Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Gorka Sebestyén – Az amerikai konzervativizmus és Európa

Oldalak: « 1 2 3 Oldaltörés nélkül

A diplomáciai dimenzió: a brit–amerikai szövetség
A transzatlanti kapcsolatok megújításában mindenképpen sarokkövet képez a brit–amerikai különleges kapcsolat. Nagy-Britannia kétséget kizáróan a belátható jövő legfontosabb amerikai szövetségese marad. Ez magyarázza azt, miért különösen fontos érdeke az Egyesült Államoknak a britek segítése nemzeti szuverenitásuk megőrzésében és rugalmasságuk elősegítésében.

Az Európai Gazdasági Közösséghez (a későbbi Európai Unióhoz) történt 1973-as csatlakozása óta Nagy-Britannia különösen nehéz szerepet tudhat magáénak Európában. Ez idő alatt az EU egy kívülről táplált gazdasági integrációból egy belülről fejlődő politikai entitás irányába alakult, amelynek a politikai centralizáció adta az alapját. A britek nemzeti szuverenitásuk ezzel párhuzamosan úgy őrizték meg, hogy a lehető legkevésbé igyekeztek átvenni az EU által meghatározott szabályokat és rendelkezéseket.

Ennek megfelelően az elmúlt pár évben illúzióvá vált Tony Blair miniszterelnök azon terve, hogy Nagy-Britanniát az Európai Unió szívébe helyezi. A brit közvélemény, amely évszázadokon át a globális vezető szerephez szokott, eredendően szkeptikus egy egységesült Európa vízióját illetően, és ez a tény a jövő brit külpolitikájának sarokköve lehet.

Az Egyesült Államok és Franciaország mellett Nagy-Britannia a harmadik olyan katonai erő a világon, amelyik képes a globális színtér bármely pontján való jelenlétre.
Nagy-Britannia pezsdítően hathat az amerikai érdekek érvényesítésére különösen azáltal, hogy elősegíti Európa kötődésének megerősítését az Egyesült Államokhoz. Az Egyesült Államok és Franciaország mellett Nagy-Britannia a harmadik olyan katonai erő a világon, amelyik képes a globális színtér bármely pontján való jelenlétre. Franciaország és Nagy-Britannia a két egyedüli atlanti szövetséges, amelyek rendelkeznek a teljes katonai spektrumon – a technológiaitól a harcon át a békefenntartásig – történő részvétel kapacitásával. Különleges helyzetüket a gyarmatosító történelmi tapasztalatok és a szilárd állami/katonai/politikai berendezkedés is erősíti – melyek közül néhány ugyanakkor a hatékony együttműködés érdekében változtatásra szorul. A két ország összesen 1,5 millió katonát bocsát a NATO szolgálatára, melyből ugyanakkor mindössze 100 000 fő a gyorsan telepíthető egység. A NATO többi európai tagállama még ennél is rosszabb kapacitásokkal rendelkezik.

Az elemző dimenzió: annak látni európát, ami valójában
Az Egyesült Államoknak követnie kell Edmund Burke iránymutatását arról, hogy a világot valóban annak lássuk, ami – nem pedig aminek sokszor szeretnénk. Ez esetünkben azt jelenti, hogy Amerika transzatlanti politikájának sikere érdekében Európa minden szegmensét részletesen ki kell, hogy értékelje. Európa föderalizmusát nem elsősorban azért érdemes óvatossággal szemlélnünk, mert az nem szolgálja az amerikai érdekeket; sokkal inkább mert magának Európának nem biztosít elég erőt a nemzetközi színtéren.

Meg kell állapítanunk, hogy Európa jóval többet jelent különböző részeinek puszta egységénél. Valójában az iraki háború alatt Brüsszel gazdaságilag egészségtelenül, katonailag betegen és politikailag megosztottan lépett fel. Ezt a tulajdonságot az Egyesült Államoknak mindenképpen el kell fogadnia, és be kell építenie gondolkodásába, hogy transzatlanti politikája sikeres lehessen.

Európának gazdasági szükségletei és céljai érdekében – tekintettel a mély válságot sejtető demográfiai folyamatokra – minden bizonnyal radikális reformok elé kell néznie. Ahogy az Economist nemrégiben megírta: a nyugdíjrendszer hamarosan valódi rémálommá válik Európa számára, ahogy a születési arány csökken és a társadalom öregszik.

Ellentétben az Európai Bizottság számos kommünikéjével, az európaiak jó része megosztott a háború és béke alapkérdéseiben. Az egyik tábor – melynek egyértelmű vezetője Franciaország – bizalmatlan az Egyesült Államok hatalmával szemben, ugyanakkor törekszik az európai centralizáció fejlesztésére, amely reményeik szerint egy, a nemzetközi szintéren Amerikával is versenyképes Európa létrejöttét segíti elő. A másik blokk – melynek vezető hatalma Nagy-Britannia és legfőbb követői, a közép-kelet-európai országok – az Uniót sokkal tradicionálisabban szemléli, és kételkedik abban, hogy a tagállamok számára a föderális modell a legjobb. Ugyanez az ellentét bontakozik ki napjainkban az EU Alkotmányos Szerződéséről folyó vitában, ahol a jövőt illető koncepciók között alapvető eltérés látszik abban a tekintetben, hogy vajon melyik út a legmegfelelőbb Európa számára.

Egy proaktív transzatlanti kapcsolat
Fentebb felsorakoztatott elveknek megfelelően, az Egyesült Államoknak a következő pontok alapján kell megújítania Európához fűződő viszonyát.

1.: Az Egyesült Államoknak egy többsebességű Európa kialakulását kell favorizálnia, amely azon alapszik, hogy minden állam maga dönt a számára legmegfelelőbb integrációs szintről, amely Brüsszelhez fűzi.

2.: Az Egyesült Államoknak a lehető legerőteljesebb diplomáciai tevékenységet kell kifejtenie Európában a biztos szövetségesi rendszer kialakításához.

3.: Gazdaságilag az Egyesült Államoknak minden erejével segítenie kell egy Globális Szabadkereskedelmi Térség (GFTA) kialakulását a minőségi termékeket nyújtó európai országokkal történő kereskedelem fejlesztése, ill. azok Európán kívüli kereskedelmi kapcsolatainak bővítése érdekében. A GFTA egyaránt tartalmazna bilaterális, multilaterális és regionális tárgyalásokat. Nem egyetlen szerződésről lenne szó, sokkal inkább egy szabályozó erőről, amely biztosítja az Egyesült Államok progresszív gazdasági kapcsolatait a világgal. A GFTA-tagság minden ország számára egy, gazdasági elkötelezettségét (áruk, szolgáltatások és beruházás szabad áramlása) és helyzetét részletesen elemző folyamat után nyílna meg.

Kereskedelempolitika: A GFTA jövendőbeli tagjai kötelesek minden lehetséges akadály lebontására a kereskedelem területén, tartalmazva a vámok, kvóták és licencek, valamint minden nem vám jellegű akadály feloldását.

Tőkeáramlás és külföldi beruházások: Nyitott beruházási környezet, elfogulatlan eljárásmód és gyors adminisztrációs folyamatok.

Tulajdonjogok: Független, fair és eredményes bírósági környezet a magántulajdon védelmével, valamint az üzleti folyamatok biztonságának garantálásával.

Szabályozás: A GFTA-tagok nem szabhatnak aránytalan szabályozást az üzleti élet szereplői között. A szabályozás kulcsmozzanatainak az eredményes, nyílt és igazságos engedélyeztetési folyamatot kell tartalmazniuk.

4.: Katonailag az Egyesült Államoknak továbbra is a NATO reformját kell középpontban tartania, hogy a szervezet átalakítható legyen a flexibilitás irányába, elsősorban a kombinált képességű haderő fejlesztésén keresztül. Ahogyan azt Irak megmutatta, mindig akad néhány európai szövetséges, aki kész az Egyesült Államok kezdeményezéseinek támogatására. Ennek alapján elfogadottá kell tenni, hogy nem minden NATO-tag vesz részt minden NATO-misszióban, hanem lehetőség van a kimaradásra abban az esetben, ha az adott ország nem érzi közvetlen érdekeltségét egy-egy kezdeményezésben. Ugyanakkor ez a típusú távolmaradás nem szabad, hogy hátráltassa a többi NATO-tag részvételét adott misszióban.

5.: Az Egyesült Államoknak bátorítania kell a NATO európai tagállamait a prágai csúcson meghatározott célok elérésére, azaz a szövetség megújítására a gyors reagálású erők kialakításán keresztül. Erre van szükség ugyanis a mai feladatok teljes körű és sikeres ellátására.

6.: Az Egyesült Államoknak munkálkodnia kell a NATO európai alapjainak átrendezésén a 21. századi kihívásoknak megfelelő irányban. Ez nagymértékben hozzájárul az Egyesült Államok geopolitikai rugalmasságának fejlesztéséhez is. Napjainkban az Egyesült Államok túlságosan is függ néhány NATO-tagállamtól. A jelenlét megerősítése néhány más európai országban ugyanakkor csökkentheti ezt a függést.

Egy konzervatív transzatlanti stratégia a 21. századra
Csak a konzervatív amerikai irányvonal politikájának pontos meghatározásával lehet megmenekülni a közelmúltban tapasztalt összeütközésektől Európával. Ha valóban követjük Burke tanácsát, és annak látjuk a világot, mint ami, nyilvánvaló lesz, hogy Európa a valóságban kevesebb annál, mint amit hívei tulajdonítanak neki – több azonban annál, mint aminek becsmérlői tartják.

Nyilvánvaló, hogy Európa országai alapvetően ma is készek az együttműködésre az Egyesült Államokkal, amely a jövőben is így lesz, különösen fontos brit közvetítéssel. Egyértelmű az is, hogy az Egyesült Államok számos esetben nem képes a megfelelő eredményt elérni egyes európai szövetségesei nélkül.

Európa nem gaullisták valamiféle monolitikus gyülekezete. Sokkal inkább csodálatos sokszínűséget mutat mind gazdasági és katonai, mind politikai tekintetben. Európa végtére is egy „zagyvaság”, és amíg így van, addig tökéletesen szolgálja az amerikai érdekeket. Európában, ahol az államok számára elsődleges a szuverenitás, a kül- és biztonságpolitikában sokkalta rugalmasabbak annál, mintha kollektívan próbálnának cselekedni.

Éppen ez a rugalmasság – a nemzetközi szervezetekben és az ad hoc koalíciókban egyaránt – adja majd a jövő transzatlanti kapcsolatainak alapját, az objektív realizmus mentén. Amerika feladata összességében a következő:

Favorizálni a többsebességű Európát – amelyben az államoknak saját döntésük meghatározni, hogy milyen mértékben kívánnak integrálódni.

Masszív és folyamatos diplomáciai tevékenység kialakítása a szövetségesek megőrzése érdekében.

Kezdeményezni a GFTA felállítását a csatlakozni hajlandó államok számára – önkéntes alapon.

Elősegíteni a további NATO-reformokat a döntéshozatali struktúrában.

Közbenjárni a NATO gyors reagálású képességének közös fejlesztése érdekében az európai szövetségeseknél.


Oldalak: « 1 2 3


Legfrissebb vélemények

TakátsTamás2006-03-11 12:51:27
Kiválló tanulmány. A politika komprumisszumkészséget igényel. Az USA esetében hol a határ velünk szemben, meddig tolerálhat bennünket? Az EU szerintem recseg, ropog... Vajon, van elég kohézió az új tagok beilleszkedéséhez? Az EU sokszínűsége meddig terjedhet? A globalizáció a homogenizáció irányába hat... A homogén rendszerek nem lehetnek kedvezőek a társadalom változási kényszerei számára.


Összes vélemény


Szóljon hozzá!
Név:
Jelszó:
Üzenet:
 




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány