Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A részvételi demokrácia, mint az organikus államszervezés modellje

Megjelent: 2006. március – 2. évfolyam 3. szám

Oldalak: 1 2 3 » Oldaltörés nélkül

DR. UGRIN EMESE információstársadalom-kutató.
A jövő történelemkönyvei a 20. századot minden bizonnyal nemcsak a nagy történelmi sorsfordulók, hanem az emberiség történetének egyik legnagyobb, világméretekben jelentkező korszakváltásaként fogják emlegetni, amely jelentőségében vetekszik a francia forradalom történelmi kihatásaival és a nemzetállamok kialakulásával. Ma már világosan látszik, hogy a kétpólusú világrend felbomlása csak egy hosszú, számtalan bizonytalanságtól terhes átmeneti korszak nyitánya volt, amelynek során olyan alapvető fogalmak újragondolására kényszerülünk, mint a modern demokráciákat mozgató alapértékek – a szabadság, a felelősség, az egyenlőség –, vagy éppen az állam és annak szerepe.

Az előző század utolsó évtizedeitől egyre erősödő, elsősorban a gazdasági szférában jelentkező globalizáció felborította az „állam által ellenőrzött kapitalizmus” rendszerét, s helyébe magát az új típusú kapitalizmust állította. A globális kapitalizmust azonban nem csupán a piacok totális liberalizációja, a nemzetállamok szintjén a dereguláció és a privatizáció jellemzi, hanem az információs korszak hozadékaként a gazdaság dematerializálódása is.

A tér és idő dimenziójának fellazulása az állam számára is új helyzetet teremt. Egyrészről szembe kell néznie a globalizáció által diktálta új típusú területi integrációból (kontinentális szerveződés) és az azzal együtt járó fragmentációból (regionalizmus, lokalitás) adódó strukturális változásokkal, másrészről megoldást kell találni egy eddig nem ismert, az infokommunikációs technológia és technika elterjedésével valósággá váló és egyre terjeszkedő „térelem”, a „virtuális tér” kezelésére. Ez utóbbit ugyanis már nem a területi integritás, hanem a közös érdek és a közösen kiépített/használt (infokommunikációs) hálózati struktúra tartja össze.

A 21. század szép lassan arra ébred, hogy a globális gazdaság egy globális társadalommal találkozik. Ebben a nagyon leegyszerűsített képletben, magától vetődik fel a kérdés: ha a piac és a társadalom között az egyensúlyt garantáló állam már nem tudja szerepét betölteni, egyáltalán szükség van-e rá? Vagy azoknak lesz igaza, akik úgy vélik, hogy a világméretű feszültségek feloldása csak globális mértekben szerveződő politikai szerveződéssel egyensúlyozható? A kontinentális méretű államszerveződések/ államszövetségek kialakulása elkerülhetetlen, amelyben a nemzetállam csakis az együttműködés, a participáció elve alapján válhat fontos szereplővé. A globalizáció szempontjából a modern államok fennmaradásának egyetlen lehetséges útja az együttműködésre épülő participatív állam(közösség) kialakítása.

Felmerül azonban egy másik kérdés: mi történik lokális szinten? Milyen új viszonyrendszer alakulhat ki az állam és a civil szféra között?

Liberális és organikus államfelfogás
Hagyományos felfogásunkban a modern állam egy földrajzilag meghatározott területen belül élő emberi közösség (területelvűség), amelynek eszmei alapját a politikai alapon szerveződő nemzet (politikai entitás),1 struktúráját pedig az intézményekben megtestesült jogrend adja (tradíció). Az információs kor államának jövője szempontjából tehát nagy kérdés, hogy miután a hálózottság egy merőben új típusú, immáron tértől és időtől függetlenül szerveződő társadalmi kapcsolatrendszer kialakulását vonja maga után, képesek leszünk/vagyunk-e egy terület- és politikaelvűségtől mentes államot létrehozni? S ha igen, akkor mi fogja biztosítani az új államelmélet koherenciáját? A virtuális állammal kapcsolatos elméleti viták és okfejtések hihetetlenül izgalmasak. Bemutatásukra a jelen tanulmány keretei nem adnak módot. Mindent összevetve azonban megállapíthatjuk, hogy amikor az állam szerepéről beszélünk két, egymással merőben ellentétes felfogás ütközik. Az alapvető kérdés ugyanis annak eldöntése, hogy az államot egyszerűen csak egy hatalmi intézménynek, vagy a társadalmi létből fakadó struktúra intézményesített működési mechanizmusának tekintjük-e.

Az első esetben az államot a kormányzásban és a kormányzatban objektiválódó, a társadalom hierarchikusan építkező rendszerének csúcsán álló intézményeként kell definiálnunk. Az intézményesített hatalom államfelfogásában a történelmi kérdés az, hogy szükség van-e az államra vagy sem, kisebb vagy nagyobb, erős vagy gyenge, olcsó vagy drága államot hozzunk-e létre? A lehetséges válaszok mindig egy adott „államforma”/intézmény lehetőségei között keresendők, s szélsőséges esetben is csak azok teljes elvetéséhez, vagy igenléséhez vezetnek. A diskurzus azonban minden esetben a hatalom gyakorlásának mibenlétéről, annak területi kiterjedéséről, a hatalmat gyakorlókról és a társadalomhoz fűződő kapcsolatukról, legitimitásáról szól.

A második esetben viszont a társadalmi kapcsolatok finom szövedékén alapuló struktúráról és annak állandóan változó, a külső és belső kihívásokra érzékenyen reagáló, azokhoz folyamatosan alkalmazkodó működési mechanizmusról beszélünk. Ebben a felfogásban az állam és a társadalom organikus egységet alkotnak. A történelmi kérdés tehát nem az állam létjogosultságára, hanem működési mechanizmusára irányul. Miután az államot éppúgy nem lehet leváltani, mint a népet (a társadalmat), a vizsgálódások középpontjába szükségszerűen a struktúra és a kormányzás viszonyrendszere kerül, amelynek kialakítása társadalmi közmegegyezés tárgya kell hogy legyen.

Az organikus állam demokráciafogalma
Attól függően, hogy miként közelítünk az állam fogalmához, merőben másként ítéljük meg a demokrácia funkcióját és mibenlétét is. Az első esetben a demokratikus intézményrendszer a hatalom legitimálására, és a kormányzás ellenőrzésére irányul. Ebben az összefüggésben a magán- és a közszféra szereplői között egyfajta koalíciós kapcsolatrendszer áll fenn. A kormányzás az egymástól elkülönült és különböző érdekek mentén cselekvő társadalmi szereplők akcióinak koordinációja.

Az organikus államfelfogásban a demokrácia a társadalom önszerveződésén alapuló, a lokális (vagy virtuális) közösségek sajátosságai mentén, a mindenkori társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyok változásaihoz rugalmasan idomuló strukturált párbeszéd és együttműködések rendszere. A döntés- és cselekvőképesség ebben a viszonyrendszerben a közösséget összetartó szolidaritás és érdekközösség eredménye. A demokratikus intézményrendszer funkciója ebben a felfogásban nem kevesebb, mint a társadalmi részvétel biztosítása és fenntartása a közösség jövőjének alakításában, kezdve a tervezéstől, a döntések meghozatalán át a megvalósításig. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az organikus állam demokráciaeszménye a participáció elvén működő folyamat- és cselekvésorientált közösségi lét. Ebben a vonatkozásban az állam a társadalmi cselekvőképesség megnyilvánulása, s mint ilyen, a kultúra kategóriájába tartozik.

…az e-államot leginkább kultúraállamként írhatjuk le.
A participatív demokrácia gondolatának egyik igen fontos, az információs társadalom szempontjából nem elhanyagolható hozadéka, hogy a közösség fogalmát új megvilágításba helyezi. A liberális vagy nemzetállam területelvűségen alapuló közösségfogalmával – ami valljuk be, nem más, mint fikció, hiszen azt feltételezi, hogy egy meghatározott területen élő, egymást nem ismerő emberek sokasága közösséget alkot – szembeállítja a közös cselekvések, a valós érdekek és a kulturálisan meghatározott értékek mentén szerveződő közösség fogalmát, utat nyitva a virtuális állam és az e-demokrácia lehetséges megvalósulásához. Ezért az e-államot leginkább kultúraállamként írhatjuk le. A kultúraállam fogalma ebben a gondolatmentben azt tételezi, hogy a virtuálisan szerveződő közösségek erős partikuláris értékképző közösségek, amelyek a kultúra multidimenzionalitásának és belső dinamikájának, valamint a hálózottságnak (a hálózatokon való szabad „mozgásnak” = változás/diverzitás /innováció) köszönhetően, mai szóhasználattal élve a „civil társadalom” jegyeit viselik magukon. A „civil” fogalma az információs korban egyre inkább szemantikai értelemmel bír. A kultúraállamban a „civil” egy új, a virtuális térhez kötődő identitást és társadalomszerveződést tételez. Ebben az összefüggésben az állam már nem dominanciájáról (hatalomról), hanem a civil szerveződésekhez való illeszkedéséről, annak különböző módozatairól ismerszik meg. Vagyis nem hierarchikus, hanem horizontális viszonyrendszerben áll a társadalommal. Ez a horizontális kapcsolódás a szemantikai térben realizálódik.

1  A modern, vagy liberális állam arra a feltételezésre épül, egy meghatározott területen belül élő, egymást nem ismerő individuumok sokasága közösséget alkot. Ez a közösség térben és időben definiálódik (nemzet). Másik két meghatározó jellemzője a szuverenitás és a körülhatároltság. A térnek és időnek ez a felfogása a felvilágosodás korában alakult ki. Történelmi jelentősége abban áll, hogy elkülönítette a korábban meghatározó „vallási közösség” fogalmát a „nemzeti közösségtől”, filozófiai alapot teremtve a rendi hierarchiára és univerzális elvekre épülő, birodalmakat szétrobbantó forradalmaknak. Miközben a hatalom fokozatosan elvesztette korábbi, a vallás által garantált transzcendens jellegét, a hatalomért folytatott küzdelem és a kormányzás a politikai cselekvés középpontjába került. A politika autonómmá válásáért és a nemzeti közösség szuverenitásáért folytatott küzdelem egyidejűségének következménye, hogy a nemzeti közösség fogalma azonosult a politikai közösség fogalmával. – B. Anderson: Imagine Communities, 1992.

Oldalak: 1 2 3 »


Szóljon hozzá!
Név:
Jelszó:
Üzenet:
 




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány