Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Állam és kormányzás az információ korában

Megjelent: 2006. március – 2. évfolyam 3. szám

Oldalak: 1 2 3 » Oldaltörés nélkül

CSORBA JÓZSEF információs tanácsadó.
Az információs infrastruktúrától az információtartalomig
Az információs államelméletben kezdetben uralkodó technológiai szemlélet olyan aspektusból magyarázta az információ korának jelentőségét, hogy tulajdonképpen a technológia dominál, a hardver határozza meg a mennyiségi és minőségi változásokat is. Eszerint az eszközök nem is annyira újak, már fél évszázadra néznek vissza, de a mikroelektronikai forradalom beköszöntével teljesítményük oly mértékben növekedett, az eszközök elérhetősége olyan szintre szállt le, hogy tömeges méretben elterjedhettek. Vagyis az információ kora tulajdonképpen ezeknek az eszközöknek széles körű elterjedésével magyarázható, s ehhez képest a tartalmi kommunikáció, a hozzáférés vagy az elosztás, a terjesztés folyamata már nem is annyira fontos.

Politikai minőséget jelentett ebben a gondolatmenetben, hogy az információs infrastruktúra legfontosabb eszközeinek széles körű elterjedése olyan helyzetet idézett elő, amikor a hatalom már nem egy szűk elit kezében koncentrálódik, általuk szélesebb kör határozhatja meg immár a politikát is. Másfelől, új elem, hogy ezekhez az eszközökhöz való fokozottabb hozzáférés új típusú versenyhelyzetet idézett elő a különféle emberi tevékenységek terén, s ez a verseny a politikában, gazdaságban, társadalomban egyre erőltetettebben folyik. Még érdekesebb következmény, hogy az információ ellenőrzésének állami monopóliuma dőlt meg a hozzáférés technikai lehetőségeinek széles körű terjedésével.

Más aspektusból nézve, az adott társadalomnak (országnak, nemzetnek) ahhoz, hogy gazdaságilag versenyképessé váljon, lehetővé kell tennie polgárainak a legszélesebb körű hozzáférést a különféle információs eszközökhöz, az információs infrastruktúrához, a hálózatokhoz, a számítástechnika összes lehetséges előnyeihez.

Ebből a szempontból az államnak is és a kormánynak is, a kormányzó hatalomnak is megvan a maga gondja.1 Az információ korának beköszöntével kialakult az új információs tér és/vagy rend. Van egy olyan európai nézet, hogy a nemzetállamok elveszítették hatalmukat vagy legalábbis az ellenőrzésüket, információs monopóliumukat. A világgazdaság maga transznacionális és ehhez képest az állam mellékes keretté vált – mondja ez az álláspont. Más vélemény szerint az új rendben Európa háromszintűvé vált: az első szint az Európai Közösség, a második szint az adott állam, a harmadik szint pedig a régió. Ebből a három szintből a leggyengébb az állam, amely lényegében eltűnt, s itt vádként fogalmazódik meg, hogy gyakorlatilag az állam nem képes képviselni a közösséget az új Európában. Egy harmadik ilyen vélemény azt mondja: igaz ugyan, hogy a nemzetállamok szerepe módosul, de valamiképpen mégis csak fennmaradnak a korábbi keretek, csak átalakulnak és átjárhatóbbá válnak. A tradíciókhoz mindennapi megnyilvánulásaiban is ragaszkodó, konzervatív értékrendek alapján szerveződött állam határai a korszerű információpolitika révén válnak átjárhatóvá.

Az információtartalom és -vagyon felértékelődése
Az állami információtudatosság a statisztikai leképezéssel kezdődik. Magyarországon a KSH az 1980-as években kezd az információ korára jellemző információtudatossággal és információérzékenységgel az állami és kormányzati információpolitika, tájékoztatáspolitika formálásához szükséges információstatisztika kidolgozásához.2 Jelentőséget nyer az információtechnikai ipar, amely a számítástechnika, a távközlés, az információs infrastruktúrához szükséges berendezések, alkatrészek gyártásának ágazata volt, és szerepet kap az információk előállításával, gyűjtésével, feldolgozásával, tárolásával és elosztásával, szolgáltatásával vagy eladásával foglalkozó ágazat. Ezek együttesen adják az ún. információgazdaságot. Az információgazdaság súlyát Magyarországon az 1980-as évek közepén vizsgálja először a KSH, 1986-ban mintegy 12 ezer szervezet végzett főtevékenységként információs tevékenységet, és a főtevékenységű információs szervezetek részaránya a vállalatok között 16% volt, a központi költségvetési szervezetek között 52%. Az elsődleges információgazdaság vagyona 8-9%-a a teljes vállalati szféra vagyonának. Az információvagyon értékét mintegy 60 milliárd forintnál húzták meg akkor. Nem mérhető részt képeztek a szellemi kapacitások és termékek. Az információgazdaság elsődleges szektorának állóeszköz-értékét 275 milliárd forintra tették ekkoriban, ami az összes állóeszköz 12%-a volt az 1980-as évek végén. E számításokhoz az 1980-as évek elején (nagyrészt becslésen alapuló) számítások adtak alapot.

E számok – az információs szektorral kapcsolatos nemzetközi és hazai érdeklődés divatja okán – képezték fogalmi alapjait a magyar információstársadalom- tudománynak, miután megerősítést nyertek a hiteles és szélesedő statisztikai vizsgálódással. A KSH szakértőinek magyarázata szerint Magyarországon az információs foglalkozások aránya 1980-ban meghaladta a 30%-ot, teljesítményüket tekintve az elsődleges információs szektorból (a közvetlen információkibocsátással, termeléssel foglalkozó tevékenységek és termékek, melyek közösek a gépesítésükben, az információs technológiák alkalmazásában) eredt 1982-ben az ország hozzáadott értékben számolt teljesítményének 12,2%-a, vagyis 92,5 milliárd forint. Az 1990-es évek elején ezt konzervatív számítások szerint is 120 milliárd forint értékben vélték meghatározni (Csorba, 1992). Azonban az 1990–2005 közötti magyar átmeneten uralkodó politikai és gazdasági filozófiák nem kedveztek az információalapú fejlődésnek (Castells, 2005 nyomán: az informacionalista gazdaság és politika alapú fejlődésideológiáknak nem volt esélyük meghonosodni Magyarországon). Az egymást követő kormányciklusokban nem jött létre információbarát környezet egy információtudatosabb statisztikai leképezésen alapuló rezsim (információtudatos iparpolitika, az állam információs modelljének korszerűsítésével induló modernizáció) elindítására. A KSH kötelező felmérései a számítástechnikai szolgáltatók és szolgáltatások, az államigazgatás informatikai eszközei és információs tevékenysége, a telefónia, a vezetékes műsorelosztás, valamint az internetszolgáltatásra terjedtek ki, az információs műveltséget minősítő kulturális, vagy kifejezetten az információtermelést mérő gazdasági statisztikára nem kapott állami megrendelést és forrást.

Az új állami és kormányzati információpolitika
Az új állami információpolitika szükségességét egyrészt a társadalom és a gazdaság működtetéséhez szükséges megnövekedett információtömeg indokolja, másrészt pedig az a tény, hogy az állampolgár egyre inkább az információk révén érintkezik környezetével, semmint a közvetlen tapasztalás útján (Steinberg, 1986). Egy rendezett államban elvárható, hogy rendelkezzen információpolitikával, mely megfelelő iránymutatást ad az információk termelésével, átadásával és felhasználásával foglalkozók számára. A nemzeti (állami és kormányzati) információpolitikában az információkezelést és -szervezést (magyarul információmenedzsment, Csorba, 2000) össze kell hangolni a különféle fejlesztési tervekkel, a társadalmi mozgásokkal és célokkal, az ország geopolitikai helyzetéből adódó tennivalókkal, a nemzetközi megjelenést formáló stratégiákkal, és viszont.

Az információpolitika feladata, hogy koordinálja a különféle adatgyűjtő és -feldolgozó tevékenységeket…
Az állami és kormányzati információpolitika lényege, hogy a gazdasági tervezéshez és államigazgatási irányításhoz szükséges információk beszerzése, feldolgozása, karbantartása, szolgáltatása, terjesztése jelentős költségekkel jár. Az információpolitika feladata, hogy koordinálja a különféle adatgyűjtő és -feldolgozó tevékenységeket, mert a fejlett társadalomban – s az új magyar társadalom is ilyen irányba tart – sok hiteles információforrás és még több információszemét van. Számos olyan szervezet van az alapvető információkibocsátó intézmények, az államigazgatási fórumok mellett, amelyek maguk is hiteles információkat bocsátanak ki, ezért különösen fontos a koordináció az állam és a kormány részéről. A nemzeti fejlesztési célok információigénye is jelentős, de a társadalomnak rengeteg egyéb információra is szüksége van, tekintettel a közérdekű, közhasznú és közbiztonsági információigényekre (Csorba, 1994).

Az információpolitika kiterjed olyan területekre az információgyűjtés és -elosztás révén, mint a szervezeti formák, a munkaerő vagy a pénzügyi eszközök létrehozása. Az állam és a társadalom működéséhez elsősorban a kormány adja a legalapvetőbb információkat. A különböző állami és nem állami információgyűjtő szervezetek a társadalomról és annak különféle területeiről gyűjtenek adatokat, ami eligazítással szolgál a mindenkori kormányoknak. Alapvető követelmény az információpolitika kialakításában a mindenkori adott helyzet feltárása, a helyzet értékelése, illetve az értékelésen alapuló politika megfogalmazása. Az információpolitika megfogalmazásában részt kell venni minden olyan tényezőnek, aki/amely felelős az információszolgáltatásokért, illetve az információpolitika végrehajtásához szükséges erőforrásokat birtokolja (OECD, 1998). Szükség van tehát kormányon kívüli megállapodásokra is, különféle együttműködésekre és koordinációra.

Az információpolitika alakítására a legjobb példa az USA: az amerikai információpolitikát az információtörvény és a (szigorú) kereskedelmi jog szabályozza, amelynek legfontosabb mércéje a közösségi és a magánérték közötti különbségtétel (Federal Register, 1985). A konfliktus rendszeresen itt jelenik meg, amikor az információszabadság közösségi értéke (jogi) konfliktusba kerül az egyéni vagy a tulajdonosi megfontolásokkal. A közösségi érdekek szempontjából az állam és a kormány egyre több információt gyűjt az állampolgárról, a vállalkozásokról, a szervezetekről. Az ilyen típusú információk elméletileg hozzáférhetők a közösség, a nagy nyilvánosság számára is, de védve vannak, és mindenféle bonyolult úton-módon lehet csak hozzájutni. Ezeket az adatokat korábban kézzel rögzítő módszerekkel gyűjtötték, rendszerezték, az automatizált rendszerek megjelenésével a nyilvános adatokhoz elméletileg szélesebb körben is hozzá lehetett férni, ennélfogva sokkal hangsúlyosabbá vált az a kérdés, hogy a közösség szempontjából milyen a hozzáférése egy adott személyes információnak.

Az amerikai információpolitikában állandóan napirenden van egyrészt a kötelező közzététel és a hozzáférés széleskörűsége mint jogi probléma, másfelől viszont az információ magánértéke dominál, amennyiben a gazdasági verseny a speciális információkkal való rendelkezés alapján szerveződik, vagyis a kereskedelmi értékű információt a különféle szervezetek szigorúan saját tulajdonuknak tekintik. A magánosított vagy privát adatokat nagyon szigorúan védik, mert ezek nyilvánosságra kerülésével súlyos károkat lehet okozni az egyénnek és a gazdasági szervezeteknek. Ugyanakkor az amerikai társadalom (és jog) az információk közösségi értékét védi elsősorban, mindig azt tekinti elsődlegesnek az információ szabad áramlását kedvezményezve. Ennélfogva az információpolitika (majd a tájékoztatáspolitika) szintjén bonyolult a kép, az információgyűjtés, -feldolgozás és információszervezés állandó vitatémák, melyek politikai és társadalmi hatásai is egyre hangsúlyosabbá válnak.

Másrészt viszont a társadalom egyre kiszolgáltatottabbá válik a különféle információs technikáknak, a mindennapi közigazgatási, pénzügyi-, számviteli információs rendszerek működése gyorsan megszokottá és igénnyé vált, s a fellépő hibák nagy megrázkódtatásokat okozhatnak a gazdaságban, a társadalomban. A nagy közösségi szolgáltatórendszerek számítógépes irányításúvá (és ellenőrzésűvé) váltak, ami egyrészt technikai-technológiai modernizációt, korszerűsítést, hatékonyságnövelést, megbízhatóságot jelent, másfelől viszont felvetődik, hogy a kiterjedt számítógépesítés adatgyűjtéssel jár, a kormányzat (és egyes magánszervezetek) részéről olyan adatrögzítéssel jár, ami sérti az állampolgár jogait. Rendre megfogalmazódik, hogy az automatizált információátviteli rendszerek számos beavatkozási lehetőséggel járna és már puszta létezésükkel is sértik az állampolgár jogait, illetve fokozzák a közösség kiszolgáltatottságát (Heeks, 1999).

A felhozható legjobb példák között egészen más szempontokkal és más jellemzőkkel bír a német információpolitika, amelyet az „állam” fogalmaz meg, az állam áll középpontjában. A kormányzat koordinációs tevékenysége szabja meg, illetve adja a logikai vezetőfonalat és célkitűzéseit is. A német kormány információs és tájékoztatási politikáját is egy olyan felismerés jellemzi, amely két irányból táplálkozott. Egyrészt az információtechnológia fejleményeinek beszivárgása az államigazgatásba mint modernizációs kényszer, másfelől pedig a számvevőszéki minősítések léptek fel egy ilyen kényszerrel, amennyiben folyamatosan vizsgálták a központi kormányzatok működési hatékonyságát, összevetve a költségvetés nagyságával és a költségvetési források felhasználásával. (Ez különösen jellemző az európai országokra, elsősorban a német, az angol és a francia gyakorlat a példa arra, amikor ilyen kényszer hatására próbáltak modernizálni információpolitikai és tájékoztatási tevékenységeket.) Miközben a német kormány az 1960-as évek elejétől fokozottan támogatja a tájékoztatást és dokumentációt az államigazgatásban, az iparban és a tudományban, azt közcélnak tekinti, az 1980-as években már kifejezetten a piaci környezet erősítését tekinti elsődlegesnek mind az államigazgatási, mind a szakmai információpiacon.

1  A vonatkozó fejlődés egyik alaptörvénye, hogy az információs társadalom az államot és a kormányt magasan korlátozó, kvázi-kaotikus társadalom.
2  Az úttörő munkát a KSH-ban a Dienes László-féle műhely végezte el, a nemzetközi terminológia hazai bevezetését az OMIKK-ban a Ágoston Mihály-féle, majd a BME keretei között a Z. Karvalics László-féle, a Stratégiakutató Intézetben a Varga Csaba-féle műhely végezte el, teremtette meg alapjait a magyar információstársadalom-kutatásoknak az 1980-as és 1990-es években.

Oldalak: 1 2 3 »


Szóljon hozzá!
Név:
Jelszó:
Üzenet:
 




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány