Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Gorka Sebestyén – Az amerikai konzervativizmus és Európa

Oldalak: « 1 2 3 » Oldaltörés nélkül

És a világ többi része?
A kérdés ma az, hol áll vajon a többi szereplő, beleértve az Egyesült Államok új szövetségeseit, így Magyarországot is? Én azt gondolom, hogy a válasznak egyértelműnek kell lennie. Ha 1956 fontos nekünk, mint szilárd kiállásunk a diktatúra ellen, nem áshatjuk alá más nemzetek harcát más diktatúrák ellen sem. Bár nyitott gazdaságot és individualista demokráciát – a helyi hagyományok alapján – nem várhatunk el mindenhol, a véreskezű diktátorok – mint Szaddám Husszein – megbuktatása mindenképpen üdvözlendő esemény. A nehezebb kérdés az, hogyan tehető hatékonyabbá a még fennálló diktatúrák és a terrorizmus elleni harc a neokonzervatív politika kevésbé sikeres összetevőinek csökkentésével. Le kell szögeznünk, hogy mindez szinte lehetetlen feladat egyetlen ország – így akár Magyarország – számára, azonban korántsem az más nemzetekkel való egyetértésben. A következő részben konkrét javaslatokat veszünk számba az amerikai kül- és védelempolitika realista befolyásolása érdekében.

Új javaslatok az amerikai–európai kapcsolatokra
Az 1970-es években jeles amerikai gondolkodók jöttek össze az üzleti élet és a konzervatív értelmiség területeiről, hogy megalapítsák az azóta a világ egyik legbefolyásosabbá váló agytrösztjét – melyet Heritage Foundationnek neveztek el. Bár a mindenkori republikánus politika erős bástyájáról van szó, a véleménykülönbségeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az intézet fiatal elemzőinek egyik legjobbja, John Hulsman egy másik kollégájával, Nile Gardinerrel együtt nemrégiben új típusú javaslatokat fogalmaztak meg a Bush-adminisztráció számára egy jobb és sikeresebb külpolitika kialakítására, valamint az amerikai–európai kapcsolatok helyrehozására a megváltozott nemzetközi környezetben.

Az elmúlt ötven esztendő jobbik részében az Egyesült Államok egymást váltó elnöki adminisztrációi mindig azonos konklúziót vallottak Amerika európai kapcsolatairól.
Ahhoz, hogy megértsük javaslataik lényegét, és különösen azok magyar, ill. közép-európai érdekeltségű pontjait, érdemes áttekintenünk javaslatuk sarokköveit magyar nyelven. (A téma iránt mélyebben érdeklődők számára az anyag teljes terjedelmében is elérhető a következő címen: http://www.heritage.org/Research/Europe/bg1803.cfm. Mi több, ezúton arra is biztatjuk az olvasót, hogy látogasson el az intézet fő elérhetőségére is (www.heritage.org), ahol részletes elemzéseket talál számos más kérdésben – így az egészségügyitől a börtönreformig –, mindezeket konzervatív szemszögből.) Lássuk tehát a fent bevezetett írás tömörített magyar fordítását.

„Egy konzervatív vízió az egyesült államok európához fűződő kapcsolataira”
Az elmúlt ötven esztendő jobbik részében az Egyesült Államok egymást váltó elnöki adminisztrációi mindig azonos konklúziót vallottak Amerika európai kapcsolatairól. Az európai integráció minden típusú előrelépését azonnal támogatásukról biztosították, remélve, hogy egy jobban prosperáló Európa nyitottabb közös piacot, magabiztosabb atlantizmust és erőteljesebb proamerikanizmust képvisel majd. Az iraki háborút övező transzatlanti megosztottság, majd az azt követő diplomáciai elhidegülés ennek ellenére éppen a hidegháború utáni amerikai–európai kapcsolatok szívébe hasított.

Az utóbbi évtizedekben Európában végbement számos és gyökeres változás ellenére az Egyesült Államok állandó konzervatív alapelvek útján közelített a transzatlanti kapcsolatokhoz, amely tény – legalább ennyi esetben – determinálta az európai reakciókat is. Ehelyett a jövő stratégiai, diplomáciai és elemző folyamataiban, amelyek a leginkább meghatározzák a kapcsolatok gazdasági és katonai dimenzióit is, négy új alapelv tudomásulvételére lenne szükség. Ezek a következők:

– Európa a 21. században is kész lesz minden lehetséges kérdésben együttműködni az Egyesült Államokkal.
– Európa, ahol az elsőrendű még mindig a nemzetállami szuverenitás, ahol az államok képesek a rugalmas hozzáállásra, képes elismerni az amerikai érdekeket.
– Az amerikai–brit kapcsolatok az egyesült államokbeli gondolkodásban továbbra is sarkalatos pontként kell, hogy szolgáljanak.
– Az Európai Uniónak el kell ismernie – amit sok európai valójában nem szeretne tudomásul venni –, ha az Egyesült Államok politikája sikeresnek bizonyul. Az EU közössége ugyanis egyelőre messze alulmarad a célul kitűzött federalista erőtől.

A stratégiai dimenzió: európa központosulása
Bármi legyen is éppen a globálisan vitatott kérdéskör – az Al-Kaida elleni küzdelem, Irán nukleáris fegyverkezése, az arab–izraeli konfliktus vagy Irak –, az Egyesült Államok nem lehet igazán sikeres egyes európai államok támogatása nélkül. Ezt a tényt Amerikának tudomásul kell vennie – még ha olykor mindez paradoxonokat eredményez is.

Mindenekelőtt nincs a világnak még egy olyan pontja, ahol a politikai, diplomáciai, katonai és gazdasági erő oly mértékben van jelen és képes az Egyesült Államok támogatására, mint Európában. A nemzetközi hatalmi tényezők ilyen mértékű csoportosulása – kezdve az Egyesült Királysággal, Franciaországgal, Németországgal, Olaszországgal, Spanyolországgal vagy Lengyelországgal – a világ semelyik más pontján nem fordul elő. Jól példázza ezt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának három állandó európai tagja van, s csupán egy ázsiai.

Az európai bürokráciában oly gyakran tapasztalható véleménykülönbségek ellenére fenti hatalmak a globális kérdések nagy többségében egyetértenek. Az Egyesült Államoknak kérdésről kérdésre, esetről esetre kell megnyernie ezen államokat, hogy maximalizálni tudja hatását, és a lehető legnagyobb számú nemzetközi szerepvállalásba a lehető legnagyobb számú európai szövetségest tudja felsorakoztatni. Az Egyesült Államoknak a legszélesebb körű politikai, diplomáciai és katonai eszköztárat kell felhasználnia érdekeinek európai érvényesítéséhez.

A nemzetállamok európája
A második konzervatív vezérfonal, amelynek Amerikát vezetnie kell a transzatlanti kapcsolatok megújításában, az államok önálló választási joga és a szuverenitás Európában. Az az Európa, amely államainak önálló érdekei rugalmasak és különlegesek, miközben a közösségi céljai leginkább az utópiák síkján mozognak, az Egyesült Államoknak a lehető legmegfelelőbb szövetségesi terep. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Európa közös külés biztonságpolitikai kísérleteivel e helyzet felszámolására törekszik, és esetenként már ma is képes az amerikai törekvések blokkolására mind politikai, mind katonai és gazdasági téren.

Európa államai a nemzetközi élet szinte minden operatív területén különböző álláspontokat képviselnek: a szabadpiaci működést, a NATO-hoz való viszonyt és a nemzetgazdaságok szervezését tekintve egyaránt. Például Írország erős szabadkereskedelmi állam, erős történelmi szálakkal bír az Egyesült Államok irányába. Franciaország ugyanakkor sokkal inkább protekcionista a gazdaságpolitikában, sokkalta szkeptikusabb a NATO szerepét illetően, ugyanakkor sokkal versenyképesebb és versenyre hajlamosabb is az Egyesült Államokkal szemben. Németország valahol fenti két példa között helyezkedik el, igen kiterjedt gazdasági kapcsolataival az Egyesült Államok felé, NATO-pártiként ugyanakkor a franciákkal közösen vallva az ENSZ mindenhatóságát. Ezek a különbségek eredményezik, hogy Európa csak a nemzetállami szuverenitás megőrzésével lehet képes reflekcióra a világ ügyeit illetően.


Oldalak: « 1 2 3 »


Legfrissebb vélemények

TakátsTamás2006-03-11 12:51:27
Kiválló tanulmány. A politika komprumisszumkészséget igényel. Az USA esetében hol a határ velünk szemben, meddig tolerálhat bennünket? Az EU szerintem recseg, ropog... Vajon, van elég kohézió az új tagok beilleszkedéséhez? Az EU sokszínűsége meddig terjedhet? A globalizáció a homogenizáció irányába hat... A homogén rendszerek nem lehetnek kedvezőek a társadalom változási kényszerei számára.


Összes vélemény


Szóljon hozzá!
Név:
Jelszó:
Üzenet:
 




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány