Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Varga Csaba – Az állam és a közigazgatás új elmélete

Oldalak: « 1 2 3 Oldaltörés nélkül

Magyarországon nincs a köz által elfogadott e-közigazgatási elmélet, noha mind a kormányzati szektorban és mind a szakmai műhelyekben komoly kutatások és elméleti munkák folytak. A magyar közigazgatási modell egyik jellegzetessége az, hogy megpróbálja adaptálni az európai e-közigazgatás fejlesztési elképzeléseit és ezzel párhuzamosan elméletileg és gyakorlatilag is összeköti a hazai szolgáltatási önkormányzás és közigazgatás vízióval. A modell második jellegzetessége, hogy kiemelten tárgyalja a mobilközigazgatás elméletét és bevezetésének feladatait. Újabb jellegzetesség, hogy a jelenlegi kormányzati ciklusban három kormányzati ponton (Miniszterelnöki Hivatal, IHM, BM) egyaránt erőfeszítéseket tettek a bevezetés elindítására és ennek érdekében új jogszabályok születtek.

A magunk részéről a magyar közigazgatási modellt úgy definiáljuk, hogy négypólusú (helyi polgár, helyi társadalom, közigazgatási rendszer és közigazgatási tudás) rendszer, amelyet már genezisekor egyaránt tartalmazza az e-társadalom, az e-kormányzás és az e-demokrácia összekapcsolását. Ennek ellenére vagy ettől függetlenül is, még nem dőlt el véglegesen, hogy a magyar e-közigazgatás valóban ezt a fejlődési pályát futja-e be.

Ha egy-egy lokális térséget vizsgálunk, az e-önkormányzás és az e-közigazgatás bevezetése a következő funkciókat és szolgáltatásokat láthatja el: 1. a kistérségben olyan szintre jut el az infokommunikációs hálózat kiépítése, hogy a lakosság, a vállalkozások és az önkormányzati intézmények többségét eléri. Az másodlagos kérdés, hogy ez a hálózat telefonhálózat, kábeltelevíziós vagy például önálló számítógépes hálózat alapú rendszer lesz. 2. A polgármesteri hivatalokban minden munkakörben a feladatok ellátása az internettel összekötött számítógépes (külső és belső) hálózaton történik, avagy az e-ügyintézés lehetősége és gyakorlata minden településen és a települések között is létrejön. 3. A helyi önkormányzat és közigazgatás egyrészt minden településen, másrészt a kistérségben (megyében, régióban) e-közigazgatási portálon elérhető, s így információt adó, helyi törvényeket ismertető, vagy e-ügyintézést bonyolító lesz, s többek között a térségi portál egyúttal a térségi identitást erősítő intézmény is. 4. Az európai követelményeknek megfelelően minden települési és kistérségi e-közigazgatási fejlesztésnek el kell jutnia arra a szintre, hogy az állampolgár nemcsak információkat kaphat, sőt, nemcsak az ügyintézéshez szükséges űrlapokat töltheti le, hanem az önkormányzatnál, illetve a polgármesteri hivatalnál minden ügyes-bajos dolgát interneten keresztül elintézheti, ami azt is jelenti, hogy a digitális aláírás jóvoltából minden megkapott dokumentum hiteles. 5. A címtár szoftverek segítségével egy-egy településen (városban, faluban) és a kistérségben a személyes, a családi és a közösségi infokommunikációs végpontok segítségével létrejöhet az e-demokrácia, amely többek között lehetővé teszi az országgyűlési és az önkormányzati választási e-részvételt, és a kistérségi szintű e-népszavazás intézményét is. 6. Az e-közigazgatás fontos eleme, hogy a helyi és kistérségi szinten elektronikusan lehet ügyet intézni a középfokú közigazgatási szintekkel és intézményekkel, illetve a nem nyilvános e-közigazgatási hálózat segítségével a kormányzati szintekkel és intézményekkel is. 7. A további lehetséges funkciók közül már csak azt emeljük ki, hogy az e-önkormányzás nem csak azt takarja, hogy minden helyi képviselőnek elektronikusan juttatják el az előterjesztéseket, hanem azt is például, hogy a képviselők távollétükben szavazhatnak vagy videokonferencia keretében tanácskozhatnak is.

…létrejöhet az e-demokrácia, amely többek között lehetővé teszi az országgyűlési és az önkormányzati választási e-részvételt, és a kistérségi szintű e-népszavazás intézményét is.
A mai közigazgatási gondolkodásban még nem egészen értett és elfogadott gondolat, hogy egy-egy közigazgatási intézmény csak virtuálisan létezzen. Az önkormányzás és a közigazgatás jogi intézményei eddig mindig csak valóságosan, épületekhez kötve, valóságos hivatali ügyintézők által megjelenítve működött. Az információs társadalom korának egyik nagy újdonsága, hogy a megfogható, elérhető világból kilépve, az internet segítségével virtuálisan hoz létre intézményeket és szolgáltatásokat. Ennek az a következménye, hogy a tényleges önkormányzat és polgármesteri hivatal megkétszereződik: minden állampolgár és kisebb-nagyobb közösség számítógépének monitorán digitális formában, azonnal elérhető módon megjelenik az önkormányzati testület és maga a hivatal is, minden tevékenységével és minden ügyintézőjével együtt.

Az állampolgár tehát már nem úgy intézi el ügyes-bajos dolgait, hogy bemegy a polgármesteri hivatalba és a megfelelő ügyintézővel tárgyal, s a tárgyalásnak megfelelően írásos kérelmet ad be és írásos határozatot is kap. Meg kell persze mondani, hogy az írásos formában megtörténő ügyintézés is már egy bizonyos virtualitást hozott magával, de a személyes kapcsolat még elfedte ennek az eljárásmódnak a közvetettségét. Most azonban eljutunk oda, hogy az ügyintéző és az állampolgár között nincs (vagy nem szükséges) személyes kapcsolat, pontosabban a személyesség illúzióját az teremtheti meg, ha például videotelefonon történik az információkérés vagy az ügyintézés. Ha az állampolgár hitelesített aláírásával már interneten adja be javaslatát, kérelmét, ügyiratát és az ügyintéző vagy a polgármester már interneten küldi el a válaszát vagy a határozatát, akkor már egyértelműen és véglegesen a virtuális világban folyik a közigazgatás.

Még ha ma szokatlanul is hangzik, a következő öt-tíz évben végbemegy egy magasabb szintű virtualitás is: elsősorban a rutinügyekben és a rutineljárásokban az ügyfél által beküldött ügyiratokat egy számítógép fogadja és a mesterséges intelligenciája révén – a polgármester vagy az ügyintéző beavatkozása, sőt tudta nélkül – megfogalmazza és az ügyfél számára az interneten elküldi a kért döntést, határozatot vagy bármilyen dokumentumot. Ennek előnye egyfelől kétségtelenül az lesz, hogy például a válaszra vagy döntésre nem kell harminc napot várni, és amennyiben a beadvány teljes mértékben megfelelt az elvárásoknak, a döntés személyes vagy politikai, vagy bármilyen más okból nem befolyásolható. Másfelől persze az új gyors, professzionális eljárásmódban a személyesség másodlagossá válik, ugyanakkor a mesterséges intelligencia programozása kulcskérdéssé válik, s a programozás tartalmi és formai kritériumait széles körű – szintén virtuális – társadalmi egyeztetés előzheti meg.

Ebben az értelemben tehát önkormányzás, hivatali ügyintézés szükségképpen virtualizálódik, sőt teljesen természetes lesz, hogy maga a kistérség és minden közigazgatási szint is megkétszereződik, és az interneten megszületik, s a valóságosnál jobban működik a digitális közigazgatás.

Mindez oda vezethet, hogy egy évtizeden belül megszületik a kistérségi- térségi elektronikus démosz, s a kvantitatív demokráciából elindulunk a kvalitatív demokráciába, avagy a választói joggal való élés e-kiterjesztését lehetővé teszi a választók s választói csoportok tudásfejlesztése és az elektronikus közvetlen részvétel begyakorolása.

2. Új felismerések a 21. század első harmadában
2.1. Digitális állam és közigazgatás

Ha a huszadik századot értelmezni akarjuk, akkor ezt a száz évet elemezhetjük az ipari kor csúcspontjaként vagy az ipari kor végeként is, vagy a több századon áthúzódó modernizáció befejező szakaszaként, vagy akár a posztmodernizáció első időszakaként. Akárhogy is elemezzük azonban, minden esetben oda jut el az elemzés, hogy ebben az időszakban nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom és az állam iparosodása is lejátszódott. Ez nagyon egyszerűen azt jelentette, hogy a társadalom és az állam egyaránt ipari folyamatként működött. A társadalmi és az állami intézményrendszer szintén az ipari gazdaság tulajdonságait és működési mechanizmusait vette át.

Az ezredforduló után érthetően az a legfontosabb dilemma, hogy egyrészt az állam még mindig az ipari korszak tulajdonságai szerint működjön-e, másrészt az ipari vagy inkább a posztipari működés központi tartalomelemévé a tudás, a tudásipar vagy a posztipar válhat-e? Állami szinten végleges válasz alig adható pillanatnyilag, mert Magyarországon az állam még alapvetően politikához és a politikai intézményrendszerhez kötődik, és ezért célrendszere és működésmódja szükségképpen leszűkül rövid távú parlamenti ciklusokra. A középső és alsó közigazgatási rendszernél hamarabb várható áttörés, mert a központi szintekhez képest jobban kötődik a társadalomhoz, a lokális akaratokhoz. Mindenesetre 2020-ig feltehetően részben vagy egészben lezajlik az a modernizálási folyamat, hogy nemcsak Európa fejlettebb államaiban, hanem Magyarországon is létrejön – az információs társadalomideológia szerinti – digitális állam, amely bizonyos értelemben már hálózati állam jelleget ölthet, és talán nem lesz a múlt századi értelemben vett, központosított csúcshatalmi intézmény.

Ha nem is értjük mindig pontosan, hogy mi az e-közigazgatás és tágabban az e-kormányzás, feltűnhet nekünk közép-európaiaknak vagy magyaroknak, hogy Európában az elmúlt években a kormányzás és az önkormányzás szintjén mindenhol áttértek, vagy most térnek át az e-közigazgatásra. Nagyon fontos állami és közigazgatási reformot jelenthet ez, ha a kontinens nagyobbik fele a legfontosabb információs kori fejlesztésnek tartja, hiszen ezt az e-Europe stratégia 2003–2005-ös változatában már az első lépésnek sorolták be. Ez önmagában hatalmas kihívás a mai magyar önkormányzatoknak és polgármesteri hivataloknak. A következő két-három évben a hatás katartikus lesz, mert a közigazgatás sem számított arra, hogy a komplex változás ilyen nagyságú és mértékű.

Miután tehát az Európai Unió tagállamaiban 2000-ben elindult az e-kormányzás és az e-közigazgatás elterjesztése és bevezetése, Magyarországon ez a folyamat legfeljebb három-öt éves késéssel minden bizonnyal végbemegy. Meddig jutunk el ezzel a programmal? Változó színvonalon, de jórészt megteremtődik a digitális állam és az e-közigazgatás, sőt ennek segítségével az e-demokrácia feltételrendszerének első csokra is teljesül. De hova haladtunk ezzel? Az iparosított-központosított állam továbbfejlődik – merre, hogyan? Az állam fejlődésében milyen új, posztmodernizációs modell érvényesül majd? Nincs még érvényes válasz. Éppen ezért érdemes lesz szemügyre venni, hogy az állammal, közigazgatással, demokráciával szemben milyen új követelmények vannak? Előzetesen annyi megjegyzést kell tenni, hogy az e-demokrácia, mint demokráciamodell, alapvetően más modell lehet, tehát fokozatosan elmozdulhat a részvételi demokrácia irányába. Végül egy idézet:„Az internettől azt várták, hogy a demokrácia továbbvitelének ideális eszköze lesz, és az is lett.” (Manuel Castells)

2.2. A jövő a hálózati állam, de milyen hálózati állam?

Mi újat hozhat az információs kor vagy/és tudáskor állameszménye? Egyáltalán beszélhetünk-e új típusú államról? A jövő állama: feltehetően és várhatóan a hálózati állam. A hálózati állam új típusú közigazgatása pedig – első lépcsőként bizonyosan – az e-közigazgatás, sőt az elektronikus államgyakorlat nélkül nem is lehet hálózati állam.

Az új európai állammodellről már régóta folyik a gondolkodás, hol digitális, hol hálózati, hol e-államnak, olykor posztállamnak vagy kvalitatív államnak hívják. Ez a közgondolkodás gyakran összekapcsolódik az információs társadalom e-kormányzás programjának tervezésével. De a feladat csak annyi lenne, hogy az iparosított államot most váltsa fel a posztiparosított, tehát elektronizált állam?

Már az információs társadalom – mint az egyre inkább látható – új típusú államot hoz létre, avagy a digitális államot, amely a hálózati gazdaság és a hálózati társadalom mintájára – legalább részben – hálózati állam lesz. Ez már nem az egyközpontú vagy többközpontú, és nem a centralizált vagy decentralizált állam. Ezért a hálózati államban a korábbi csúcshatalommal, a kormánnyal (egyre inkább vagy fokozottabban) egyenrangú szereplővé válik a regionális-megyei önkormányzás és a helyi közigazgatás. Ennek pedig elsőrendű feladata, hogy az eddigi alattvaló állampolgár számára megteremtse a résztvevő állampolgár (közpolgár, közösségpolgár) lehetőségét. Ezzel párhuzamosan a következő lépés pedig már az, amikor a hálózati államban a helyi társadalmak is kivívják a maguk (legalább részleges) egyenrangúságát.

Az egyik új felfogás szerint „egyrészt az állam konstruált létéből és az új helyzetből kiindulva amellett érvel, hogy próbáljuk meg új módon elképzelni az államot, ne ragaszkodjunk a nemzetállamnak kora modern korban kialakult, mára meghaladott fogalmához. Másrészt a kortárs tendenciákból kiindulva, s az arisztotelészi társiasság-, a foucault-i hatalomés a habermasi kommunkatív racionalitás- és cselekvéselmélet tanulságait is felhasználva a politika fogalmának kiszélesítése mellett érvel. Ennek következményeként az interszubjektív állam úgy jelenik meg, mint amelyben a politika művelőinek tábora kiszélesedik és intézményrendszere is a (helyi és globális) társadalomnak a politika színterére való behatolását tükrözi.”2 A probléma csak az, hogy a posztmodern globális-lokális struktúrákban és persze az új konfliktushelyzetekben a hagyományos vagy a huszadik századi elméletek sem adnak (elég?) eligazítást és nem kínálnak megoldásokat.

Ha tehát a helyi társadalom, avagy az intelligens civil társadalom és a helyi önkormányzás, valamint a térségi-települési államigazgatás szerepe felerősödik, akkor érthető, hogy a korábbinál sokkal fontosabb lesz az információs kori közigazgatás. Az elektronikus közigazgatás fogalma – mint az köztudott – rövidítve az e-közigazgatás. Az „e” betű azonban már kezdettől fogva többet jelent, mint elektronikus, de ez a kiterjesztett tartalom gyakran szükségképpen homályos, hiszen nem önmagában technológiai modernizáció a feladat. Az elektronikus helyett magunk is szintén mondhatnánk digitálist, ám akkor is csak a technológiaváltásra utalnánk. Az információs kor szellemében beszélhetnénk információs közigazgatásról, mint ahogy azt eddig is tettük, csakhogy ez vagy más jelző önmagában nehezen értelmezhető a klasszikus közigazgatásra vagy általában az államra vonatkoztatva. És önmagában attól sem oldottuk meg a problémát, hogy valamilyen fejlődési utat tervezünk közigazgatástól a közszolgáltatásig, avagy a szolgáltató államig – és a szolgáltató e-államig.

Az államnak már most a következő dilemmákra kell válaszolnia:

– Noha minden állam saját költségvetéséből nagyon jelentős forrásokat fordít az egészségügyi szociális problémák megoldására, mégis képtelennek látszik a lakosság legszegényebb és legkiszolgáltatottabb csoportjainak (a lakosság három-öt százalékának) megmentésére.
–  oha az állam viszonylag sok erőforrást ad a természeti-környezeti krízisek enyhítésére, mégis a várt vagy váratlan ökológiai katasztrófák esetében félig-meddig vagy egészen tehetetlennek bizonyul.
– Noha minden állam meglehetősen erős rendvédelmi apparátust tart fenn és működtet, mégis egyre több esetben képtelen megelőzni a belső vagy a külső terrorakciókat.
– Noha a legtöbb állam semleges államként definiálja magát, mégis szinte minden esetben valamelyik integrált politikai-gazdasági erőcsoport befolyása alá kerül vagy legalábbis kerülhet.
– Noha a legtöbb európai államban az állam és az egyház szétválasztása régóta lezajlott, mégis a tartalom nélküli, a hitvallás nélküli, a lelkiség nélküli, a szakralitás nélküli állam elveszti vagy elvesztheti magas rangú küldetését.
– Noha minden állam jogrendje vagy minden fejlett jogállam garantálja az egyén szabadságjogait és az egyén autonómiáját, mégis az egyén állammal szembeni kiszolgáltatottsága (különösen akkor, ha az állam irányító csoportjai ellenfélnek vagy ellenségnek tekintik) totálissá válhat.
– Noha minden állam jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy polgárait tudással ellássa és az ehhez szükséges tudást létrehozza, mégis általános tapasztalat, hogy az állam folyamatos tudáshiánnyal küszködik és saját apparátusában sem képes a kellő mértékben a tudásszintet növelni.
– Noha az állam eredetileg azért jött létre, hogy a társadalom és tagjai számára védettséget, biztonságot nyújtson, mégis most általánossá vált az a követelmény, hogy az állam alulteljesítése és a túlzott állami beavatkozás miatt a civil társadalomnak létre kell hoznia – az állam kontrollálása miatt is – saját intézményrendszerét.
– Noha a globális világban joggal méltatják és támogatják a demokrácia gondolatának elfogadását és a demokrácia intézményrendszerének kiépítését- megerősítését, mégis egyre általánosabbá válik az a felismerés, hogy a tizenkilencedik–huszadik század demokráciamodellje kifáradt és új működési-döntési modell kidolgozása vár reánk.

…a posztmodern állam az általunk is felsorolt alapvető dilemmákra képes-e az e-állammal és az e-közigazgatással megoldást találni.
Hosszan sorolhatnánk még a kisebb-nagyobb jelentőségű államelméleti és államgyakorlati dilemmákat. Mindenesetre az bizonyosnak látszik, hogy a következő évtizedek államfejlesztési gyakorlatában és ezen belül közigazgatás- fejlesztési programjában a dilemmákat valamilyen módon meg kell válaszolni. Ma még beláthatatlan, hogy ez milyen elvek és milyen módszerek segítségével történhet meg.

A közeljövő látszólag látható. Meglehetősen könnyű felismerni, hogy e-állam nélkül nehezen lesz e-közigazgatás és fordítva. Szeretném egyértelművé tenni azt is, hogy a digitális önkormányzás és a digitális polgár, az e-közigazgatás és az e-polgár egymást feltételezi, és közösen testesíti, vagy testesítheti meg az e-demokráciát, ami egyben részvételi demokrácia is. De a központi kérdés változatlanul az, hogy a posztmodern állam az általunk is felsorolt alapvető dilemmákra képes-e az e-állammal és az e-közigazgatással megoldást találni. Manuel Castells így ír: „Inkább az emberek használhatnák az internetet a kormány megfigyelésére, semmint a kormány arra, hogy őket figyelje. Így a világháló az alulról fölfelé történő ellenőrzés, tájékoztatás, aktív részvétel, sőt döntéshozatal eszközévé válhatna.”3

A távlatok nincsenek homályban, de az új közigazgatási gyakorlat még jórészt ismeretlen. Joggal lehetünk szkeptikusak amiatt, hogy az e-kormányzás gyorsan megvalósul-e, ám az európai államgyakorlat akkor is hamar megváltozhat, ha „csak” az önkormányzatoknál elterjed az e-közigazgatás. A választói jog huszadik századi kiterjesztése után – most, egy (vagy két?) évtizeden belül a választói döntésrészvétel és cselekvés kiterjesztése az új feladat. Feltéve, ha ezzel párhuzamosan minden társadalmi csoportnak megtörténik a választói tudás szétosztása is. Az új század nulladik évtizedének első felében így az állam belső, az évtized második felében majd a külső (európai szerepének) modernizálása lesz a nemzeti csúcsfeladat.

Fontosabb irodalom
Tocqueville, Alexis de: Az amerikai demokrácia (Európa Könyvkiadó, 1993).
Állami e-kormányzati, e-közigazgatási stratégiák (MEH EKK, IHM, BM) e-közigazgatás e-önkormányzatok, szerkesztette Takács Emőke, Zászlós Angéla (Bp. 2003).
A regionális politika közigazgatási feltételei (BM-IDEA-MKI, 2004).
Budai Balázs Benjámin: e-Government (Bp. 2002).
Metaelmélet, metafilozófia (Bp, 2005).
Castells, Manuel: Az Internet-galaxis, Bp. 2002.
Castells, M.: The information Age: Economy, Society and Culture. Oxford (Blackwell), 1996.
Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák és diagnózisok (Bp. 2004).
Fukuyama, Francis: A nagy szétbomlás (Bp. 2000).
McLuhan, Marshall: A Gutenberg-galaxis (Bp. 2001).
Varga Csaba: Új elmélethorizontok előtt (Tertia, 2004).
e-Világ folyóirat e-közigazgatási számai (Bp. 2003–2005). www.
2  Horkay Hörcher Ferenc: Az interszubjektív állam, Magyar Szemle, 2000 április.
3  Manuel Castells: Az Internet-galaxis (Network TwentyOne Kft, 2000.) 187. o.

Oldalak: « 1 2 3


Legfrissebb vélemények

hlaci2006-04-04 09:23:10
Tisztelt Professzor Úr!
Úgy gondolom, hogy irracionális a e-ügyintézés minden területen való bevezetése. Véleményem szerint a demokrácia közösségi élményt is jelent, ennek pedig előfeltélele a személyes részvétel. Fontosnak hiszem a fizikai aktusokat, mint amilyen a szavazócédula bedobása az urnába. Ez a moizdulat fejezi ki az állampolgár tevékenységét, ehhez néhány kattintás nem elég, sőt az otthoni, komercializált tevékenység, az internethasználat miatt sokkal felelőtlenebb lesz a polgár, hiányzik a pillanat ünnepélyességének kontrollja.
Nagyon köszönöm!

Horváth László
(PPKE-JÁK)


Összes vélemény


Szóljon hozzá!
Név:
Jelszó:
Üzenet:
 




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány