Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Bonifert Donát – A külkereskedelmi és fizetési mérleg hiányának okai és következményei

Oldalak: « 1 2 3 4 Oldaltörés nélkül

1993-ban ezek közül a tételek közül csupán a szolgáltatások egyenlege és a külkereskedelmi (áruforgalmi) mérleg egyenlege romlott, előbbi kisebb, mintegy 300 millió dollárnyi deficitre, utóbbi viszont nagyságrenddel nagyobb, több mint 3 milliárd dollárnyi deficitre váltott át.

A külkereskedelmi/áruforgalmi mérleg hirtelen, nagymértékű romlását 1993-ban sokan annak tulajdonítják, hogy ebben az időszakban ment végbe a kelet–nyugati irányú piacváltás, a keleti piacok jelentős részének elvesztése és az exportnak a nyugati piacokra történő átterelődése. Valójában azonban ez a folyamat korábban zajlott le, s már 1988-ban is csak az export 50,5 százaléka irányult a keleti („szocialista”) és 49,5 százaléka a nyugati („tőkés”) piacokra (tehát 1988-ban is már csak jelképes, 1 százalékos keletiexport-többlet volt kimutatható). Az addigi politikai kényszerhelyzet feloldódásának a következményei ezt követően jól láthatóak voltak: 1989-ben 52,7 százalékot, 1991-ben pedig már 78,1 százalékot tett ki a nyugati piacok részesedése a magyar exportból, s a volt „szocialista” országokba irányuló export aránya 1991- re 21,9 százalékra esett vissza. Összehasonlításul: az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat megelőzően a „nyugati” piacokra irányuló export aránya kb. 85, a volt „szocialista” országokba irányuló export pedig kb. 15 százalékot tesz ki, azaz 1991 után a helyzet már csak keveset változott.

A döntő fordulat a keleti piacoktól a nyugati piacok irányába tehát 1988 és 1991 között zajlott le – és közben sem a külkereskedelmi, sem pedig a fizetési mérleg nem vált deficitessé! 1990-ben az export mintegy 4 százalékkal csökkent ugyan, de ennél valamivel nagyobb mértékben mérséklődött az import is, 1991-ben az export ismét közel 5 százalékkal esett vissza, míg az import valamivel több, mint 5 százalékkal nőtt, 1992-ben viszont éppen az export nőtt minimális mértékben, miközben az import több mint 7 százalékkal csökkent. 1993-ban ezzel szemben az export addig nem tapasztalt mértékben: mintegy 13 százalékkal esett vissza, miközben az import 21 százalékkal nőtt. Egyértelmű tehát, hogy 1993-ban a külkereskedelmi és fizetési mérleg hirtelen romlása valamilyen egyszeri, a gazdaság általános átalakulási folyamataiból nem feltétlenül következő tényező hatására alakult ki.

Ismert, hogy az import hirtelen megnövekedését 1993-ban egyrészt az orosz–magyar pénzügyi elszámolások keretében a korábbi orosz adósságok egy részének MIG–29-es katonai repülők szállításával történő kiegyenlítése, másrészt az addigi zöldmezős külföldi ipari beruházások működésbe hozásával összefüggő importtételek okozták. Az orosz adósság keretében megvalósult import egyszeri alkalomra korlátozódott, a beáramló külföldi tőke működtetéséhez szükséges import azonban a kilencvenes évek eleje óta folyamatosan nő. Ugyanakkor a külföldi tőkével megvalósult termelőkapacitások közismerten nagyobbrészt exportra termelnek, tehát nem idéznek elő deficitet az áruforgalmi mérlegben, s valószínű, hogy ez már 1993-ban is így volt. Az 1993-ban hirtelen megugrott deficitet tehát az addigi, túlnyomórészt hazai (állami, illetve magán-) tulajdonban lévő exportkapacitások egy jelentős részének kiesése okozhatta. Ez minden bizonnyal az 1992-ben bevezetett csődtörvény hatásával magyarázható, amely a korábbi (1987-ben indult) restrikciós intézkedések miatt kialakult fizetésképtelenség, körbetartozások körülményei között elsősorban az exportra termelő (főként a keleti piacokról a nyugatiakra átállt, s emiatt hiteligényesebb) vállalatokat érintette igen kedvezőtlenül, és hozta csődhelyzetbe, ami nagyrészt felszámolással végződött.

A külföldi tőkével létesült termelőkapacitások közismerten mindmáig nagyrészt összeszerelő tevékenységet folytatnak, emiatt igen importigényesek. Ez a magyarázata annak, hogy 1993 után az export és az import jóformán fej-fej mellett nőtt: 1996 és 2004 között (euróban, folyó áron számolva) az export 350 százalékkal, az import 333 százalékkal emelkedett. A gazdasági növekedést tehát ebben az időszakban ugyanolyan joggal nevezhetjük export-, mint importvezérelt növekedésnek. Az áruforgalmi mérleg hiánya 1993 után valamelyest csökkent, majd ismét emelkedni kezdett, 2000-ben már 3,1 milliárd eurót tett ki, ezt követően némi csökkenés után 2003-ban ismét nőtt, s 2004-ben is még 2,4 milliárd euróra rúgott. Az 1993-ban kiesett exportkapacitások tehát mindmáig nem pótlódtak, s (a fokozódó állami adósságterhekhez kapcsolódó kamatok mellett) ez az egyik fő oka a fizetési mérleg máig fennálló deficitjének is.

Az 1993-ban kiesett exportkapacitások tehát mindmáig nem pótlódtak.
A be- és kiáramló jövedelmek egyenlege (a jövedelmek és a nem adóssággeneráló finanszírozás különbözete) 1996 és 1999 között pozitív volt, tehát több tőke áramlott be, mint amennyit kivittek az országból. 2000-ben és 2001-ben kismértékű pozitív és negatív egyenleg is előfordult, majd ezt követően az irányzat a visszájára fordult: a kiáramló jövedelmek minden évben meghaladták a beáramló jövedelmeket. 2003-ban rekordmértékű (több mint 4 milliárd eurós) deficit jött létre, s 2004-ben is valamivel több, mint 1,5 milliárd euró volt az ebből fakadó hiány. A be- és kiáramló jövedelmek közötti egyensúly helyreállítása érdekében tehát alaposan át kell gondolni a monetáris politikát, s az eddiginél jóval kedvezőbb feltételeket kell teremteni a beáramló működő tőke számára. Az áruforgalmi mérleg, valamint az export- és importszolgáltatások egyenlegének helyreállítása érdekében ugyancsak jelentős gazdaságpolitikai beavatkozásra lenne szükség, főként a nem összeszerelő tevékenységet folytató (tehát az export mellett jelentős importot is generáló) árutermelő és szolgáltató vállalkozások támogatása formájában.


Oldalak: « 1 2 3 4


Szóljon hozzá!
Név:
Jelszó:
Üzenet:
 




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány