Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Csorba József – Állam és kormányzás az információ korában

Oldalak: « 1 2 3 » Oldaltörés nélkül

Állam az információ korában
A magyar állam információs modelljét és makrokommunikációs szerkezetét illetően3 eligazításként szolgál, hogy a tervezési statisztikai régiókkal és az EU-hasonulással kapcsolatos információigényekhez már új mérőszámok és mutatók, új statisztikai módszerek átvétele társult, amelyeket összefoglalóan a „European Plan for Research in Official Statistics” keretei között fogalmaztak meg (1993, 1995.). A közeledés kapcsán módszertani, adatgyűjtési, információs minőségbiztosítási stb. témakörökben számos olyan kötelezettség hárult a csatlakozni kívánók statisztikai szolgálataira, amelyekhez állami, kormányzati támogatás kell.

Az elemzési és modellezési igények kiszolgálását komolyan segítő, nagy és komplex (országos) adatbázisok kapcsán egyfelől a fejlett, elektronizált technikák használatával, másfelől új matematizálási, mesterséges intelligencia stb. alapú invenciókkal is számolnak, amelyekkel a magyar állami statisztikai intézményrendszer mai állapotában nem rendelkezik. A hagyományos statisztikai modellezés igényeit illetően a korszerű mintavételi módszerek, idősorelemzés, kockázati és bizonytalansági mérés stb. szintjén a továbblépéshez is források kellenek. Mindent összevéve különösen az adatállományok karbantartása, revíziója, integrálhatósága, a feldolgozás elektronizálása terén kell azonnali változásokat létrehozni a magyar állami statisztikai információrendszer reformjával, a gazdasági tervezés és államigazgatás, az EU-hasonulás, összefoglalóan: az információ korával jött újszerű igények kiszolgálása miatt.

Az információgyűjtő, -feldolgozó és -terjesztő intézményrendszer modernizációja mindenekelőtt szakmai adaptációs csoportok létrehozását feltételezi, amelyek néhány hónapra korlátozott munka(ütem)tervek szerint egyrészt a magyar adottságokról, másrészt az EU vonatkozó (European Statistical System) adatfelvételi, -gyűjtési, -feldolgozási, -gazdálkodási, -elemzési, -modellezési megoldásairól, az adaptálás lehetőségeiről, menetrendjéről, költségeiről stb. készítenek előterjesztést. A tájékoztatási intézményrendszerben torlódó számos változásigényből mindenekelőtt a koordinációnak kellene megvalósulnia, egyrészt a mindenkori kormány, másrészt a KSH égisze alatt: az országos, a helyi, a területi szolgálatok statisztikai információit, tájékoztatási tevékenységeit az információközponti szerepnek megfelelően a KSH-nak kell összefognia.

Az országos információközponti szerep újrafogalmazása sürgős feladat…
A bevezető tájékoztatás (mely elsősorban kormányzati funkció) terén a KSH kötött kínálattal dolgozik, amennyiben az OSAP következményeként közreadja adattárai aktuális frissítéseinek eredményeit. A követő tájékoztatásban (mely elsősorban médiafunkció) a kormány új és állandóan megújuló igényei szerint készít a KSH felmérést, értékelést, a folyó kormányzati programok eredményességének hitelesítésére. A tájékoztatás társadalmi tükör szerepének (mely elsősorban értelmiségi funkció) helyreállításáért a KSH nagyon sokat tett 1999-ben és 2000-ben, de az állami tájékoztatási intézményrendszer egészének működése nem minősíthető, mert a magyar értelmiség ilyen irányú, rendszerkritikai szerepét nem tölti be.

Az állami információrendszerrel kapcsolatos változásigények
Az országos (nemzetgazdasági, nemzetbiztonsági stb.) információközponti szerep kialakítása/helyreállítása az első és legfontosabb feladat az államigazgatás- irányítás, a gazdasági tervezés fokozott információigénye, az EUcsatlakozás rendkívül differenciált és magasan információtudatos alkumechanizmusaiban való részvétel miatt. Az országos információközponti szerep újrafogalmazása sürgős feladat, a KSH központi adattár funkciója, valamint a hivatalos statisztika közreadásával kapcsolatos új kompetenciáinak megjelölésével. A kormányzati információközponti szerep létrehozása és gyakorlása (kormányzati információs koordinációs központ) ugyancsak létfontosságú feladat lenne (amihez a hivatalos állami statisztikai adattárak szolgáltatnak alapokat), többek között az állami nyilvántartó rendszerek (regiszterek) adminisztratív műveleteinek (mint a központi statisztikai szolgálat, a térképészeti és földhivatali profilok, az országos számítástechnikai központok stb.) újszerű felügyelete miatt.4

1. táblázat Az állami információs infrastruktúra 2003. évi minősítése a modellállamokban az EIU-Pyramid Research nyomán (E-Government-index, 2004)


Megjegyzés: Az értékelés 10 pontos skálán a technológiai alapokat és infrastruktúrát jellemző konnektivitást (1. 25%-os súlyozással), az üzleti klímát (2. 20%-os súlyozással), a fogyasztói és vállalkozói adaptációs készséget (3. 20%-os súlyozással), a jogi és politikai környezetet (4. 15%-os súlyozással), a társadalmi-kulturális infrastruktúrát (5. 15%-os súlyozással) és az elektronikus szolgáltatások színvonalát (6. 5%-os súlyozással) vette figyelembe
Az országos közérdekű, közhasznú, közbiztonsági információs rendszerek rekonstrukciója, újak szervezése a magyar állam legsürgetőbb feladata. Magyarország elmaradása e téren a legnagyobb (nem is lehetne OECD-tag, ha e téren minősítenék!). A helyi (területspecifikus) információs rendszerek telepítése terén az előzőkhöz képest fordított folyamat zajlik, amennyiben közel 200 regionális és helyi forrástérkép típusú információs rendszer születik évente Magyarországon állami, kormányzati, szakmai stb. koordináció és minőségbiztosítás nélkül. A térinformatikai alkalmazások/rendszerek a kormány és az állam kiemelt fejlesztési programjában ugyancsak a KSH kompetenciáit érintik, ami e terület fejlesztése körül történik jól példázza az átfogó nemzeti információ- és tájékoztatáspolitika nélküli magyar gondolkodást.

A nagy nyilvántartó rendszerek és adattárak korszerűsítése
A jogi, adminisztratív, szakmai garanciákkal szavatolt nagy nyilvántartó rendszerek (APEH, TB, VPOP stb.) korszerűsítése a teljes adatfelvétel és a revízió szempontjából a rendszerváltozástól számítva is évtizedet késik. Ugyanakkor folyamatosan kísérleteznek a nagy nyilvántartó rendszerek elektronizációjával és informatizációjával anélkül, hogy megfelelő információszervezési előkészítés (számítógépre adaptálás) történne, ami természetszerűleg a rendszerek kifogástalan működését nem teszi lehetővé. Az ezredforduló kapcsán egyébként is meg kellett volna újítani a szervezet-, a tulajdon- és a pénzforgalom-regisztrálás nagyrendszereit, és a vonatkozó bázisadatbázisokat, amit egyébként minden nemzetközi kötelezettségünk is előír. Az államilag féllegitim, garanciákkal kevéssé védett szakmai érdekképviseletek és kamarák mint hiteles információkibocsátók adattárai, a független kutatóintézetek, bankok és más pénzügyi, kereskedelmi (fogyasztói) szervezetek szellemi műhelyei adatgyűjtéseinek koordinálása, az országos információrendszerbe illesztése is sürgősen megoldandó feladat lenne a KSH felügyelete és keretei között.

Állami információpolitika az eu információstársadalom-paradigma szempontjából
Magyarország rendszerváltozáskori helyzete (1987–1991) mint átmeneti társadalom minden megnyilvánulásában modellezhető az információs forradalommal kapcsolatos nemzetközi interpretációk alapján. Az információs forradalom metodológiai forradalom is, amely a mérést és a minősítést új alapokra emelte. A magyar átmenet feltérképezése és leírása kapcsán úgy tekinthetünk az információra, mint új tudományos kategóriára, másfelől az információ termelése, gyűjtése, terjesztése, elosztása jelentős és egyre dinamikusabb gazdasági tevékenységgé válik, s azzal tulajdonképpen egy új társadalmi modell bukkant fel. Az ún. Európa-paradigma egyfajta lakmuszpapír az állami információpolitika és tájékoztatáspolitika kialakítása szempontjából.5 Európa egy integrációs folyamatnak a színtere, amely az információs szakértők szerint információs és kommunikációs csatározások helyszíne, ahol a felszínen biztatás, az egyes kapcsolódási pontokon azonban ellenérdekeltség, másrészt minden szinten a verseny fogalmazódik meg. Kialakult, létezik egy új európai információs rend vagy tér, amely számos kételyt vet fel a magyar állam információs modelljét és makrokommunikációs szerkezetét, információs készültségét és készségeit illetően (2. ábra).

A magyar állam 1989 utáni információs modellje szempontjából sokközpontúvá vált, miközben a gazdasági, politikai stb. aktorok száma is milliós nagyságrendűvé lett. Ebben a radikálisan megváltozott környezetben a mindenkori magyar kormány egy formális és informális hálózat egyszerű szereplőjévé degradálódott, amelyben szabályozás híján semmi sem biztosította sajátos jogait, nem világos az információ-hozzáférési és a tájékoztatási protokoll. A hálózatba szerveződés információs modelljében több, a kormánnyal egyenrangú, nagy, hiteles információkibocsátó fórum jött létre. Ebben a hálózatban kezdetben az első szereplő volt a központi kormány a nemzeti intézmények (mint a nemzeti hírügynökség, vagy a központi statisztikai szolgálat) körében, de mára már egy olyan kvázi-kaotikus rendszer jött létre, amelynek nincs konzisztens információpolitikája és tájékoztatáspolitikája, 6 ami mérvadó a makrokommunikációs rendszer egésze szempontjából, az egymást követő politikai és a gazdasági rezsimek meghatározója (Csorba 1994, 2000).

Egyedülálló a mai magyar információs modell azon tulajdonsága, hogy a kormánynak nem volt/nincs tájékoztatási hivatala, s nem jött létre miniszteriális szervezete sem, mely a nemzeti és kormányzati tájékoztatáspolitika gazdája lenne. A kormány elsőbbsége, kizárólagos hozzáférése nincs vagy kvázijogilag van rögzítve, az állam működtetéséhez nélkülözhetetlen adatokat szolgáltató fórumok közvetlen összekapcsolódása máig sincs megoldva, ezért a magyar kormány(ok) a lehetségesnél is kevesebb információval rendelkeznek a politikai, gazdasági és társadalmi aktorokról. Még súlyosabb gondot jelent, hogy a bukott Kádár-rendszer legfőbb jellemzője a magyar állam összeomlása volt. Amit tetéz a társadalom tudásavulása, valamint az információkezelés és információs műveltség alacsony színvonala (Csorba, 2000). Az állam információs modelljét és a makrokommunikációs szerkezetet illető elmaradottság abban a dilemmában csúcsosodik ki, amelyik felvetődött az 1990-es évek elején, hogy ti. tulajdonképpen kommunikációs forradalom vagy tájékoztatási válság van-e? A gyors válasz szerint mindkettő is lehetett volna, ha nem állt volna fenn egy korábbi determináció – amit számos nagynevű tudósunk hangoztatott már korábban is, s amelynek következtében a világ egyik legkevésbé tájékozott társadalma lett a miénk. Változást csak az állam információs modelljének, a makrokommunikációs szerkezetének, a tájékoztatási intézményrendszernek és a tájékoztatási szerepeknek gyors, átfogó korszerűsítésétől remélhetünk. Másfelől az információs műveltség, a technikai és intellektuális információkezelési készségek jelentős, minőségi emelésétől, aminek legjobb módszere egy információ nevű tantárgy oktatása lenne.

1. ábra Az e-kormányzati készültség mutatói (az állami és kormányzati információszolgáltatások igénybevétele a lakosság arányában a 2002. évi hivatalos statisztikák szerint, százalékban kifejezve. (EITO, 2002, TNS: Government Online Global Report 2002). Megjegyzés: a globális átlag a felsorolt országokra vonatkozik.


3  A magyar állam három nagy modernizációs világhullámból is kimaradt. Csorba, J.: Az állam halála és az információs anarchizmus. Valóság, 2001, 10. sz. p. 32–44.
4  Itt az állam tájékoztatási funkcióit és szerepeit illetően az állami és a kormányzati tájékoztatás elkülönítése a legfőbb feladat (ahogy a kormányzati tájékoztatásban az államigazgatási és a pártkommunikáció határozott elkülönítése), hogy az állami információrendszer bázisán működő állami tájékoztatáspolitika ne legyen kiszolgáltatva a mindenkori kormányzati orientálásnak.
5  Csorba, J.: Az állam információs modellje és makrokommunikációs szerkezete. Inco.hu 2. sz. 1999.
6  A mai magyar politikai rendszer sajátossága a kommunikációs kompetenciát kisajátító, uralkodó, az állam és társadalom fejlettségével inkonzisztens liberális információ- és médiapolitika, de ez a téma most nem képezi érdeklődésünk tárgyát.

Oldalak: « 1 2 3 »


Szóljon hozzá!
Név:
Jelszó:
Üzenet:
 




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány