Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ


Archívum





A tartalomból



 

A 2009-es év nem áll szerencsés csillagzat alatt. Minden mértékadó prognózis szerint a pénzpiaci válság valódi gazdasági válsággá mélyül, a kérdés csak az, hogy a globális gazdasági visszaesés milyen mély lesz, és hogyan érint egyes régiókat és országokat.

 

A jelenlegi pálya kiszámítható, ám kiszámítható módon elkanyarodik a versenytársaink által követett úttól, és semmi jóra nem vezet. A hivatalosság majd az általános világgazdasági krízisről szól, hogy ne kelljen az ismételt magyar eladósodás és újabb adósságválság okairól és okozóiról beszélnie, de talán mind többek előtt nyilvánvalóvá válik az, hogy miért is érintenek minket különösen rosszul a világgazdasági és pénzügyi turbulenciák.

 

Mindez 2009 folyamán rohamosan felgyorsíthatja a rendszerváltás rendszerének az összeomlását, ami beláthatatlan következményekkel járhat. A politikai elitek mindkét vezető csoportja görcsösen ragaszkodik a bukott rendszer fenntartásához, mert úgy véli, hogy semmi esély sincs a globális birodalommal való „új alku” kialakítására. Csakhogy a magyar társadalom felgyorsuló lepusztulása olyan látványos és drámai fejleményeket hozhat magával akár már a tavasz folyamán, amelyek elemi erővel kényszeríthetik ki a radikális rendszerkorrekciót. Elhúzódó „kvázipolgárháborús” állapotokra kell tehát számítanunk, mert sem a kollaboráns elitek, sem maga a „birodalom” nem készült fel a kialakuló helyzetre.

 

2009-ben nem fogunk kilábalni a válságból. Nagy valószínűséggel még az orientáció szempontjából lényeges kapaszkodókat sem tudjuk megismerni, illetve megteremteni. A legnagyobb eredménynek azt tartanám, hogy a populista-demagóg ideológiai áramlatokat meg tudjuk fékezni – mindannyiunk nyugodt jövője érdekében. Ebben a vonatkozásban meghatározó az Európai Unió hozzáállása a válságkezeléshez. Ami eddig történt, közel sem megnyugtató.

 

Túlzottan optimistának tartom az állami költségvetés megalapozásához figyelembe vett 1 százalékos GDP-csökkenést, attól tartok, a tényleges helyzet nálunk ennél sokkal rosszabb lesz. Természetesen ma még rendkívül nehéz megbízhatóan előrelátni a magyar gazdaság reakcióit a világgazdasági változásokra, mégis attól tartok, nem túlzás akár 4-5 százalékos visszaeséssel és akár több százezer munkahely elvesztésével sem számolni. Annyi mindenesetre biztosnak látszik, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban ilyen rossz évünk még nem volt. Sajnos talán még ennél is rosszabb hír azonban, hogy 2009-et követően sem lehetünk optimisták. A magyar gazdaság növekedési potenciálja rendkívül alacsony szintre csökkent, a kibontakozás jelei sem láthatóak.

 

Az igazi kérdés az, hogy hogyan lehet a közjó funkcióját nemzetközi szinten gyakorolni, ki, hogyan, milyen intézményi és döntéshozatali, végrehajtási és ellenőrzési rendszerben tudja a „globális közjószágokat” előállítani és a fogyasztó (emberiség) rendelkezésére bocsátani. Erre pedig nincs válasz, legfeljebb annyi, hogy meg kell újítani a nemzetközi intézmények és szabályozások rendszerét, el kell fogadni, hogy a világ multipoláris, sokszínű és egyben globális, ahol nincs és nem is lehet egyoldalú dominancia, de lehet egyensúly, és vannak minden civilizációra, kultúrára érvényes univerzális értékek.

 

Az egész politikai élet – mi több, az egész magyar elit – számára óriási veszélyt és kihívást jelent ez az év. Még hangosabb együttgondolkodásra, még szorosabb együttműködésre van tehát szükség a rendszerváltás óta legsúlyosabb válsággal szembenéző nemzetünk felelős polgárainak. A túlélésnek, aztán a remélhető felemelkedésnek a legfontosabb feltétele mindannyiunk szívében és eszében lakozik. Óriási szükség lesz rá!

 

Tudomásul kell vennünk, hogy a gazdaság minden szereplője egyenrangú, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel, és közéjük tartoznak a hatóságok is. A magyar gazdaságból általánosan hiányzik a bizalom és az együttműködési készség, s nagyon sokan vannak, akik ügyes trükköktől remélnek előrejutást a szívós aprómunka helyett. El kellene magyarázni nekik, hogy a többség a bivalyok életformájában látja a jövőt a patkányoké helyett.

 

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség pontosan tudja, hogy Oroszországnak milyen szerepe lehet azokban a kihívásokban, melyekkel az elkövetkező időkben a demokratikus világ szembesülni fog. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ebben a helyzetben a keresztény kultúrkörhöz tartozó Oroszországgal sokkal több minden összeköt minket, mint elválaszt.

 

A világ megváltozott az elmúlt 3 hónapban. A pénzügyi válság átcsapott gazdasági válságba, a részvények jelentős része 50%-ot veszített értékéből. Nemcsak a bizalom veszett el egyes bankok iránt, hanem a bankok bizalma is megrendült az ügyfelekben. A nemzeti és regionális központi bankok feladata is megváltozóban van, már nem az infláció, hanem a deflációs hatások ellen küzdenek.

 

A gazdasági jövő, s az ezzel kapcsolatos előrejelzések iránt mindig is nagy érdeklődés mutatkozott. Napjainkban sokszor a makrogazdasági előrejelzések, „tervek”, „programok” keltenek figyelmet. Megítélésük azonban ellentmondásos, mivel esetenként beválnak, máskor viszont – világosan jelezve gazdasági ismereteink korlátjait – hibásaknak (sőt, olykor tudatosan torzítottaknak) bizonyulnak. A témakör verbális hazai vitái is gyakran nélkülözik az állítások alátámasztását. Érdemes tehát az előrejelzés lehetőségeit módszertani megalapozással elemezni. A jelen cikkben ezért a főbb mutatókat sorra véve a GKI Gazdaságkutató Zrt. előrejelzéseket, illetve a tényleges gazdasági folyamatokat jellemző statisztikákat vetjük össze.

 

Akármennyire is próbálták felelős gondolkodók a világ pénzügyi és gazdasági szakembereit figyelmeztetni egy közelgő válságra, sokként érte a világot a 2008 őszén kibontakozott világméretű pénzügyi krízis, melynek negatív hatásai hazánkat sokkal inkább érintették, mint az várható lett volna. A magyar pénzügyi-gazdasági mutatók felerősítették a válság hazai hatásait, melynek eredményeképp még az államcsőd sem volt elképzelhetetlen egy rövid ideig. Bár a rendkívül gyorsan érkezett külföldi (IMF, EU) mentőövnek köszönhetően Magyarország (időlegesen) eltáncolt az államcsőd széléről és a forint árfolyama is átmenetileg stabilizálódott, de mélyreható szerkezetátalakítás nélkül ismét könnyen az államcsőd szélén találhatjuk magunkat.

 

Az áru, a tőke, a termelés és a foglalkoztatás világviszonylatban történő szabad áramlása hosszú távon az USA és az EU gazdasági érdekeit veszélyezteti. Csak akkor tudna életképesen fennmaradni a nyugati gazdaság az ázsiai mellett, ha szintén bevezetné e régióban az éhbérért történő foglalkoztatást, ami képtelenség lenne. Egyedüli megoldás az euro-amerikai gazdaság vámokkal történő izolálása az ázsiai gazdaságtól. Így megelőzhetővé válna az egészségre veszélyes élelmiszerek beáramlása a távoli ázsiai vidékekről.

 

Az a véleményem, hogy a 150 gazdag magyar vagyonosodásának üteme sem a magyar, sem a világgazdasági környezetbe nem illeszthető be, az elérhető hasznokkal nem magyarázható. Ebből szerintem az következik, hogy az egyszerű emberek véleménye sokkal közelebb áll a valósághoz, mint amit a kiadványok akarnak elhitetni velük/velünk.

 

Magas István a globalizáció világgazdasági és nemzetgazdasági következményeit értékelő tanulmánykötetét októberben olvastam először. Már akkor mély nyomot hagyott bennem a szerzőnek a könyv előszavában kifejtett álláspontja, mely szerint a nemzetgazdasági gyarapodás szempontjából a globalizáció okozta változások több lehetőséget hordoznak, mint amennyi veszéllyel járnak. Ekkor elgondolkodtam azon, hogy a mindennapi életünkre vajon milyen hatást is gyakorol ez az „elnemzetköziesedett” világ? Mi az, ami az elmúlt évtizedekben „észrevétlenül” és visszafordíthatatlanul megváltozott? Ha a feladatok gyorsabban megoldhatóak, mégis miért érezzük azt, hogy rohan az idő? Miért nem érünk rá fontos dolgokra? Mi okozza elkényelmesedésünket, s néha meggondolatlanságunkat?

 

Kevés aktuálisabb téma volt 2008 októberében, mint a naponta újabb negatív rekordokat döntő gazdasági válság, mely immár minden szakértő egybehangzó véleménye szerint világméretű. A hivatalosan 1933-ban véget ért nagy gazdasági világválság óta a válságok mindegyike alapvetően regionális válság volt, kisebb-nagyobb gazdasági felfordulást és visszaesést produkálva a világ különböző részein. A jelenleg tomboló recesszió azonban immár világméretű, így hét és fél évtized után ismét világgazdasági válsággal nézünk szembe.

 

Rendszer-e a rendszerváltás?



Jövőkép


Jövőkép: Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon

A dokumentum innen letölthető.


Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet


Magyar Trendfigyelő

A Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet egyedülálló kiadványai a magyar gazdasági folyamatok elemzésével, értékelésével.


Globális Trendfigyelő

Új szellemi vállalkozást bocsátunk közre: a globális gazdasági folyamatok trendelemzését. Készítette a Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet munkacsoportja, szerkesztette Matolcsy György.


Adóműhely

Matolcsy György
A mai magyar gazdaság működése alapvető elemeiben ellentétes a mindennapi erkölcs szabályaival. Ez érvényes fenn és lenn egyaránt. Valahol azonban el kell kezdeni. Azt javasoljuk, hogy a gazdaság területén szükséges erkölcsi fordulatot egy társadalmi megegyezésen nyugvó teljes körű adóreformmal indítsuk el.

Ezt kívánjuk elősegíteni azzal, hogy a Magyar Gazdaságfejlesztési Intézeten (MGFI) belül létrehoztunk egy adózással foglalkozó szakmai műhelyt, amely elemzésekkel kívánja segíteni az adórendszer átalakítását.

Rózsás Tamás
Rózsás Tamás
Matolcsy György

Tanulmányok


Publikációk




Interjúk



Előadások


© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány