Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Ugrin Emese – A részvételi demokrácia, mint az organikus államszervezés modellje

Oldalak: « 1 2 3 » Oldaltörés nélkül

Értékrend helyett értékek hálózata
A participatív állam történelmi léptékkel mérve egy új mérföldkőnek tekinthető. Alapjaiban változtatja meg történelmileg kialakult, hierarchikusan rendezett világunk arculatát, és utat nyit egy horizontálisan rendeződő partneri viszonyrendszerre épülő társadalom megteremtéséhez. A participáció olyan érték, amely az emberi tudás, felismerőképesség és alkotóképesség hasznosítását feltételezi a munka világában éppúgy, mint a társadalmi kapcsolatrendszer alakításában. Olyan érték, amely megőrzi a szabadság eszményét, erősíti az emberi méltóságot, ugyanakkor a részvétel biztosításával megvalósítja az egyenlőség feltételeit. Ugyanakkor új megvilágításba helyezi a szolidaritás értékét is, mert nem egyszerűen tudomásul veszi és „alamizsna”-osztogatással – segélyekkel – oldja fel a piaci egyenlőtlenségből fakadó különbözőségeket, hanem az önszerveződések végtelen lehetőségét kínálva cselekvésre ösztönöz lokális és globális szinten egyaránt. A „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszavát, amely egykor a liberális államhatalomért vívott harcát fémjelezte, mára a „kooperáció, participáció, szubszidiaritás és szolidaritás” négyes jelszava váltja fel. Alapvető különbség a két értékrendszer között, hogy míg a liberális demokrácia és állam értékei, bár egymással szoros kapcsolatban állnak, prioritások tekintetében felcserélhetők, s ezért a hatalom megszerzésének forrásaivá válhattak, addig az organikus állam eszmerendszerének alapértékei egymást tételezik és nem állíthatók hierarchikus rendszerbe.

A participatív állam alulról szerveződik…
A tudásalapú társadalom és gazdaság új lehetőségeket nyit meg a közösségek és az individuumok előtt. Miként az egyén és a társadalom, úgy a társadalom és gazdaság viszonyrendszerének alapja a kultúra. Egy olyan szövedék, amely évezredek alatt alakult ki, s az új gazdaság nélkülözhetetlen erőforrásává lett. De látni kell, hatékony hasznosításának elemi feltétele, ha visszakapja eredeti, multidimenzionális jellegét. A kultúra és az állam fogalmának szétválasztása nem magáért való törekvés, hanem egyet jelent az állam és a hatalom, a politikai és a területi entitás szétválasztásával. A participáció elvén szerveződő organikus állam már nem a hatalom gondolatmenetén szerveződik, nem egy mesterségesen létrehozott, felülről szerveződő hierarchikus képződmény, amelynek ereje a mindent maga alá söprő homogenizálásból táplálkozik. A participatív állam alulról szerveződik, cselekvőképességét és a változások befogadásához szükséges dinamikáját a kulturális diverzitásból nyeri, fejlődésének irányait, működési mechanizmusának módozatait pedig a kultúra multidimenzialitása határozza meg.

Participáció és fenntartható fejlődés
Az organikus állam eszméjének gyakorlati megvalósulása ma már messze nem tekinthető utópiának. A részvételi vagy participatív demokrácia az információs kor társadalmi és gazdasági változásainak kényszerítő hatására került a figyelem középpontjába. Gyors terjedését mindenekelőtt annak köszönheti, hogy a funkcionális globalizáció negatív hatásai a lokalitás szintjén fokozottan és komplex módon jelentkeznek. Nemcsak az vált világossá, hogy a lokalitás és a globalitás szoros szimbiózist alkotnak, hanem az is, hogy a felmerülő környezeti, gazdasági és szociális problémák kezelése, a fenntartható fejlődés integrált megközelítést és a társadalmi szereplők együttműködésén alapuló összefogást igényel. Ebben az összefüggésben a részvételi demokrácia programja nem tekinthető másnak, mint a lokális világ természetes védekező mechanizmusának, amely a fenntartható fejlődés problematikáját egy „új fejlődési modell” keresésének irányába mozdította el. Ebben a modellben a környezet és a gazdaság mellett egyenértékű és azonos fajsúlyú szerepet kap a társadalom, a térszerkezet és a kultúra fejlesztése.2 A fenntartható fejlődés alfája és ómegája az átgondolt, közép- és hosszú távú tervezés mellett a társadalmi erőforrások teljes körű mozgósítása, vagyis a folyamat- és cselekvésorientált tervezés megvalósítása. A fenntarthatóság kényszere az államszervezés szempontjából azt jelenti, hogy a felülről irányított és szűken értelmezett professzionális szemlélet ideje lejárt. Helyét a társadalmi párbeszéden és a közös cselekvésen alapuló együttműködések rendszere váltja fel. Ez pedig mindenekelőtt és elsősorban a lokalitás szintjén valósulhat meg.

2  Ignacy Sache, brazil közgazdász a fenntartható fejlődés öt dimenzióját és a fejlődés szempontjából meghatározó szerepét a következőkben foglalja össze. 1. a társadalom (növekedés, vízió/jövőkép), 2. a gazdaság (elosztás, forráselosztás, források kezelése és hatékonysága), 3. a környezetvédelem (az emberi beavatkozás minimalizálása), 4. a térszerkezet/területiség (város/ vidék közötti különbségek feloldása), 5. a kultúra (a lokális megoldások pluralitásának növelése a kulturális kontinuitás respektálása érdekében).

Oldalak: « 1 2 3 »


Szóljon hozzá!
Név:
Jelszó:
Üzenet:
 




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány