Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Ugrin Emese – A részvételi demokrácia, mint az organikus államszervezés modellje

Oldalak: « 1 2 3 Oldaltörés nélkül

A strukturált párbeszéd, mint a részvételi demokrácia intézménye
A részvételi demokrácia szimbólumaként emlegetett Porto Allegre (Brazília) önkormányzata elsőként tett kísérletet a kormányzat (helyhatóság) és a város lakossága közötti folyamatos együttműködés rendszerének kialakítására (1998-ban). A kísérlet sikerét és hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy mára a részvételi demokrácia az ENSZ egyik legjelentősebb programjává vált a harmadik világ demokratizálásában.

A Porto Allegre-i gyakorlat egyik legfontosabb tapasztalata és egyben sikerének kulcsa a strukturált párbeszéd rendszerének bevezetése, amely garanciát jelentett arra, hogy a képviseleti demokráciai intézményrendszere és az alkotmányos jogrend sérülése nélkül, intézményesített keretek között valósuljon meg a civil társadalom bevonása a döntések előkészítésébe és a végrehajtás ellenőrzésébe. Ezért aztán úgy is fogalmazhatunk, hogy a participatív, vagy részvételi demokrácia valójában a demokrácia demokratizálására irányuló társadalomfejlesztési módszer, amelynek alapját a kormányzat (önkormányzat) és a civil szféra közötti, a legtöbb esetben, írásos formában – chartában – rögzített megállapodás képezi. A rendszer legfontosabb eleme a legitimitás kérdése. Ahhoz, hogy a participáció és a strukturált párbeszéd valós intézménnyé válhasson, a megállapodás önmagában még nem tekinthető legitimnek, jogilag semmiféle kötelezettségvállalást sem jelent a partnerekre nézve. Ez politikai és társadalmi értelemben komoly veszélyeket jelenthet mind az állam társadalmi megítélésében, mind pedig a civil felelősségvállalás tekintetében. A partnerek között egyedül az önkormányzat rendelkezik törvényes felhatalmazással. Ezért különösen Európában általános gyakorlattá vált, hogy a megállapodás életbe léptetését az önkormányzat választott testülete szavazással szentesíti. Államszervezési szempontból újdonság, hogy a legitimáció nem csupán egy új intézmény létrehozását, hanem a közhatalom önkéntesen vállalt önkorlátozását is magával vonja. Nem kevesebbről van tehát szó, mint egy lokális szinten létrejött társadalmi szerződésről az állam és társadalmi partnerei között.

…az Európai Unióban a részvételi demokrácia megvalósítása központi programmá vált.
Az, hogy ez utóbbiak oldaláról kik, miként és kitől kapják a felhatalmazást a szerződés megkötésére, igen változatos képet mutat. Helyenként a legerősebb civil szervezetek vállalják ezt a szerepet. De meglepő módon, a legtöbb esetben a kezdeményezés felülről, a közhatalom oldaláról indul el és közvetlenül a lakossághoz, az állampolgárokhoz fordulnak: lakossági fórumok, véleménynyilvánító népszavazás stb. A nagyobb városokban az is gyakran előfordul, hogy az önkormányzatok egyszerűen csak nyilvánosan deklarálják együttműködési szándékukat, annak témáját és módozatait. A konkrét megállapodás hiánya azonban csak ritkán tekinthető eredményesnek, a lakossági aktivitás elenyésző, s többnyire csak a civil szervezetek együttműködésére lehet számítani, ami számos problémát vet föl. 1. A civil szervezetek egy jól körülhatárolható konkrét feladat megvalósítására specializálódtak, s a helyi társadalomnak csak egy viszonylag szűk körét tudják megszólítani. 2. Sem lehetőségeik, sem pedig motivációjuk nincs arra, hogy a lakosság egészének szócsöveivé váljanak, különösen nem olyan kérdésekben, amelyek szakmailag közvetlenül nem érintik tevékenységüket. 3. A civil szervezetekben aktív tevékenységet folytatók száma a lakosság méretéhez képest elenyésző és mindenütt csökkenő tendenciát mutat.

1. ábra: A helyi demokrácia intézményi modellje az európai gyakorlatban3


A részvételi demokrácia megvalósításának jogi keretei európában
A lakosság aktivizálása a fejlett demokráciákban úgy tűnik nehezebb feladat, mint a harmadik világban: a jól kiépült intézményi rendszer és a közgondolkodásban mélyen gyökerező „jóléti állam” felelősségére apelláló magatartást a lakosság közügyekkel szembeni passzivitása, sőt miként azt a választások és népszavazások mutatják, közömbössége jellemzi. Ez is indokolja, hogy az Európai Unióban a részvételi demokrácia megvalósítása központi programmá vált. Cél hogy az új kezdeményezéseket felülről, állami szintről is támogassák. Ennek jegyében is fogant az Európai Unió és a csatlakozásra váró országok által 1998-ban parafált Aarhusi Konvenció, amely a participáció szempontjából három fontos pontot tartalmaz: 1. A polgároknak joguk van a környezetük állapotára vonatkozó információk birtoklására; 2. A polgároknak joguk van megismerni a környezetük alakítására vonatkozó közhatalmi terveket, és javaslatokat tenni azok tartalmához; 3. Amennyiben az előbbi jogosítványokat az illetékes hatóságok nem tartják tiszteletben, az érintett polgár( ok)nak joguk van bírósághoz fordulni azok érvényesítése érdekében.

Az alulról történő állampolgári kezdeményezés ideális állapotát kívánta előmozdítani az EU alkotmánytervezete is (I-46 cikkely, 4. §), amikor konkrétan meghatározza az állampolgári részvétel négy fő területét: 1. Javaslattételi jog: minden állampolgárnak jogában áll javaslatokat tenni az őt érintő témákban; 2. Informálás és informálódási jog: minden állampolgár számára biztosítani kell az információkhoz jutás lehetőségét, beleértve a más állampolgárok által tett javaslatok és ellenérvek megismerését; 3. Vitatkozás joga: minden állampolgárnak joga van az újrainformálódáshoz, saját nézeteinek kifejtéséhez és új javaslattételhez, respektálva mások személyiségét és véleményét; 4. Döntési jog: az állampolgároknak jogukban áll a megfelelő szinteken (lakókörzet, városnegyed stb.) véleményüket szavazás útján kinyilvánítani nemcsak a választott képviselő személyét illetően, hanem minden olyan kérdésben, amely közvetlenül érinti életüket.

A ’90-es évek közepétől a lisszaboni stratégiában meghirdetett információs társadalom és tudásalapú gazdaság megvalósításának programja új helyzet elé állította a civil szerveződéseket, hiszen a társadalom elutasítása vagy passzivitása az információs kor kihívásaival szemben Európa versenyképességének növekedésének legfőbb akadályává vált. A lisszaboni stratégia félidős értékelése rámutatott arra, hogy a civil társadalom és az önkormányzatok és nemzeti kormányzatok, valamint az uniós intézmények közötti partnerségi viszony hiányosságai a térségi/nemzeti jövőkép és a fejlesztési programok kialakításában nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a célkitűzések nem vagy csak részlegesen valósultak meg, s hogy Európa versenyképessége csak kismértékben növekedett. A 2005-ben újraindított lisszaboni stratégia ezért minden szinten az „új partnerség” programját hirdette meg. A civil aktivitás növelése érdekében a nyilvánosság, az átláthatóság, a helyi részvételt biztosító részvételi demokrácia erősítése, mint a fejlődés motorja került a program középpontjába.

Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy a participatív, vagy részvételi demokrácia mára már kilépett az utópikus elméletek bűvköréből. A gyakorlati megvalósítás tükrében egyszerre tekinthetjük társadalmi reformkoncepciónak, társadalomfejlesztő módszernek, s nem utolsósorban az organikus állam és a fenntartható fejlődés irányába mutató első nagy lépésnek.

Felhasznált irodalom
BÁNLAKY Pál–VARGA Csaba: Azon túl ott a tág világ (Magvető, Gyorsuló Idő) 1979.
BOURG Dominique: Les fondements du développement durable: la limite et les fins
BRACHET Philippe: Service public et démocratie moderne. Analyse de l’étatisme en France et propositions de citoyenneté active aux différents niveaux territoriaux (local, national, européen), 2001, Aitec-RSP-Sigenu
BRODHAG C.: Le développement durable à l’épreuve de la gestion locale, Pouvoirs locaux no 34 (III), 1997. 27-33.o.
Carta del Nuovo Municipio per una globalizzazione dal basso, solidale e non gerarchica – www
CÔTÉ Sylvain: Rechercher autre chose, mesurer autrement
DEPAQUIT Serge – VRAIN Gilles: Renouveler la démocratie locale, www
DOMMEL Daniel: Corruption et développement durable: deux notions antinomiques
GOSZTONYI Géza: Vigyázz! Kész! Rajt! (Nonprofit érdekképviselet – 2003) A(z ön)kormányzat és a civil szektor szerződéses viszonya Nagy-Britanniában és itthon – az első lépések. SZIME IV. Nemzetközi Tudományos Konferencia, Visegrád, 2002. augusztus 26.
GUYOT Francois: La (mise en) place des Conseils de Développement au sein des nouveux territoires de projet: vers une démocratie participative à l’échelle internationale. L’example du Conseil de Développement de la communauté urbaine de Nantes, Mémoire univ., 2003.
HARMS, Hans: La crise de la démocratie représentative – de la nécessité de participation des citoyens
MELO FOUCHER, Marilza de: Démocratie participative au Brésil
PAOLETTI, Marion: La démocratie local participative: constats et propositions. Texte de référence du groupe de travail démocratie locale, le 1er décembre 2001. www
PRÉVOST Paul–LAGALÉ Mélanie: Démocratie, e-démocratie et gouvernance locale: réflexion sur les nouvelles voies de solution aux enjeux actuels de développement collectif, Université de Scerbrook, 2003.
UGRIN Emese: A fenntartható fejlődés új utópistái, INCO, 2004.
UGRIN Emese: A participáció paradigmája – Előadás, MTA Jövőkutatás Konferencia, Lillafüred, 2002.
UGRIN Emese–Varga Csaba: A részvételi demokrácia esélyei Abán, SKI. 2004.
UGRIN Emese–Varga Csaba: Az e-közigazgatás elmélete, Veszprémi Egyetem, 2005.
VAN ERMEN Raymond: 2015 Nouvel Horizon pour l’Europe. Ses institutions, ses Entreprises, ses Syndicats, sa Société Vivile: La Société de Bien-être
La charte européenne des droits de l’homme dans la ville (Saint-Denis, 2000.május 18. – Partie II. Droits civils et politiques de la citoyenneté locale www www, www, www www, www, www

Oldalak: « 1 2 3


Szóljon hozzá!
Név:
Jelszó:
Üzenet:
 




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány