Aba már boldogan nézhet hátra, hiszen a legnehezebb első lépéseken túl van: az önkormányzat által elfogadott fejlesztési programmal 2004 őszén a teljes lakosságot képviselő és sokak részvételével megtartott falugyűlés azonosult.
– A társadalmi szerződés tehát nem akar egyebet, mint azt, hogy a helyi polgárok lelkileg és szellemileg azonosulhassanak a közösség jövőképével, és ennek következményeként ki-ki személyesen, vagy közösségi fellépések keretében folyamatosan részt vehessen a jövő kis városának létrehozásában. Ebből az is következik, hogy a tervek valóra váltásáért nemcsak a döntéshozók vagy az intézmények, hanem minden egyes ember és család is felelős. Jelképesen mondva: mindenkinek újra rendet kell tartania háza kertjében és az a háza előtt, az utcán.
– Ezért hoztuk létre a strukturált párbeszéd rendszerét, hiszen az abai utcaközösségek tagjai megválasztották képviselőiket, és képviselők pedig létrehozták saját közös civil intézményüket, amivel megteremtették a tényleges párbeszéd hiteles feltételét.
– Az intézményes párbeszéd fóruma ugyanakkor vállalja, hogy a régi idők módján, a régi idők technikáival nem tolja háttérbe az állampolgárt, a következő tíz évben folyamatosan lehetőséget teremt minden cselekedni akaró helyi polgár és család személyes részvételére a döntésekben és a cselekvésekben.
– Végül ezt az új demokratikus ügymenetet és közösségi együttműködési hálózatot hosszú távon is működőképessé teszi, hogy támogatóként és ösztönzőként ott áll mögötte a helyi önkormányzat.

A fenti szempontok ismeretében és tudatában mindnyájan kijelentjük, hogy a részvételi demokrácia programját elfogadjuk, a társadalmi szerződés intézményes rendszerét működtetjük, és minden akármilyen helyi okból induló civakodás helyett a kölcsönös tisztelet és egymásra odafigyelés jegyében hosszú távon szerződünk arra – mint a bevezetőben említettük – Aba jövőképéből valóságos jövő legyen.

Legyen Aba Magyarország egyik legszeretetreméltóbb és polgáraihoz leginkább jóságos, hagyományokra építő, a kultúrát továbbvivő, Európa figyelmére is méltó, intelligens- bölcs kisváros.

Közösen kérjük, hogy ezt a társadalmi szerződést minden abai család egy-egy képviselője egyetértő kézjegyével lásson el.”

1  Magyarországon az egyik első, erről a témakörről megjelenő könyv: Bánlaky Pál-Varga Csaba: Azon túl ott a tág világ (Magvető, Gyorsuló Idő, 1979)

Oldalak: « 1 2 3 4 »


Szóljon hozzá!
Név:
Jelszó:
Üzenet:
 




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány